Sok különböző nyomtatott és online forrásból hat rám a figyelem koncentráció godolatköre. Ennek az a lényege, hogy megpróbáljuk minél inkább úgy élni az életünket, hogy bármi amivel épp foglalkozunk csak azt csináljuk és csak arra figyeljünk. Ha eszünk akkor együnk, ha dolgozunk, dolgozzunk, ha TV-t nézünk, nézzünk TV-t. Ez elsőre nagyon egyszerűen és banálisan hangzik, pedig egyáltalán nem az. A mostani felgyorsult világban ahol ömlenek ránk az ingerek és az információk nem tudunk befelé figyelni, szemlélődni. Elég ha annyit mondok, háttér tévézés, háttér zene, reggeli közben újság olvasás, futás közbeni zenehallgatás és sorolhatnám a példákat. Ezekre azért van szükségünk, mert az agyunk nehezen tud mit kezdeni a nem lefoglalt kapacitásaival, azonnal próbál keresni valamit ami lefoglalja. Félünk saját magunkkal egyedül maradni, ezért amint ennek a veszélye áll fennt, azonnal keresniünk valami pótcselekvést (akár a WC-n való újságolvasást, cigizést, vagy a nassolást is hozhatnám példaként). Ezek a pót vagy kiegészítő cselekvések legtöbbször olyan helyzetben jönnek elő, ahol nem tudunk önmagunkkal egyedül maradni. Ennek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy már hozzászoktunk ahhoz, hogy folyamatosan történik valami, folyamatosan van egy inger szint és ha ez alá sűllyedünk akkor kényelmetlenül érezzük magunkat, nem tudunk a nagy csönddel mit kezdeni. Lehet azért, mert megoldatlan problémák és konfliktusok vannak az életünkben (démonaink vannak, ha úgy tetszik) és nem akarunk egyedül maradni és szembe nézni velük. A figyelem koncentráció gyakorlása éppen a fenti dolgok miatt nehéz és rengeteg gyakorlást és erőfeszítést igényel. Sajnos eljutottunk odáig, hogy kiülni a teraszra egy bögre teával és nem csinánli semmit komoly kihívás a legtöbb embernek. Pedig ha így teszünk, és csak a pillanatra és befelé és a pillanatra figyelünk, talán észreveszünk egy madarat amint elkap egy bogarat és viszi a fészkébe, észre vesszük milyen finom a tavasz illata, és milyen szép színek vannak a kertben és milyen nyugodt minden. Egyszóval megéljük a pillanatot a maga teljességében. És ez a lényege az egésznek, hogy bármit csinálunk azt tegyük fókuszáltaban és tudatosabban. Ezáltal mindent a maga teljességében élünk meg.  Ha ezt csak pici részben sikerül megvalósítanunk, sokkal harmónikusabbnak és boldogabbnak teljesebbnek fogjuk érezni az életünket. Sok helyen felbukkan ez a gondolat, különböző pszichológusoknák (Popper, (RIP :( ) Csíkszentmihályi - Flow) és vallási tanítításokban ahol a szemlélődés és a meditáció fontos szerepet kap (buddhizmus, zen buddhizmus, hinduizmus, stb.), de a minimalizmusnak, mint gondolkodásmódnak is fontos alkóteleme a koncentrált figyelem. Lényegében a meditáció is erről szól, ennek a gyakorlásáról, de ez már túllépi jelen bejegyzés határait.

Szankszritül ekagrata-nak, vagyis egyhegyűségnek hívják. Gyönyörű.

Akit érdekel a téma, annak ajánlom Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész ott vagy c. könyvét.