Game, Gadget, TV

Itt a blogon az egyik legkeresettebb poszt az otthoni kávézásról szóló. Azóta több más helyen, de többek között itt is panaszkodtam, hogy az általam választott nagytudású, ám nem tradicionális kávéfőző gyártótól származó Solac CA4815-ös gépem nem épp megbízható. Három évesen, kb. 4000 főzött kávé után eddig 6-7x járta mega  márkaszervízt különböző problémákkal. A legutóbbi szervízjárásomat követően amikor hazavittem, már bekapcsoláskor ismét valami hibát jelzett. Ekkor elkeseredett levélben fordultam a Solac importőr HTM Kft-hez, aki legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy egy gép ilyen arányú meghibásodása egyedi eset, és pár nap múlva egy új gép vár a márkaszervízben.

Ez nagyon gáláns gesztus volt a HTM Kft-től, már rég nem garanciális a gépem, nem vagyok VIP vevő náluk, egyszerűen jófejségből és méltányosságból adtak egy új gépet a három éves helyett eléggé lehasznált helyett. Big respect nekik!

Egyébként nagyon érdekes, hogy már egy ráncfelvarrott modellt kaptam. Apró újítások vannak a külsejében (remélem a belsejében is javítottak egy két dolgot), és a szemes kávé tároló dícséretes módon légmentesen zárható.

Bajban vagyok most ha megkérdezik ajánlom-e a gépemet másnak. Az importőr és a szervíz nagyon rendesek és korrektek, de ideális esetben nem nagyon kellene velük találkoznom. Most kivárok inkább, hogy az új gép hogy szuperál és tényleg csak az előző volt-e egy szerencsétlen darab...

Mint azt mindenki látja, az utóbbi időben nagyon kevés új tartalom keletkezik itt a blogon. Ennek elsősorban az az oka, hogy most már teljes értékű tagként csatlakoztam a konnektor.org stábjához, oda írogatok elsősorban videó játék és mindenféle más tech témában. Ezen kívül most már heti rendszerességgel jelentkezik a Konnektor Podcast is, ahol hétről hétre öten vesézzünk ki különböző videó játékos témákat. Tehát aki továbbra is szeretne tőlem írásokat olvasni, az iratkozzon fel a Konnektor.org RSS feedjére, vagy aki szívesen hallgatna minket, az a podcast RSS feedjét húzza be az  iTunes-ba.

Van már Facebook oldalunk is, kérem lájkoljátok minnél többen.

Sajnos ez azt is jelenti, hogy ide kevés időm marad írogatni, és főleg személyes a Konnektorra nem tartozó témákban.

Köszönöm mindenkinek aki eddig olvasott és kommentelt, reméljük találkozunk a Konnektoron, vagy Twitteren valamint továbbra is itt a dewla.blog.hu-n.

Nemrég volt a kezemben egy iPhone 4. Lehet ez mostanra már nem annyira nagy szám, de valahogy úgy alakult, hogy csak most kerültem érintésközelbe az Apple új telefonjával. Az első benyomásom amikor kézbevettem az volt, hogy hú de "éles". Tovább forgatva, a telefont tovább erősödtt az az érzés, hogy ez egy hideg barátságtalan eszköz. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem szép, mert az. Csak jobb volt újra kézbe venni a 3GS-t, ahogy az íves hátlapjával a kezembe lapul. Emberközelibbnek éreztem. Csupa fém és üveg az iPhone 4 és az éleket sokkal jobban érezni. Szóval picit jégkirálynő érzésem volt a készhezvétel első pillanatában, míg a 3GS a "szomszéd lány" ha érthethő a hasonlat.

Némi nyomkodást követően rögtön szembe ötlik, hogy a kijelző remek. Az új kijelző egyébként tipikusan olyan dolog, amivel el lehet adni a készüléket, de az ember kb. 3 nap után szokja meg és veszi természetesnek, cserébe ha kezébe akad egy régebbi iPhone akkor azon fog gondolkozni, hogy hogyan tudta ezt a pixelességet eddig elviselni. Az iPad-be nagyon várok már egy ilyen szintű kijelzőt, mert a kis betűk tényleg olvashatóbbak rajta. Nemrég az iPhone 4 retina diskplay 326 ppi sűrűség alapján  kiszámoltam (ismert a pixelek sűrűsége, valamint az iPad 10 colos kijelzőjének a területe és az oldalak aránya is), hogy az iPad-nek kb. 1600x1200-as felbontásúnak kell lenni, hogy retina display-nek lehessen nevezni. Szóval a kijelző tényleg szép, és a kontrasztja szemmel láthatóan jobb, a feketék feketébbek, a színek teltebbek. Olyan érzés volt rajta bármit nézegetni, mint amikor először néztem HD-s tv-n dolgokat. Minden tisztább, sokkal több részlet látszik. Nekem egyből az ugrott be, hogy ez valójában egy iPhone HD.

Az iOS4-es szoftver nem tartogatott meglepetéseket a saját telefonomról más imsertem az újdonságokat, a sebességben egészen minimálist előrelépést tapasztaltam általános működés közben, iMovie videó vágás közben az új proci biztosan látványosabb eredményeket produkál.

A fényképezőgépet egy mesterséges fénnyel közepesen megvilágított szobában próbálgattuk, valamivel job képet kaptunk, mint a 3GS-el, de én nem voltam tőle elájulva. A lenti két képen talán látszik, hogy a fölső iPhone 4-el készült képen élénkebbek a színek és kevesebb a zaj.

A vakunak én nagyon örülök a lenti kép olyan fényviszonok között készült ami esetében én a 3GS-el meg sem próbáltam volna fényképezni.

Összefoglalva nagyon klassz telefon az iPhone 4. Akinek 3GS-e van és nem tud kedvező áron előfizetéssel hozzájutni annak szerintem nem kötelező az upgrade, de sima 3G-ről 4-re váltani elképesztő ugrás lesz. Igazolódni látszik az a sok helyen hangoztatott vélekedés, hogy két generációnként érdemes igazán váltani az Apple telefonjai esetében. Igaz ez a első generációs és a 3GS relációjában valamint a 3G és a 4 esetében is. Ez a tétel végtelenül racionális bár én eddig nem bírtam várni két évet egy telefonnal és szép sorban mindig vettem az újakat. Tekintve, hogy lejár a hűségem mire kijön az iPhone 4 szinte biztosan beszerzek egyet ha megérkezik. Abban reménykedek, hogy addigra lesz fehér modell, hátha fehérben picit barátságosabb a telefon, mint feketében.

A legtöbbször a címben szereplő kérdést teszik fel nekem. Lassan egy hónapja van már meg az iPad és még nem írtam magáról az eszközről semmit. Azért nem, mert ahhoz későn lett meg, hogy unboxing, meg így néz ki előről-hátulról, ezt tudja, azt tudja típusú dolgokat írjak, ilyeneket már úgyis olvasott mindenki akit érdekel. Jelen poszt témája, hogy pontosan mire, hogyan és mikor használom az eszközt.

Essünk túl a technikai részleteken, egy WiFi+3G-s 32 GB-os modellre esett a választás. Eredetileg 16 GB-osat akartunk, de az annyira hiánycikk volt, hogy még talán most sem érkezett volna meg. SIM kártyának egy Djuice ReloadNet-et vásároltam. Ez azért jó, mert nincs havidíja, felrakok rá valamekkora összeget, és 5 ft/Mbyte áron akkor használom el amikor akarom. Ha tudom, hogy intenzíven fogom használni, akkor a feltöltött keret terhére aktiválhatok 30 napos csomagokat is (pl. 5GB=6000 Ft). A Djuice még nem árul Micro SIM-et, ezért a rendes régi SIM-et egy ollóval vágtam méretre, a művelet nem bonyolult, kis kézügyességgel és egy netes útmutatóval nem nagy ügy. 

Fóliát nem használok hozzá, szerintem nem szükséges, ekkora felületre úgysem tudnám szépen feltenni, ráadásul ezt nem teszem folyton kulcs mellé zsebre. Az iPadhez mindenképp kell valamilyen tok, ha ki akarjuk vinni a lakásból. Én az igen kiválló DodoCase-t választottam, amely a rendelést követő hatodik héten érkezett meg, a kicsomagolásról készítettem egy igen amatőr videót:

 Lássuk akkor, hogy mire jó az iPad a mindennapokban.

Netezés

Általában napközben a kanapé mellett hever, ha valamit gyorsan meg kell nézni a neten (filmnézés közben pl. hogy miben is játszott még az adott színész), vagy neten kaját rendelni, akkor teljesen természetes, hogy az iPad után nyúlunk, nem egy laptopot hajtogatunk ki.

E-mail és RSS 

E-mail és hírolvasásra is az iPad-et használom. A beépített e-mail kliens remek, a billentyűzeten fektetett módban akár egy fél oldalas e-mail begépelése sem okoz kis megszokás után problémát. RSS olvasgatás kapcsán meg kell, hogy említsem a Reeder nevű alkalmazást, ami az eddigi legjobb RSS olvasó amit valaha használtam beleértve az asztali gépen futókat. Kis kupacokban vannak a hírcsoportjaink, azokat tudjuk pinch-zoom technikával kibontani, csodás a felület, szinkronozál a Google Reader accountunkkal, tudunk megosztani cikkeket, mindent tud, tényleg remek alkalmazás. Pár screenshot:

Játék

Természetesen van rajta pár játék, amikkel nagyon jól el lehet szórakozni, bár eddig nem játszottam túl sokat az iPaden. Felsorolás szerűen az általam jónak gondolt játékok: Plants vs Zombies, Flight Control HD, ZenBound 2, Canabalt, Uzu, Pinball HD, Real Racing HD. Remek játék platform az iPad, tényleg élvezetes a nagy kijelzőn játszani, de nekem a Nintendo DS és az asztali konzolok közé nem igazán van szükségem köztes játék platformra, ezért talán erre használom a legkevesebbet.

Olvasás

Különböző könyvek és újságok olvasására remek az iPad. Könyvolvasásra a beépített iBooks alkalmazást (könyvek + saját PDF-ek), az Amazon Kindle alkalmazást (több százezer könyv közül lehet választani és vásárolni) használom. Nagyon hasonló a kettő, az iBooks egy kicsit szebb, a Kindle kicsit célszerűbb. A világító kijelző egyáltalán nem zavar, simán tudok rajta huzamosabb ideig olvansi, csak a háttérvilágítást kell a fényviszonyokhoz beállítani.

Könyvek mellett a Wired c. újság iPad-re optimalizált változatát vásárolom, havonta  5 dollár, ami nagyjából fele annak, mintha egy itthoni újságosnál venném meg. Hihetetlen élmény ebben a formában újságot ovlasni. Videók vannak a cikkekbe ágyazva, néhol 3D-ben forgatható ábrák, zenék. Ez a nyomtatott sajtó jövője, eddig akinek mutattam mindenki el volt tőle ájulva. Álló és fekvő módban is be vannak tördelve a cikkek, még a hirdetések is szemet gyönyörködtetőek, és nem utolsó sorban az újság is érdekes. Remélem egyre több nészerű újság dönt úgy, hogy ennyi energiát fektet be a digitális változatba. Persze abba belegondolni is elkeserítő, hogy magyar nyelvű kiadvány mikor fog iPad-re optimalizált változatban kijönni. Ide kattinva az előző havi szám Toy Story-s cikk kezdő oldalát láthatjuk.

Zenehallgatás

Önmagában zenelejátszónak használni szerintem nagy, inkább olvasás közben szoktam berakni valami kellemes jazz-t. Az iPod alkalmazás jobban hasonlít az asztali gépen futó iTunes-ra, mint az iPhone-os iPod app-ra.

Filmnézés

Nem vagyok nagy rajongója a filmek ide-oda konvertálgatásának, néha iPhone-re szükségből megteszem. Az AirVideo alkalmazásnak köszönhetően erre most nincs szükség. Az asztali számítógépünkön futó szerver alkalmazásban be tudjuk állítani a megosztandó könyvtárakat (ezek lehetnek hálózati mappák is!), és a ház bármely Wifi-vel lefedett pontján streamelhetjük a videókat a gépről (NAS-ról) az iPad-re. A progi nagyon okos, kezel szinte minden formátumot és feliratot (beleértve a .mkv tárolót is). Elfordul, hogy elalvás előtt még egy-egy sorozat részt néztem a laptopról az ágyból, amióta megvan az iPad nem járt fönt a laptop a háló szobában. Az iPad kijelzője már éppen akkora, hogy ágyban fekve remek élmény filmet nézni róla. Ebben az értelemben teljesen kiváltotta a laptopot. Ha mégis kell valamit a laptopon állítgatni (pl. egy feliratot átnevezni), akkor a LogmeIn nevű alkalmazással lehet távirnyítani a rendes számítógépet távoli asztali kapcsolat szerűen (az iPad képernyőjén látjuk a számítógép képernyőjét, ahogy húzzuk az ujjunkat úgy megy az egér, stb).

Facebook/Twitter

Egyenlőre, sajnos egyiknek sincs saját natív iPad alkalmazása, de a Facebooknak a rendes webes felületét simán lehet használni. Twitter kliensnek egyenlőre a Twitterrific ingyenes változatát használom, nem az igazi, de a régi Tweetie most hivatalost Twitter kliens fejlesztői nagyon ígérik az iPades verziót szóval most már kivárom. Egyébként per pillanat az Osfoora HD-t vásárolnám meg. Meg kell még említenem a Flipboard nevű ingyenes alkalmazást, amely a hírolvasás és a közösségi média fogyasztását egy teljesen más oldalról közelítni meg. Nagyon izgalmas és innovatív a cucc, érdemes megnézni a videót:

 Összegzés

Nagyjából ezekre használom az iPad-et. Nincs olyan nap, hogy ne venném kézbe valamilyen oknál fogva, folyamatos használatban van. Azóta a laptopot drasztikusan kevesebbet használom. Amire csak tehetem inkább az iPad-et veszem elő. Egyértelműen látszik, hogy nem vált ki egy asztali gépet, de amit tud az iPad arra sokkal jobb használni, mint egy asztali gépet. A 4:3-as kialakítás nagyon okos lépés volt az Apple részéről sokkal kényelmesebb így a gép, jobb a formája. Szinte minden tartalom jobb ebben a formában kézben tarva. Egyedül a filmnézésnél nem ideális, de nem is ez a meghatározó szempont, hanem a weboldalak, könyvek. Unalomig elcsépelt, de az iPaddel tényleg megtörténik, hogy a hardver eltűnik az ember kezében használat közben. Ha a Wired-et olvasom akkor nem egy multi touch érintőképernyős 1Ghz-es processzoros táblagépet tartok a kezemben amin egy enhanced pdf fájl van. Ilyenkor az iPad egy újság, máskor könyv, megint máskor egy internet böngésző. Ez a kézzel és ujjakkal manipulált digitális tartalom varázsa. Ez varázsolja el a gyerekeket is, akiket mágnesként vonz az iPad, de szinte mindenki megcsodálja az eszközt még az is aki be van oltva kütyük ellen.

A fenti listából is látszik, hogy az iPad-et nem a hardver, hanem a rajta futó alkalmazások és az elérhető tartalmak teszik egyre jobbá és jobbá. A fejlesztőknek vonzó az étékesítési modell, rengeteg potenciális vásárlóhoz jutnak el, egyszerűen működik a rendszer. Az iPad már jóval három millió eladott készülék fölött jár, érdemi konkuránciája a mai napig nincs. Október-novemberben talán megérkeznek az első andoridos tabletek, meglátjuk mekkora lesz a lemaradásuk (nem hardveresen, mert úgy biztos lehagyják majd az iPad-et hanem szoftveresen).

Végezetül pár random gondolat:

• Nagyon várom az iPad-re az iOS4-et, nem szükséges a multi task, de az alkalmazások közötti gyors váltást nagyon megszerettem az iPhone-on, csakúgy mint a Mail alkalmazásban a converstation nézetet (adott címzettel folytatott oda-vissza levelezést egybe csoportosítja), de amit a legjobban várok az a folderekben rendszerezés. Ősszel toább fog javulni az iPad, remélem nem fogják pénzért adni a frissítést, bár a kísértés nagy, az addigra eladott 4-5 millió iPad-et beszorozzuk 5 dollárral...
   
• Még nem voltam hosszabb úton vele, reményeim szerint utazáskor nem is kell majd vinnem laptopot.
   
• Aki csak otthon tervezi használni annak nem kell a 3G-s változat, de aki időröl időre kiviszi a lakásból az mindenképp 3G-set vegyen, meg fogja bánni ha nem így tesz. Volt nálam kölcsön egy nem 3G-s, nagyon bosszantó, amikor ott van az embernél ez a remek eszköz és még az e-mailjeit sem tudja megnézni rajta.

Végezetül azzal zárnám az írást, hogy az iPad nem egy nagy iPhone, hanem az iPhone egy kis iPad, csak a technológia úgy hozta, hogy az iPhone előbb került a piacra.

A dodo egy pár száz éve kihalt madár neve, amiért ez most érdekes, mert erről a madárról kapta a nevét az az iPad tok, amit lassan négy hete rendeltem magamnak (még nem jött meg).

 Ez eddig nem nagyon érdekes önmagában. De ha kicsit jobban megnézzük a tokot és az azt gyártó manufaktúrát, akkor láthatjuk, hogy a mai tömegtermelés és tucat szilikon tokok világában igenis érdemes az ilyesmin elidőzni egy picit.

A fő különlegessége ennek a toknak, hogy San Fransico-ban kézzel, valódi könyvkötő technológiával állítják elő, ezt a Moleskine-hoz nagyon hasonló tokot, amiben az iPad egy keménykötésű könyvhöz hasonlít (az analógia, hogy az iPad-et könyvszerűen használja az ember, külön találó). A belső fa keretet, amibe maga az iPad kerül kézi munkával bambuszból csinálják. Engem teljesen magával ragad az a gondosság és precizitás, amivel ez a pár fiatal megalkotta ezt a terméket. Látszik rajta, hogy szívük lelkük benne, időt és energiát nem kíméltek, hogy a lehető legjobb minőségű, legjobban használható terméket tudják a piacra dobni. Figyeljük meg a következő képen a részleteket:

Aprólékosan kidolgozott, gyönyörű munka. Ami miatt ezt fontosnak tartom kiemelni, mert véleményem szerint így érdemes bármibe belefogni. Ezzel a lelkesedéssel, ezzel a részletekre való odafigyeléssel. Pár ember, egy ötlet és egy kis műhely. Ennyi az egész. Talán az Apple-ben is a részletekre való szinte megszálott odafigyelést szeretem a legjobban (legyen szó ikonokról, vagy az iPhone hangszórójának rácsozatáról).

Nem valamiféle elszállt luxus termékről van szó. 50 dollár, azaz 10-12 ezer forint az ára. Meg lehet nézni az XMS honlapján a legközönségesebb Griffin műbőr-polár tokok pont ennyibe kerülnek, de van szénszálas borzalom is 15.000-ért.

Maximum respect a Dodo Case gyártóinak, a kemény munka, és a tökéletességre való törekvésük meghozta a sikert. Jelenleg 4-6 hét a várakozás egy ilyen tokra, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nem bírnak eleget gyártani. A neten a review-k áradoznak róla, hamar híre ment. Annyira sok a megrendelésük, hogy inkább Július 1-től 10 dollárral megemelik az árat, így is vinni fogják, mint a cukrot (túlkereslet esetén a racionális magatartás a kapacitás bővítése, vagy áremelés). Mert sok emberben van igény arra, hogy olyan tárgyak (is) vegyék körül amelyek szerethetők, amelyeket öröm kézbe venni.

Ha megjött beszámolok róla.

Záráskét álljon itt két kép, hogy a tok nem csak szép, de igen praktikus is.

Hétfőn-kedden lezajlottak az E3 konferencia nyitó előadásai. A legnagyobb figyelmet persze a három nagy konzolgyártó kapta (Microsoft-Nintendo-E3). A keynote-okat élőben lehetett követni. Miután tegnap éjjel 11-kor véget ért a Sony prezentációja, azon melegében ki is elemeztük az eseményeket. Erre mondják, hogy friss meleg. Nekem a 3DS és az új Zelda vitt most mindent, lelkesedésemnek többször hangot is adok :) Ráadásul úgy néz ki, hogy az Ocarina of Time is kijön 3DS-re!

Microsoft és Nintendo (46 perc)

Sony és értékelés (44 perc)

Zseniális TED előadás, azért ágyazom be ide, mert rögtön az első hat percben megmagyarázza, hogy az Apple miért sikeresebb a versenytársaihoz képest. Érdemes megnézni, komolyan. 

És ha belegondolunk, pontosan ezért tudja mos az Apple újra feltalálni a mobilos videóhívásokat, úgy hogy a Nokiának már sok éve jelent meg az első előlapi kamerás telefonja. Ezért lett az iPod akkora siker, ezért találta fel az Apple újra a telefont az iPhone-nal, stb.

Nézzük meg mi történik ha ma beírjuk a google-be, hogy "first phone with front facing camera". Ez:

Tegnap bejelentették az új iPhone-t, én most itt nem sorolom fel az összes új feature-t. Röviden a véleményem az az eszközről, hogy az Apple mindent belepakolt amit ma bele lehet egy új telefonba. Szoftveres után most újra hardverben is fölényben van az Apple a konkurenciához képest.

A konnektor.org-os srácokkal rögtön az esemény után elemztük a részleteket, amit innen le is tölthettek.

Egy képet azért beteszek, mert nagyon látványos, hogy mennyire vékony az iPhone 4:

 Az ott mellett egy 3G/3GS ami azért szintén nem nevezhető drabálisan vastagnak, de jól látszik, hogy a négy sokkal vékonyabb.

Összefoglalva tehát: gyorsabb, erősebb, jobb kamera, 4x annyi képpontot tartalmazó kijelző, mindezt úgy, hogy vékonyabb lett és tovább bírja az aksi. Azért ez innováció.

Egy easter egg-et is felfedeztem a keynote alatt:

Az utolsó sorra hívnám fel a figyelmet, ahol a Flash (vaku) nagybetűfel van írva. A nem sor elejei szavak mindenhol kicsik, kivéve az utolsó sorban. Valami olyasmit üzen ez, hogy van Flash a telefonban :)

Ma este tartja az Apple a hivatalos fejlesztői konferenciát, ahol többek között az új iPhone bejelentését is várjuk, de lehet még Safari 5, vagy végleges iPhone OS4 bejelentés.

A bejelentést élőben követni kívánóknak javallott a Plastiknation követése valamikor hat óra után itt:

 Az elő eseményt követően a konnektor.org és fb2 blogok szerző, valamint jómagam értékelő/elemző podcastot veszünk fel, amit ha kis szerencsével még az este ki is kerül.

Két és fél éve írtam egy akkoriban viszonylag nagy érdeklődésre számot adó posztot a fülhallgatókról. Akkor kezdtem bejáratni a Sony MDR-EX90-es fülhallgatómat, ami azóta is kivvállóan szolgált. Sajnos csak múlt időben, mert egy számomra is rejtélyes helyen és időben elvesztettem. Biztos valahol ott hagytam. Kár érte, eszembe nem jutott volna másik fülhallgatóért pénzt adni. Mivel a minőséghez könnyű hozzászokni, nem volt kérdés, hogy kell új fülghallgató. Az említett Sony széria kifutott, útódjának az MDR-EX500-ast (fölső kép) lehet tekinteni. Látható, hogy az EX90-hez  (alső kép) képest merőleges a hangkeltő dobozka. Ez a kialakítás és a design sem szimpatikus nekem, így ebben nem is gondolkodtam. Shure, Sennheiser, Klipsch voltak a kiszemelt márkák. Titokban azért szerettem volna előrébb lépni minőségben a Sonyhoz képest, de sajnos a Shure és  a Klipsch releváns fülghallgatói számomra irreálisan drágák (50+ezer Ft). A Sennheiser fübedugós fülesei számomra valahogy mindig a józan de lélektelen megoldást jelentették, olcsó kivitelezés, nincs design, nem igazán szimpatikus, bár ár érték arányban a cx-300-II biztos verhetetlen. Nemrég félig munka félig szabadság ügyén Izlandon jártunk és nagyon hiányzott egy rendes fülhallgató (egy iPad mégjobban btw...). Reykjavikban az utolsó előtti napon benéztem egy plázába, hátha (főleg, hogy hazafele egyedül repültem). Egyetlen műszaki cikkeket áruló kereskedelmi egység egy Sony márkabolt volt. Bementem, mondtam az eladónak, füles kell. Odavezetett a 3-4 ezer forintos fülhallgatókhoz, mondtam ennél valamivel minőségibb dolgot keresek. Akkor odavezetett egy vitrinhez és rábökött egy zárt üveg mögött álló 70.000 forint körüli Sony professzionális stúdió füleshez. Mondtam oké, akkor a kettő között nézzünk valamit. Erre kezembe adta a Bose In-Ear fülesét. Mondtam ááá, ezeket a Bose-kat (ejtsd: bóz, nem bóze, meg bőze) láttam már itthon vitrin alatt Media Marktban, tuti nem tudom megfizetni. Azt mondja, hogy de most náluk valamiért az eredeti árnál 30%-al olcsóbb, ő sem tudja miért ennyi, de amúgy is ezt ajánlaná az egész boltból, neki is ilyen van. Megköszöntem a segítséget, elmentem kajálni, közben a plázás ingyen wifi-n kicsit utána olvastam, mennyi itthom, milyenek a review-k. Ilyenkor általában az amazon.com-ra megyek, elolvasom, hogy mit írnak a vásárlók. Viszonylag megosztottak voltak a vélemények, volt sok dícséret és eszetlen lehúzás is. A lehúzások szinte sosem a hangzást, hanem pl. a fülből való kiesést , és a gyenge zaj-izolációt reklamálták. Azt is kiderítettem, hogy 1-2 éve a Bose frissítette a fülhallgatót és kijavította azokat a panaszokat, hogy könnyen kiesnek a fülből. Onnan lehet megismerni a frissített modellt, hogy fekete-fehér a zsinórja a korábbi tiszta fekete helyett. Elkezdtem számolgatni az árát. Ha az ember Izlandon kb. 5000 forint felett vásárol, akkor a reptéren még a kb. 10%-os adót visszakapja (mivel nem EU tag). Így nagyjából a magyarországi 28.000-30.000 forint körüli ár felére jött ki a dolog. A lélektani határom amennyit fülesért maximum akartam fizetni 20.000 körül volt, tehát itthon meg se néztem volna  Bose-t, de ennyiért elérhető távolságba került. Több review egyébként azt írta, hogy komoly bejáratás (burn-in) kell a cuccnak, és utána megtáltosodik. Visszamentem a boltba, mondtam ha meghallgathatok egyet és tetszik, valamint a fekete fehéret árulják megveszem. Meghallgattam, már az újabbat árulták, megvettem. Hozzá teszem szkeptikusan álltam a dologhoz, a Bose termékeit a korábbi hangfal élményeim miatt nem tartottam túl sokra.

Akkor most néhány szót a fülesről. A képen látható kiszerelésben érkezik. Külsőre nekem nagyon bejön, szép a fekete-fehér kábel, a hozzáadott tok minősége pazar. A fülbe kerülő rész rácsozása remekül néz ki. Adnak még hozzá három szilikon véget különböző fülmérethez, valamint egy nyakba akasztót (nagyon nagy királyság, így jöttem vele hazafele és imádtam), és egy ruhacsipeszt.

De miért is különleges ez a fülhallgató? Azért, mert egy picit más úton jár, mint a versenytársak. A szó szoros értelmében nem hallójáraton belüli füles, mert a viszonylag nagy szilikon "beleül" a fülkagylóba. Berakok egy közelebbi képet, hogy érthető legyen. 

Ennek a ténynek több következménye is van. Negatív, hogy, ily módon a külső zajok szűrése valamivel gyengébb, mint a szokásos agybadugós füleseknél, valamint, hogy nem ül annyira stabilan, mint amit tényleg benyom az ember a fülkagylója mélyre. Előnye, hogy szerintem hoszzú távon sokkal kényelmesebb, nem izzad be az ember füle, nem olyan érzés, mint egy füldugó viselése. Hangzásban azáltal, hogy picit távolabb van a hallójárattól a fülhallgató a sztereó színpadkép sokkal tágabb, szélesebb, mint pl. a Sony esetében volt. Ez a lágyabb csendesebb zenéknél/koncerteknél nagyon szépen kijön. Szigorúan a hangot nézve úgy érzem, hogy basszusban picit gyengébb a Sony-nál, de a magasak és az apró részleletek tekintetében precízebb, jobb, és a szélesebb színpadkép is növeli ezt a hatást. Nagyon megtetszett a hangzása amikor meghallgattam a boltban, és ugye ez állítólag idővel csak javulni fog, kíváncsian várom. A verdikt az, hogy nagyon jó füles a Bose In-Ear, én bárkinek ajánlom, de a magyarországi 30.000 körüli árát soknak tartom, 20 körül tökéletes vétel lenne.

Itt az új epizód, jó hallgatást mindenkinek! Most nem került sor konkrét játék megvitatására, inkább két igen aktuális témát boncolgatunk, az iPad-es játékokat és a Nintendo által bejelentett bejelentést a 3DS-t (A Nintendo végül is azt jelentette be, hogy majd az E3-on bejelentik a DS utódját).

Letölethető itt, vagy fel lehet iratkozni a Podcast RSS feedjére itt.

A szemüveg nélküli 3D-s technológiák tárgyalásánál hivatkozunk bizonyos anyagokra, ezeket most ide beágyazom:

 Jó hallgatást mindenkinek!

Sok különböző nyomtatott és online forrásból hat rám a figyelem koncentráció godolatköre. Ennek az a lényege, hogy megpróbáljuk minél inkább úgy élni az életünket, hogy bármi amivel épp foglalkozunk csak azt csináljuk és csak arra figyeljünk. Ha eszünk akkor együnk, ha dolgozunk, dolgozzunk, ha TV-t nézünk, nézzünk TV-t. Ez elsőre nagyon egyszerűen és banálisan hangzik, pedig egyáltalán nem az. A mostani felgyorsult világban ahol ömlenek ránk az ingerek és az információk nem tudunk befelé figyelni, szemlélődni. Elég ha annyit mondok, háttér tévézés, háttér zene, reggeli közben újság olvasás, futás közbeni zenehallgatás és sorolhatnám a példákat. Ezekre azért van szükségünk, mert az agyunk nehezen tud mit kezdeni a nem lefoglalt kapacitásaival, azonnal próbál keresni valamit ami lefoglalja. Félünk saját magunkkal egyedül maradni, ezért amint ennek a veszélye áll fennt, azonnal keresniünk valami pótcselekvést (akár a WC-n való újságolvasást, cigizést, vagy a nassolást is hozhatnám példaként). Ezek a pót vagy kiegészítő cselekvések legtöbbször olyan helyzetben jönnek elő, ahol nem tudunk önmagunkkal egyedül maradni. Ennek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy már hozzászoktunk ahhoz, hogy folyamatosan történik valami, folyamatosan van egy inger szint és ha ez alá sűllyedünk akkor kényelmetlenül érezzük magunkat, nem tudunk a nagy csönddel mit kezdeni. Lehet azért, mert megoldatlan problémák és konfliktusok vannak az életünkben (démonaink vannak, ha úgy tetszik) és nem akarunk egyedül maradni és szembe nézni velük. A figyelem koncentráció gyakorlása éppen a fenti dolgok miatt nehéz és rengeteg gyakorlást és erőfeszítést igényel. Sajnos eljutottunk odáig, hogy kiülni a teraszra egy bögre teával és nem csinánli semmit komoly kihívás a legtöbb embernek. Pedig ha így teszünk, és csak a pillanatra és befelé és a pillanatra figyelünk, talán észreveszünk egy madarat amint elkap egy bogarat és viszi a fészkébe, észre vesszük milyen finom a tavasz illata, és milyen szép színek vannak a kertben és milyen nyugodt minden. Egyszóval megéljük a pillanatot a maga teljességében. És ez a lényege az egésznek, hogy bármit csinálunk azt tegyük fókuszáltaban és tudatosabban. Ezáltal mindent a maga teljességében élünk meg.  Ha ezt csak pici részben sikerül megvalósítanunk, sokkal harmónikusabbnak és boldogabbnak teljesebbnek fogjuk érezni az életünket. Sok helyen felbukkan ez a gondolat, különböző pszichológusoknák (Popper, (RIP :( ) Csíkszentmihályi - Flow) és vallási tanítításokban ahol a szemlélődés és a meditáció fontos szerepet kap (buddhizmus, zen buddhizmus, hinduizmus, stb.), de a minimalizmusnak, mint gondolkodásmódnak is fontos alkóteleme a koncentrált figyelem. Lényegében a meditáció is erről szól, ennek a gyakorlásáról, de ez már túllépi jelen bejegyzés határait.

Szankszritül ekagrata-nak, vagyis egyhegyűségnek hívják. Gyönyörű.

Akit érdekel a téma, annak ajánlom Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész ott vagy c. könyvét.

Akik visszjáró olvasók azoknak talán fucsa, hogy nem sokat írtam az iPad-ről a bemutató óta. Ennek az oka leginkább az, hogy egyenlőre nincs saját példányom de tervezem a beszerzést. Leírtak már szinte mindent az eszközről a különböző külföldi és magyar oldalakon én most csak a saját gondolataimat írnám le, nem ismertetnék jellemzőket, és különböző tulajdonságokat.

• Az Apple most az iPhone-hoz hasonlóan megint olyan irányba tett lépést amivel olyan áttörést ért el, mint annak idején az iPhone-nal. Sőt talán még nagyobb dolog, ugyanis egy új piacot hozott létre (market stretching). Tette ezt az iPhone OS és az AppStore platformra alapozva, hatásos marketing akcióval (total hype). Egy új piaci szegmens létrehozásában mindig meg van az az előny, hogy amíg a versenytársak betörnek a piacra addig egyeduralkodóként lehetünk jelen a piacon.
   
• A piac tágításának eszköze igen jelentős részben az un. manufactured demand, vagy másnéven létrehozott kereslet. Értem ez alatt, hogy amíg az emberek nem tudtak semmit az iPad-ről nem forogtak álmatlanul az ágyukban, hogy márpedig nekik egy specifikus feladatokra optimalizált multi-touch táblagép kell. Ha már meglévő kereslet lett volna a táblagépek iránt, akkor nyilván elterjedtek volna. Az Apple tehát kitalált egy eszközt és megteremtette a keresletet iránta. Ez nagyon bravúros dolog, minden folyamatos növekedésre kárhoztatott nagyvállalat álma, biztos vagyok benne hogy tanítani fogják az egyetemeken.
   
• Kézbe venni és megszeretni. Így tunám jellemezni azt a kb. 5 percet amit eddig az eszközzel töltöttem az XMS-ben. Nehéz leírni mi miatt ennyire vonzó dolog az iPad, talán a hatalmas és gyönyörű érintőkijlező ami megragadja az emberket és valami teljesen újszerű élményt nyújt. Az eszköz annyira magától értetődő, hogy azon csodálkozik az ember, hogy hogy lehet az hogy nem volt eddig ilyen.
   
• Nem must-have hanem egy nice-to-have cucc. Lehet nélküle élni, de minek?
   
• Villámgyors, de tényleg.
   
• Az iPad nem egy nagyra nőtt iPod Touch, hanem az iPad Touch egy összement iPad. Aki csak képeket és videókat néz az nem tudja, hogy mennyire erőteljes önmagban az a tény, hogy NAGY a kijelző. Az iPad után visszatérni az iPhone "kvarcjáték" szerű kijelzőjére olyan, mintha a kőkorszakba lépnénk vissza. Az iPad az IGAZI, az iPhone egy szükséges miniatűr kompromisszum.
   
• Nagyon egyetértek, azzal a véleménnyel, hogy az iPad esetében megtörténik az a varázslat ami eddig nem nagyon történt meg más eszköz esetében, hogy használat közben színte eltűnik maga az eszköz és csak az épp futatott alkalmazás marad. Az iPad megszűnik egy technikai eszköz lenni, térkép lesz, könyv, jegyzetfüzet, újság, böngésző. Ez szerintem a legfontosabb, és ettől igazán forradalmi eszköz.
   
• Külföldi útra simán helyettesíti a laptopot, negyed akkora súllyal, ötszörös akku idővel. Én ha munka ügyben is utazok, videózni, netezni és skype-olni viszem a Macbook Pro-t, ezeket az iPaden is meg fogom tudni oldani.
   
• A hátsó kamera egy ilyen eszközön szerintem nevetséges.
   
• Elülső kamera Skype miatt nem lett volna baj, de számomra messze nem létszükséglet, tudom van akinek ez fontos. Majd a következő modellben.
   
• A multitasking körüli herce-hurca ősszel megoldódik. Én eddig kizárólag az iPhone-on autós navigáció közben beérkező hívások esetében hiányoltam ezt, egyébként fel sem tűnt 3GS-en már annyira gyors az alkalmazások közötti váltás. Az iPad-en is érdektelen számomra ez a featúra, de nyáron(iPhone)-összel (iPad) betömi a síró geekek száját, pont mint az MMS esetében az iPhone-nal. Egyel kevesebb cikizhető dolog. Ráadásul, mint a kopipészt esetében az Apple multitask megoldása sokkal elegánsabb és jobb az eddigieknél a dedikált API-k miatt.
   
• Az iPhone-nal való pányvázást úgy fogom megoldani, hogy az iPhone-t egy JB-es applikáció (MyWi) segítségével vezeték nélkül access pointá változtatom és csatlakozok hozzá az iPad-el.
   
• Szeritnem a Flash hiánya kényelmetlen. Nekem, mint usernek biztos fog bosszúságot okozni ha belefutok egy flash alapú oldalba böngészés közben. Értem én, hogy az Apple harcol az Adobe ellen és felthetően van is akkora piaci szereplő, hogy az ő támogatására idővel minden meglesz HTML5-ben (lsd Vimeo), de addig is mi szívunk.
   
• Előre kacagok a iPad-killereken.
   
• A legtöbbet a kanapén és az ágyban fekve fogom használni.
   
• Film szempontból lehet a 16:9-es képernyő jobb lett volna, de sokkal bénábban néznek ki a 16:9-es táblák.
   
• Én egy 16GB-os alap változatot fogok venni, egyenlőre még formálódik, hogy honnan. Semmi esély, hogy egy újabb net előfizetést tartsak fent az iPad miatt. Véleményem szerint az applikációkra, könyvekre, videókra elég lesz. Az iPad számomra nem szükséges, hogy média tár legyen. Amit ÉPP olvasni-nézni-hallgatni akarok azt fogom rátenni. Nem gondolom egyébként, hogy fogok rajta zenét hallgatni, arra valahogy természetesebbnek érzem az iPhone-t. Viszont ha meglesz, akkor a videocastok és a sorozatok tuti eltűnnek az iPhone-ról.
   
• Köszönöm, hogy elmondhattam!
  
  
   

Adásunk a Konnektoros srácokkal közösen a harmadik résszel jelentkezik, ez már sorozat nincs mese. Ráadásul titkos terveink is vannak a következő adásokra.

A hard-core RPG-kről ejtünk szót általánosságban, van benne Dragon Quest V kis Final Fantasy (kiderül miért nem fejeztem be a FF VII főbossát) és részletesebben számolunk be a Demon's Souls c. különleges akció RPG-ről. Beszélünk a co-op multiplayer játékokról. Kicsit nosztalgiázunk is a modemes és a "14-es monitor cipelős lanparty" időkbe. Elemezzük a Playstation Network és az Xbox Live közötti különbségeket. Végül kicsit rátérünk a Killzone 2-re.

Szokásos módon letöltés itt, RSS és iTunes feliratkozás az oldalsávban, jó szórakozást!

Itt a második adás, ez már sorozat, nincs mese, toljuk a kontentot. Most nem tárgyaltunk ki komolyabb játékot azt majd a következő adásban.

Témák:

• Podcast fogyasztási szokásaink (Kiderül pl. miért néznek kockának az éttermekben)
• Mi az eredménye a szerepjáték és a logikai játék keveredésének? (Greggel és Zephyrrel szemben én végül miért nem játszottam végig a Puzzle Quest-et? Elhangzik a "többet sebez az egy pár" kifejezés is a Sword & Poker iPhone játék kapcsán)

Letöltés

Hála a Konnektoros srácoknek lett végre RSS feedje az adásnak, itt lehet feliratkozni.

A konnektor.org-os Greggel és Zephyrrel közösen útnak indítunk egy podcast-ot, amiben remélhetőleg kéthetente mindenféle videó játékokat és az azokat érintő ügyeket fogunk kitárgyalni.

Egyenlőre keressünk a hangunkat, reszeljük a technikát, minden visszajelzés szívesen várunk kommentben itt is és a konnektoron is.

Tartalomból:

• ApocalyPS3 - Miért nem működtek tegnap a régebbi Playstation 3-ak rendesen?
• Batman Arkham Asylum - a tavalyi év egyik nagy meglepetése. Mitől annyira jó a játék? Mi a közös Zelda és Batman között? Ez mind, és még sok minden más kiderül.

Innen tölthető-hallgatható az első adás.

Ha belejövünk talán lesz majd iTunes feed is.

Jó hallgatást mindenkinek!

Orosz Péter 1-7-4-10-2-8-6-12-3-9-5-11 nevű mikoroblogján láttam ezt. Láttam már hasonlót, de eddig nekem valahogy ez szemlélteti a legdrámaibban a méret kérdését.

A fenti mikroblogot pedig mindenkinek csak ajánlani tudom, igazi gyöngyszemek vannak rajta nap, mint nap.

Mai hír (lehet csak nekem, de tök mindegy), hogy az MSI is tablettel jön. 10 inch, 500 dollár, micsoda meglepetés. Itt a kép. Látjuk, hogy ez gyakorlatilag egy Windows desktop, szerintem ha húzom az ujjam a képen követi a mouse pointer. Most lehet borítékolni, hogy sorra fognak kijönni a PC gyártók a 10 colos táblákkal. Pontosan ugyan lesz az a helyzet, mint amikor az iPhone kijött. És ugyan az fog történni. A Win-es táblák gyártói majd jönnek, hogy de két mag, meg multi-task, meg n ghz-el több, mint az iPad, van kamera, meg USB (lásd mms nem tudás az iPhone-ban). Párhuzamosan mindegyik gyártó elkezdi (lehet már el is kezdte) fejleszteni az ujjal vezérelhető tablet-skint a saját eszközére. Pont úgy, mint ahogy a Windows Mobile-os telefongyártók tették az iPhone megjelenését követően. Talán mostanra eljutottak odáig, hogy kezelhetőségben megközelítik az első iPhone-t (De legalább 8 Mp-eles a kamera). És nem lesz jól kezelhető. Lassú lesz, nem lesz elég reszponzív. 

A baj az, hogy elhibázott az alapkoncepció. Nincs külön platformot ami arra van, hogy az ember a saját kezével manipulálja az alkalmazásokat. Alapvető felhasználó felületi evolúciós hátrány van. Nem lesz AppStore, amelyben arra a konkrét eszközre optimalizált és kifejlesztett alkalmazások lesznek. A Microsoft nem fejlesztett már ki az Office-hoz teljesen ujjvezérelt interface-t. Csili-vili skinek lesznek majd a windows-on, de x-edik szint után csak előjön majd a control panel classic view, meg a start menü. Egy asztali számítógépre tervezett és fejlesztett operációs rendszerből akarnak majd iPad-szerű élményt kihozni. Nem fog menni. Persze csomó mindenben jobbak lesznek ezek az eszközök, fognak tudni divx-et egyből, meg menni fog rajtuk a flash. De érintés vezérlésre optimalizált böngésző nem lesz rajta. Az a könnyedség és intuitív magától értetődő használat teljességgel hiányozni fog belőle.

Az iPad egy "céleszköz, ami végtelen sok feladatra jó ugyan, de mégis egy olyan dolog, ami működik és nem működtetni kell".

Az iPhone OS pici UI módosítással és néhány, az eszközre optimalizált alkalmazással megálja a helyét egy 10 colos táblán (sőt, szárnyakat kap!). Nem a tábla egy nagy iPhone, hanem az iPhone egy kis tábla. Képzeljük el a jelenleg legújabb Windows Mobile 6.5-öt 10 colban. Tegye fel a kezét aki szeretne egy ilyen gépet...

Tegnap lezajlott az event, bemutatták a táblát. Röviden megpróbálom összefoglalni mit gondolok az egészről, hogy aludtam rá egyet. Nem fogom felsorolni a specifikációkat, meg hogy mit tud, akit érdekel megnézheti itt. 

Az Apple két kategóriának üzent hadat az iPaddel. A netbookoknak és az ebook olvasóknak (pl. Kindle). Steve egyértelműen azt gondolta, hogy a telefon és számítógép közé nem a netbook való. Mindkettő feltörekvő piac, sok benne a pénz. A kérdés csak az, hogy vajon sikerül e ezeket a piacokat az iPhone-hoz hasonlatosan megbolondítani és rekord rövid idő alatt rekord nagy piaci részesedést szerezni.

Netbook

A készülék eleve abból indul ki, hogy aki potenciális netbook felhasználó az nem akar tartalmat létrehozni, hanem kényelmesen fogyasztani akar. A pici netbook billentyűzeten sem írják az emberek a disszertációjukat a vonaton, akkor már el is lehet hagyni az egészet. Akinek laptop kell, meg szövegszerkesztő, meg fizikai billentyűzet, mert konkrétan dolgozni akar útközben az vegyen azt. A netbookra azoknak van szüksége akik akarnak egy olcsó gépet, csak netezgetni, képeket nézni, videózni. Viszont mindezt egy 10 colos multi-touch érintőképernyőn tenni sokkal élvezetesebb, mint egy mini laptopon.

Ebook olvasó

A 2008-as év a GPS-ekről szólt, mígy a 2009-es az ebook olvasókról. Egy merész húzással azt mondta Steve, hogy a Kindle válláról elrugaszkodva az iPad könyv olvasónak is remek. Így látatlanban kételyeim vannak, hiszen az ebook olvasók alap premisszája az e-ink technológia, azaz a háttérvilágítás nélküli, kvázi papír jellegű megjelenítés. Az iPad-en a könyvek kinézete, és a lapozás nyilván sokkal inkább könyvszerűek, meg a könyvespolc mögötti bolt is Apple féle kifinomult megoldás. Kérdés, hogy nem lesz e pont olyan fárasztó és számítógép szerű az olvasás, mint egy monitoron. Több száz oldal végigolvasásáról beszélünk. Lehet akinek csak ebook olvasó kell az nem vesz iPad-et, de aki másra is akarja használni az könnyedén meghozza az e-ink-ről való lemondást. A képen épp a kindle mellett látható.

AppStore, iPhone OS

Amint azt sokan spekulálták az Apple az iPad esetében sem mond le az aranytojást tojó AppStore-ról. Futnak rajta az iPhone progik, akár teljes képernyőn is, de a fejlesztőknek lehetőségük van direkt a tablet-re is fejleszteni ("gold rush for developers"). Szerintem itt az Apple nagyon erősen abban bízik, hogy ugyan az fog történni, mint az iPhone esetében, azaz maguk a fejlesztők varázsolnak vonzó platformot a tabletből. Az eszköz jövője szerintem egyértelműen azon múlik, hogy a fejlesztők mennyire fogják kihasználni a lehetőségeket, és mennyi kreatív új alkalmazási lehetőség lesz ezáltal. A micro-payment modellje már bizonyította működő képességét, a kérdés, hogy az eladási spirál beindul e (azért adnak el sokat, mert jók az alkalmazások, azért fejlesztenek jó alkalmazásokat mert sokat adtak el és sok a potenciális vásárló). Ehhez persze meg kellett tartani az iPhone oprendszerét, néhány a nagy kijelzőre optimalizált módosítással. Rengetegen a multi-taskingot hiányolják, merthogy így az eszköz nem produktív. Akik ezt hiányolják azok nem értik az iPad rendeltetését. Nem akar produktív lenni. Nem kell ezen weblapot vagy árajánlatot készíteni. Nem kell ezen az eszközön semmilyen produktumot létrehozni. Csak elolvasni, max pár szót belejavítani. A zenelejátszó meg tuti működik közben.

Ár

Tegnap ahogy mondta Steve a feature-öket és már lehetett látni, hogy itt technikailag nem lesz semmilyen forradalmi újítás, képernyőből kiemelkedő billentyűzet, stb, én azt írtam, hogy ezt a terméket csak az menti meg, ha nem lesz drága, az Apple termékek között egy elérhető valami lesz, nem egy több ezer dolláros prémium-luxus valami. Ezt az Apple is pontosan így gondolta, ezért 500 dollártól indul a termék. A 64Gb-os iPod Touch 400 dollár. Nagyon sok üzenete van ennek az ötszáz dollárnak. Konkrétan pont a fele, mint a legolcsóbb Macbook, és közel van a legdrágább iPod Touch-hoz. 200-nál indul a touch, 400-nál ér véget, 500-nál indul az iPad 829 dollárnál van a fullos verzió, ami már közel van az 1000 dolláros macbook-hoz. Szerintem az 500 dolláros verzió lesz a legnépszerűbb. egy amerikainak átszámolva ez 95.000 forint. Ez azért igen kedvező.

Felhasználói élmény

Az iPad-netbook viszonyt nagyon hasonlónak látom, mint az iPhone-Smartphone viszonyt. Egy zárt rendszer, szemben az agyon buzerálható és bizonytalankodó kis hozzáértéssel élhetővé tehető windowsos rendszerekkel szemben. Az egész rendszer arról szól, hogy bár nem próbáltam de feltételezem, hogy egy 10 colos kijelzőt iPhone szerű folyamatossággal és természetességgel kezelni remek érzés lehet, szemben a netbookok gyufás skatulya méretű touchpadjével, és mini billentyűivel. Egyszerűen király dolog egy ekkora kijelzőn netezni, filmeket és képeket nézni. Könyvet olvasni nem biztos, de még az is lehet hogy igen. Az iPad vonzereje biztos vagyok benne, hogy ott van, amikor majd két hónap múlva valamelyik Apple Store-ban a kezünkbe vesszük, betöltünk egy weboldalt, megnézünk rajta egy pár oldalt és leesik az állunk. A kézi manipulációnak nagy ereje van. Remélem azért a virtuális billentyűzet kis megszokás után a videón látottaknak megfelelően használható. Fontos megemlíteni a felhasználói élményhez a 10 órás aksi időt ami nagyon kényelmessé teszi a használatot.

Kinek? Mire?

Ez a leggyakoribb kérdés amivel találkozok a reakciók között.

• Azoknak eddig netbookokat vásároltak
• Azoknak akik élvezni akarják digitális tartalmaikat (szöveg, videó, zene) amikor úton vannak, de nem kell dolgozniuk közben
• Kanapé szörfözőknek. Ideális eszköz elolvasni a híreket a reggeliző asztalnál kávézás közben
• Könnyű és olcsó prezentáló eszköz, bemutatók tartására
• Akik vennének Kindle-t de olvasáson kívül szívesen használnák másra
• Akiknek asztali gépük van de nincs mindig kedvük odaülni hozzá
• Akiknek van laptopjuk, de nincs kedvük mindig magukkal cipelni csak azért, hogy megválaszoljanak három sorban egy emailt egy kávézóból
• Akik kütyübuzik és mindig minden újat úgyis megvesznek
• Akik Apple-buzik és mindig mindent úgyis megvesznek amin alma logó van
• Akik Apple és kütyübuzik azokról nem is beszélek
• Akik fel akarnak vágni a reptéren
• Idősebb emberek akik nem akarják egy bonyolult mondjuk windows 7-el szerelt netbook kezelését megtanulni (az elmúlt évben legalább három embernek segítettem netbookot újra telepíteni, mert fogalmuk nem volt hogy kell, külső meghajtó, stb)

Kéne?

Egyértelműen kéne (a fenti felsorolás több kategóriájába is beletartozok). Nem használnám minden nap, de amikor igen, nagyon élvezném. Persze jó lenne, ha tudnék róla konvertálás nélkül sorozatokat nézni, valamint jó lenne, ha a NAS-on tárolt tartalmakat tudná streamelni, de ez hiú remény. Talán majd idővel feltörik ezt is, mint az iPhone-t és lesz rá mindenféle jóság (HD-s mkv lejátszás???).

Nem örülök, hogy nincs rajta flash, mert így azért a netezés továbbra sem 100%-os. Megértem, hogy nincs, mert a Macbook Prom amelyik két magos 2.4 Ghz-es az 35-40%-os an van leterhelve egyetlen flash videó stream-től és zúgnak a ventik, mint állat.

Nem örülök, hogy mivel van 3G-s verzió drágábban ezért szinte biztos, hogy az iPhone-on keresztül nem fog menni a netezés (tethering).

Nem örülök, hogy az egyébként klassznak kinéző kiegészítők (tok, dock, stb), biztos arany árban lesznek.

Ezekkel együtt ha majd belefér egy 16 gigás alap vagy 3G-s modellt szívesen vásárolnék ha majd engedi a büdzsé (hogy kell-e a 3G azt még nem tudom). Most utazok külföldre pár napra, a laptopot gyakorlatilag sorozatnézés és netezés miatt viszem. Ha már lenne iPad-em akkor otthon hagyhatnám a három kilós Macbook Pro-t és a töltőjét, ami azt is jelentené, hogy kisebb és könnyebb táskával utazhatnék.

u.i: Ha majd nem bírok várni megkérdezem az iDealer-t mennyiért hozza be...

Jelen írás nem értelmezhető azokra az emberekre, akiknek napi megélhetési gondjaik vannak, és ételre/lakhatásra sincs elég pénzük, létbizonytalanságban élnek. Tudományosan fogalmazva a poszt a Maslow-i piramis első két szintje (fiziológiai és biztonság) fölött lévőkre vonatkozik.

Mérő Lászlónál írja, hogy ő nem akar nyerni a lottón, mivel a nyertesek többsége 1 évvel a nyeremény után boldogtalanabb, mint előtte, ezért az a racionális ember akinek nincsenek megélhetési gondjai, normálisan éli az életét minek is kockáztatna?

A címben szereplő kérdést kevésbé bulvárosan úgy is feltehetném, hogy miért nem feltétlenül jó nyerni a lottón?

Véleményem szerint a kérdésre a választ a boldogság definíciójában kereshetjük. Ha egy embertől megkérdezik az utcán, hogy épp boldog e, akkor a pillanatnyi rossz/jó kedvét mérlegeli, hanem áltánosságban szemléli saját élethelyzetét és annak fényében válaszol a kérdésre. Az én véleményem amit mi általános boldogságon értünk, az nagyon közeli fogalom a harmóniával. Aki harmóniában él saját magával (környezetével, vágyaival, lehetőségeivel) az egy ilyen kérdésre biztosan igennel válaszol. Nagyon kevés ember él az élete minden területén teljes harmóniában, az ilyen állapot véleményem szerint már a spiritualitás/megvilágosodás témakörébe tartozik. Viszont az életünk minél több területére jellemző a harmónia, annál boldogabbnak érezzük azt. Ezzel szemben el kell különíteni a boldog pillanatok fogalmát. Ezek azok a pillanatok amikor valaminek örülünk pl. kibontjuk a karácsonyi ajándékot, előléptetnek a munkahelyen, új autót veszünk, bejön a flush pókeren, kinek mi. Ilyenkor pillanatnyi örömről beszélünk ami egyáltalán nem biztos, hogy harmóniát is hoz magával. Az ilyen örömök javíthatják az életminőségünket, de ha ezek mellé az örömök mellég sok boldogtalan pillanat, szomorúság, veszekedés és depresszió párosul akkor nem mondhatjuk hogy boldog lenne az életünk. Mivel az anyagi javak jellemzően ilyen típusú boldog pillanatokat okoznak ezért mondhatjuk joggal, hogy "a pénz nem boldogít". A fenti viszonyrendszerben ez azt jelenti, hogy a pénz boldog pillanatokat tud okozni, de harmóniát nem.

Lássuk tehát akkor a lottó nyeremény hatásait. Egy nagyobb pénzösszeg egyfajta sokkhatásként jelentkezik az emberek életében. Fontos, hogy a lottó nyeremény összege lényegesen nagyobb legyen, mint az adott ember korábbi anyagi lehetőségei. Demján Sándor nyer egy milliárdot a lottón biztos nem kerül értékválságba. Nyilván a legtöbben azonnal otthagynák a munkahelyüket, elköltöznének valami szép házba, utazgatnának, vásárolnának ezt-azt. Ezzel nincs is semmi baj, a fenti definíció értelmében boldog pillanatokat vásárolnának a pénzen. Ez lehet egy új Ferrari, vagy expedíció a Mont Blanc-ra, mindenkinek más. Olyan örömöket vásárolnánk amikre vágyunk de eddig nem volt lehetőségünk. Rendben van. Eltelik egy év, kiutazzuk-kiköltekeztük magunkat. Mihez kezdünk most? Ha jól belegondolunk ez nem is olyan könnyű kérdés. A megélhetésünk-jólétünk amiért eddig dolgoztunk egy csapásra megoldódott. Pár milliárddal a bankszámlán a havi kamat nagyobb, mint egy középvezetői fizetés. A korábbi munka+annak jól megérdemelt gyümölcse viszonyrendszer felborul. Ez a legtöbb ember életében nagyon fontos szerepet játszik és ennek kiesése hatalmas ürességet tud maga után hagyni. A legtöbb ember nem tud igazából arra a kérdésre érdemben felelni, hogy mit kezdene az életével ha hirtelen nem kéne többet dolgoznia és fáradoznia azon, hogy neki/gyerekeinek/unokáinak biztosítsa a megélhetést/jólétet/oktatást, stb. Képzeljük el, hogy egy reggel felkelünk és NINCS MIT CSINÁLNUNK. A korábbi viszonyrendszereink egy része felbomlik (kollégák-főnökök-beosztottak). Munkánk, hivatásunk, szakmánk része az önidentitásunknak, ha ez elveszik hirtelen az komoly problémákhoz vezethet. Az összes ismerősünk/barátunk dolgozik, teszi a dolgát. Unatkozunk, kitalálunk magunknak ilyenkor pótcselekvéseket, nyitunk egy éttermet, tőzsdézünk, szerencsejátékozunk akármi. Szerintem itt már lehet érezni, hogy azért ez a helyzet mégsem annyira felhőtlen, mint elsőre gondolnánk. Ha ehhez hozzávesszük az emberi kapzsiság és irigység nyomán elkerülhetetlenül felbomló emberi kapcsolatainkat már talán nem is olyan nehéz elképzelni, hogy sok ember nem nyertesen jön ki egy ilyen szituációból. Alkoholizmus, kábítószer, túlköltekezés, boldogtalanság, depresszió. Véleményem szerint sok nyertes azért költi el az összes pénzt, mert tudat alatt a pénzt okolja (jogosan) az élete megromlásáért.

Mielőtt sokan felháborodnának a fenti okfejtés nem feltétlenül és mindenkire igaz. Nyilván sokan vannak akik át tudnák vészelni a sok pénz okozta értékválságot és megtalálják saját magukat az új körülmények között is. Jótékonykodnak, kutyamenhelyet építenek, tibetbe zarándokolnak, vállalat birodalmat alapítanak. De ha jól belegondolunk azért ez nem annyire triviálisan egyszerű. Ha sikerül azt megvalósítanunk, hogy a sok pénz nem csupán boldog pillanatokat hanem harmóniát is hozzon az életünkbe, akkor nincs miért aggódunk. Azt hogy ezt hogyan érhetjük el nincsen recept, minden embernek saját útja van.

Vigyázzunk tehát amikor drukkolunk, hogy kihúzzák a számainkat, mert lehet mi húzzuk a végén a rövidebbet!

 Disclaimer: Remélem a Plastik szerkesztősége nem tekinti plagizálásnak az általa előszeretettel használt jelmondat felhasználását.

Az előző a 2009-es évre visszatekintő poszt után most előre tekintünk 2010-be. Úgy érzem idénre megváltozott egy a videójátékokhoz való viszonyom. 31 éves koromra jutottam el oda, hogy már nem érdekel MINDEN videó játék. Szép fokozatosan a gyöngyszemeket csipegető játékossá váltam.

Ez azt jelenti, hogy a 23. konzolos 3rd person akció játék kevés/minimális eredeti ötlettel már nem köt le. Még akkor se, ha mondjuk iskolás mércével mondjuk 4-es vagy akár 4/5-öt osztályzatot érdemel a játék. Az ilyen tisztes iparosmunkák egyszerűen nem bírnak lekötni sokáig. A jobbak közül a Red Faction: Guerilla jut eszembe, a közepesek közül mondjuk a Wolverine: Origins, vagy a Wet. PS3-on a Resistance 2-t pl. 20 perc alatt elkaszáltam és a Killzone 2 is borotvaélen táncol (pedig a kritikák istenítik, lehet kap még egy esélyt). Infamous-t végigjátszottam, de azt hiszem nem kellet volna. Remek játék tényleg, de szinte semmi eredeti nincs benne. Kicsit Crackdown, kicsit GTA, kicsit Prototype. Nem tudok sehol nagyon belekötni, de egyszerűen "been there, done that" érzésem volt végig. Nem tudott meglepni a játék, de kötelességből valamiért végigvittem (15+ óra). Az end credits-nél nem éreztem, hogy valami különlegesben lett volna részben.

Korábban ez máshogy volt, jöhetett szinte minden, csak a konkrét rossz cuccok estek ki.

Mást keresek már a játékokban. A művészetet, a szívet, a zsenialitást, az egyedit, a meglepőt keresem. Azt akarom, hogy elvarázsoljon, beszippantson. Az agyatlan lövöldözés bármennyire is jól néz ki, már nem érdekel. Valaminek meg kell csillannia a játékban. A hozzáadott értéknek, az art direction-nek. Lehet ez világégés utáni RPG (Fallout 3), vagy mesefigurás ugrálós (New Super Mario World). Még mindig nagyon sok játékot kipróbálok, de már sokkal kevesebbet fejezek be.

Idén már tudatosan szelektálni fogok. Nem fogok annyi játékot kipróbálni. Már a választáskor magasan húzom meg a lécet. Olyat fogok csak kipróbálni amit már az előzetes infók alapján végigjátszósnak gondolok (pl. Mass Effect 2).

Változik tehát a videójátékokhoz való viszonyom. Lehet kezdek kinőni belőlük? Túl sok játékkal játszottam már (kerek 25 éve tolom...) és belefásultam a közepes címekbe és már csak a kiemelkedők tudnak lekötni? Remélem az utóbbi. Egyébként nem is tartom ezt nagy bajnak. Az élet rövid, végesz számú filmet, sorozatot, könyvet, és videójátékot fogok elfogyasztani. Törekedni kell mindegyiknél, hogy az arra nem érdemesek elkerülésére, még ha felszínes élvezet nyújtására alkalmasnak tűnhet.

Az előző poszthoz hasonlóan álljon itt egy lista 2010 általam legjobban várt videó játékairól:

PS3: Final Fantasy XIII, God of War III, Heavy Rain, 3D Dot Game Heroes

PSP: - 

Wii: Super Mario Galaxy 2, No More Heroes 2, új Zelda (még nincs cím), NBA Jam

DS: Dragon Quest IX, Dragon Quest VI, Shin Megami Tensei: Strange Journey

X360: Crackdown 2, Halo: Reach, Bioshock 2, Mass Effect 2 

Négy dolog van ami feltűnik a listával szemben.

1. Nagyon kevés az eredeti cím, csupa sikeres franchiseok folytatásai lesznek. Persze zseniális játékok zseniális folytatásaival nekem semmi bajom. A játékoknál nem érvényesül az ami a filmeknél, hogy a folytatások általában gyengébbek a jól eltalált eredetinél.

2. Számomra a PSP halott közeli állapotban van. Ha nem jelképes pénzt érne egy 3 éves gép el is adnám.

3. A PS3 végre kezd befutni. A slim változat+árcsökkenés kombó nagyon jót tett neki és most végre 2009-2010-ben érkeznek a jobbnál jobb exkluzív címek. Ki merem jelenteni, hogy exkluzívakban SOKKAL erősebben kezdett az Xbox, de mostanra a PS3 behozta és le is hagyta. A PS3-as listában mind PS3 exkluzív, míg az Xbox360-as listában csak a Halo. Ha most kéne vennem a jövőben megjelenő címek alapján gépet BIZTOS hogy a PS3-at választanám.

4. Egy fantasztikus korban élünk.

Retrospektív  jelleggel az 2009-es számomra emlékezetes videó játékai platformonként csoportosítva:

• Xbox360: Grand Theft Auto IV, Fallout 3, Fable 2, Resident Evil 5, Gears of War 2, Batman: Arkham Asylum, Shadow Complex, Dirt 2, Dragon Age: Origins, Assassin's Creed 2
  
  
• Wii: Mad World, Wii Sports Resort, Muramasa: The Demon Blade, New Super Mario Bros
  
  
• Nintendo DS: Dragon Quest V, Henry Hatsworth, Shin Megami Tensei: Devil Survivor, Scribblenauts, Mario and Luigi: Bowser's Inside Story, Legend of Zelda: Spirit Tracks, Grand Theft Auto: Chinatown Wars, Professor Layton and the Diabolical Box
  
  
• PSP: 30 Minute Hero
  
  
• PS3: Uncharted 2

A listában vannak olyan játékok amelyeket nem játszottam végig illetve kimaradtak olyanok amelyeket igen (pl. Woverine Origins, Prototype, Infamous, stb) és mégsincsenek a listában. Ezen az arányon kéne javítnai a jövőben és nem tölteni időt átlagos vackokkal.

Több dolog tűnik ki a listából. Az egyik, hogy a Wii szerintem idén nem zárt nagyon erős évet. Talán nem is volt igazán ütős exkluzív cím a komolabb játékosok számára, ami 2008-ban a Super Mario Galaxy és a Zelda Twillight Princess volt. Persze van egy két jó cucc, meg a Motion Plus irányítás állati jó. 

Nagyon érdekes, hogy DS-re, az öt (!) éves 66 Mhz-es konzolra a mai napig mennyi elképesztőn jó minőségű anyag jön, míg a PSP-re én egész évben egyetlen egy számomra értékelhető játékkal találkoztam (Patapon és Loco Roco sorozat nem bejövős valamiért).

Két játékot emelnék ki ugyan akkor az idei personal best-ek közül. A Batman Arkham Asylum-ot és az Uncharted 2-t.

Az elsőt azért mert egy bitang jól megcsinált remek anyag. Egész egyszerűen minden a helyén van. Jó a grafika, jók a hangok, az irányítás remek, a helyszínek marha jól meg vannak csinálva. Végig izgalmas élvezetes, jól váltják egymást az akció és a puzzle részek. Minden percét élveztem.

A másodikat azért, mert szerintem korszakalkotó alkotással állunk szemben. Ilyen intenzív és élvezetes játélményben nekem még életemben nem volt részem. Mintha egy elképesztő műgonddal megírt és megrendezett kalandfilmmel játszanánk kb. 10 órán keresztül. A grafika szerintem az ma létező legjobb, a helyszínek kidolgozottsága minden eddigit felülmúl. Az események úgy sodornak hogy csak kapkodjuk a fejünket jobbra balra. Az egyik pillanatban egy gleccserről lelógó vonatról menekülön, nem sokkal később egy épületből próbáljuk magunkat menteni miközben az ránkdől és egy helikopter lő ránk. Gigantikus pörgés végig, adrenalin az egekben. Közel állok hozzá, hogy azt mondjam rá: "Best. Ever." Persze műfaji korlátokból adódóan nem érhet fel az Uncharted 2 a Mass Effect, vagy a Fallout 3 történetbeni kidolgozottságának a színtjére, de a valaha volt legjobb akció játék címet gondolkodás nélkül osztanám ki nek

Picit elhanyagoltam az itteni dolgokat megint. Most karácsony előtti éjszaka eszembe jutott, hogy kéne ide valamit írni már. RENGETEG mindenről tudnék írni, sok minden történt (térdműtét, kölcsön PS3, karácsonyi előkészületek, stb) csomószor eszembe jutnak tök jó bejegyzés ötletek, de nem jutok el a megvalósításig. Igazság szerint maga az írás nem szórakoztat annyira mint pl. a videójátékozás, ezért itthon szabad perceimben inkább játszok. Picit munkának érzem, amikor az ötletből fogyasztható irományt kell formálni, szerkeszteni, helyesírás ellenőrizni, stb.

Ennek fényében ismét megfogadom, hogy hanyagolom a nagyívű hosszú bemutató írásokat és több pár bekezdéses gondolat fog itt szerepelni. Talán ezért is írok gyakrabban Twitterre. A cél minimum heti egy. Ez az újévi fogadalom egy része. Gondolkozok valami rendszeres videós dolgon is, majd meglátjuk mi lesz belőle. 

Mindenesetre minden kedves olvasónak kellemes karácsonyt és boldog új évet!!!

U.i: Egy új design-t is tesztelek, valami egyszerűbb világosabb és áttekinthetőbbre vágyok.

Először is had osszam meg azt a klisét, amit mindenki ismer, hogy roppant idegesítők november elején amikor még le sem esett az összes levél a fáról, hogy az összes plázában már karácsonyi dekoráció van. Olyan, mintha előre készítenének föl: "Vigyázz, itt van nemsokára a gigantikus pénzköltés és idegeskedés ideje"

Az ajándékozás elve számos problémát vet fel.

Ha egy picit nagyobb a család, mondjuk 10 fős, akkor ha mindenki mindenkinek vesz ajándékot akkor az 90 db ajándék. Noooooormális???? Ennek a csökkentésére az ideális megoldás, ha az egy háztartásban élők közösen vesznek egy ajándékot az egy háztartásban élőknek. Példa: Mi Eszterrel közösen veszünk ajándékot a szüleimnek és ők is nekünk, ez így két ajándék, míg ha mindenki mindenkinek venne (most a páron belüli ajándékozást ne vegyük figyelembe) az nyolc ajándék. Kevesebb macera, és nagyobb és talán értelmesebb ajándékot lehet így venni. Ez így négy embernél tiszta helyzet, de amikor van mondjuk 15 akkor már jóval bonyolultabb, hogy most akkor ki is vett kivel közösen kiknek.

Ez rögtön fel is veti a következő problémát az ajándékok értékét. Itt rengeteg a probléma. A karácsonyi vásárlás és költekezés nagyon része a fogyasztói társadalomnak. Kötelezőnek érezzük az ajándék vásárlást, és úgy érezzük valami hiányzik ha mondjuk megállapodunk hogy senki nem vesz semmit senkinek, hanem mondjuk süt valami finom sütit. Pedig tudjuk, hogy az egész a családról meg a szeretetről kellene hogy szóljon, de elég nehéz kivonni magunkat a megszokott ajándékozási szokások alól. Nyilván senkinek nem jó ha a fegyverkezési versenyhez hasonló "ajándékozási verseny" alakult ki, és repkednek a 40-50-100 ezer forintos ajándékok. Egyrészt ez lenullázhatja a családi kasszát, másrészt túlságosan elanyagiasítja az ünnepet. Mit lehet ez ellen tenni? Családon belül értékhatárt szabunk, mint a dedóban?? Csak kis ajándékok vannak, max 5000 Ft értékben!!! De mi van ha valakinek valami barom jót találunk 8990-ért?? Inkább vegyek egy érdektelen könyvet 5000-ért, mint egy telitalálat ajándékot 9-ért?? Jelenleg az van nálunk, hogy mindenki bőszen hangoztatja, hogy most kész, idén nincsenek drága ajándékok (pont mit múlt évben). Ez talán arra elég, hogy az extremitásokat féken tartja. De hogy lehet nem drága ajándékot venni, amikor 3000 Ft alatt nincs könyv???

Tovább gombolyítva ezt a gondolatmenetet jön egy újabb ajándékhoz kötődő dilemma. Mégpedig a meglepetés kérdése. A legközelebbi családtagok (pl. barátnő) általában egy könyvnél komolyabb ajándékkal lepik megy egymást, de a példa akár egy könyvre is igaz. Legyen meglepetés az ajándék, vagy vagyunk már felnőttek annyira, hogy meg lehet súgni egymásnak hogy ki mit szeretne, de akkor már az sincs nagyon messze, hogy megvesszük együtt, úgyis én tudom, hogy milyen színű iPodot szeretnék (csak példa). Ez abból adódik, hogy a legjobb szándék szerint sem lehet mindig pontosan tudni, hogy az adott ember milyen ruhát, műszaki cikket, könyvet szeretne. Lehet erről nekünk valamiféle elképzelésünk, de a mellélövés esélye elég nagy. Én pl. pánikban török ki, ha most valaki akar nekem venni mondjuk 80.000 Ft-ért valami műszaki cikket és abban én nem vagyok benne. Mert pl. ennyiért most én legszívesebben egy 250Gb-os Uncharted 2-vel csomagolt PS3 Slim-et szeretnék, ami ennyiért az online boltokban elérhető. Roppant mód bosszantana, ha mondjuk ehelyett kapnék egy merevlemezes Blu-Ray lejátszót ugyan ennyiért a Media Marktból. Sajnos kaptunk már viszonylag drágább műszaki cikket, ami ott porosodik a fiókban a fenti okok miatt. Érdemes lehet tehát a nagyobb értékű ajándékot megbeszélni az érintettel. Az álszent módja a dolognak a közvetítővel történő megkérdezés. "Te kérdezd már meg légyszi a Józsit, minek örülne" Egy idő után ez borzasztó körülményessé válik, és közvetlenül is meg lehet kérdezni az érintettet. "Erre gondoltam, mit szólnál hozzá". A dilemma itt egyértelmű. A nagyobb értékű ajándékok "mellélövésének" kockázatát lehet csökkenteni, viszont ez elveszi a karácsonyi meglepetés örömét, az ajándékok kibontásakor való izgalmat. Ráadásul ha már úgyis tudjuk mi lesz, akkor akár meg is vehetjük pár héttel előtte, és akkor már nincs is értelme hogy dobozban álljon, "majd visszacsomagoljuk". Ha még tovább egyszerűsítem a kérdést, akkor elég ha a pénzt odaadjuk majd megveszi magának. Persze szándékosan sarkítom a dolgot. Az, ha nincsenek ilyen drága ajándékok ezt a dilemmát okafogyottá teszi. A konklúzió szerintem az, hogy komoly értékű ajándékot csak akkor vegyünk az érintett megkérdezése nélkül, ha nagyon-nagyon biztosak vagyunk abban, hogy pontosan ezt szeretné, vagy ha jobban tudjuk, hogy az illetőnek mi a jó az adott területen. Én pl. elég jó magabiztossággal veszek bárkinek műszaki cikket, de kozmetikumot és ruhát nem. Törekedni kell szerintem arra, hogy legyen meglepetés, hogy legyen izgalom az ajándékok kibontásánál, de ha tudom, hogy mondjuk a párom most egy kosztümnek örülne a legjobban, akkor azt tuti nem veszem meg nélküle.
 

Az ajándékozási kényszer mellett a karácsonyt egy másik kényszer jellemzi, ez pedig a karácsonyi kényszer. Karácsonykor egyszerűen intézményesített a zabálás. Hizaló, nehéz kaják evése legalább egy hétig. Csak annyit mondok bejgli. Nekem eddig még egyszersem sikerült ez alól kivonni magam, mindig halálra zabáltam magam. Nem szeretem ezt, de az ünnepi hangulatban beleszarik az ember, jöhet még egy szelet bejgli. Na majd most (not!).

A fentiek összességéből következik, hogy a karácsony és az előtte lévő pár nap gyakran lehet idegeskedéssel és stresszel teli. X-nek nem elég az ajándék, és a süti is kevés ezért még 23-án délután el kell menni a Westend-be ahol csak a parkolóba való bejutás fél óra. Végül a csomagolás és a fa díszítés is kapkodás lesz, mert mindjárt itt vannak a vendégek. Ezt mindenképp meg kell próbálni elkerülni. Eddig sosem sikerült, de idén már most megvettük az ajándékok 60%-át, és jövő héten remélem sikerül a maradékot is. Nem akarok a különböző nemesfémekkel jelölt vasárnapokon pláza közelébe kerülni. Arany vasárnap otthon kívánok melegedni a kandalló előtt egy pohár teával együttérzően gondolva azon embertársaimra akik a boltokban állnak sorba. Kis erőfeszítéssel november elején is rá lehet venni magunkat az ajándékok megvételére. A boltok már úgyis fel vannak díszítve. Ha valaki időzavarban szenved rengeteg stressztől kíméli meg magát ha egy jó étteremmel megfőzeti a karácsonyi menüt, majd érte megy 23-án. A házi kosztnak nincs párja, de aki hajlamos magát stresszelni az szánja rá azt a pár plusz ezrest, és rendelje meg étteremben a halászlevet meg a bejglit, hogy otthon csak melegíteni vagy sütni kelljen. A karácsony nem a stresszről és a vendégeknek való megfelelésről szól, hanem a kikapcsolódásról és a meghitt családi együttlétről. Persze aki szívesen főz és örömét leli benne az más, de tudom javasolni a rendelős modellt annak aki még 22-én dolgozik és nem tudja mikor lesz ideje megfőzni mindent.

Végül de nem utolsó sorban a karácsony elengedhetetlen kelléke a fenyőfa. Barbár dolog lemészárolni évek óta növekedő ami aztán két hétig díszeleg a lakásunkban, majd kivágjuk a kocsiból az út szélére. Januárban mindenfele fenyőfa csontvázakat látni. Méltatlan, hogy ami a lakás dísze volt, körbeállta a család, azt aztán kidobjuk az út szélére. Gondolkodjuk felelősen, ne legyünk önzők. A fenyőfák életének nem az az értelme, hogy rájuk aggassunk némi csillámot aztán kidobjuk őket a szemétbe. A legtisztább megoldás a műfa. Ma már egész normálisan kinézőket lehet kapni, ha elég díszt akasztunk rá alig látni a különbséget. Vannak fenyő illatú sprék, így az illatot is lehet reprodukálni. Persze érzem, hogy ez mennyire mű és természetellenes, magam sem tudom eldönteni, hogy ez most akkor jó vagy nem. Ha belegondolok hogy komplett fenyőerdőket irtanak ki azért, hogy mindenkinek legyen karácsonyfája otthon akkor azt mondom jó ez. Persze a gyerekeknek elég nehéz megmagyarázni, hogy miért is műanyag a fa. Eggyel jobb megoldás a cserepes vagy földlabdás fa vásárlása. Ez azért jó, mert a fa él amíg a szobában lefut a karácsony, és utána kiültethetjük vagy a kertünkben vagy valahova a természetben. Gyerekkel külön program lehet a fa elültetése. Aztán évről évre meg lehet nézni a fát. Van ismerősünk akik ezt csinálják és ez nagyon szimpatikus megoldás. A mi kertünkben is jól érzi magát a szüleim tavalyi karácsonyfája. A labdás fákkal az a baj, hogy nyilván nem lehet 3 méter magas fát labdával hazavinni, mert egy ekkora fának kb. 1 m3 csak a földlabdája. Ez esetben be kell érnünk kisebb fákkal. Ha mégis mindenképp ragaszkodunk a vágott fához, akkor legalább ha megszolgálta a fa a feladatát, vágjuk össze és a nyári kerti grillezésnél használjuk fel tüzelőnek vagy a hideg téli esték esetén a kandallóban. Ne dobjuk ki egy elhagyatott helyen sorsára hagyva.

Összességében tehát próbáljuk meg minél stresszmentesebb és nyugalmasan eltölteni a karácsonyt. Találjuk ki nekünk mi a legjobb és próbáljunk meg örömet okozni a szeretteinknek. A külvilág ilyenkor történő megőrülését pedig zárjuk ki. Együnk finomakat, de nem kell halálra zabálni magunkat. A karácsonyfa kérdést meg úgy rendezzük, hogy kérdezzük meg magunktól. Ha Magyarországon mind a tízmillió ember azt csinálná minden évben a karácsonyfával mint mi akkor az rendben lenne?

 A 3.0-ás szoftverrel képessé vált az iPhone un. push metódussal fogadni a leveleket. Ez annyit jelent, hogy nem nekünk kell elindítani a mail applikációt hogy megnézzük milyen új leveleink vannak.  Nem kell beállítanunk egy intervallumot sem hogy milyen időközönként ellenőrizze a leveleinket, hanem SMS módjára a szerver, ha jön egy új levél akkor azt "rányomja" (push) a telefonunkra. Az e-mail, postaládánkba érkezésekor a telefonunk az sms-hez hasonlóan hangjelzéssel és badge-el (kis piros szám a Mail ikonján) jelzi hogy e-mail jött. Ez roppant kényelmes és hatákony megoldás, mivel azonnal tudjuk ha levelünk jött mégis akkumulátor és adatforgalom szempontból sokkal kedvezőbb annál ha pl. 5 percenként ellenőrizné a telefonunk a mailjeinket.