Először is had osszam meg azt a klisét, amit mindenki ismer, hogy roppant idegesítők november elején amikor még le sem esett az összes levél a fáról, hogy az összes plázában már karácsonyi dekoráció van. Olyan, mintha előre készítenének föl: "Vigyázz, itt van nemsokára a gigantikus pénzköltés és idegeskedés ideje"

Az ajándékozás elve számos problémát vet fel.

Ha egy picit nagyobb a család, mondjuk 10 fős, akkor ha mindenki mindenkinek vesz ajándékot akkor az 90 db ajándék. Noooooormális???? Ennek a csökkentésére az ideális megoldás, ha az egy háztartásban élők közösen vesznek egy ajándékot az egy háztartásban élőknek. Példa: Mi Eszterrel közösen veszünk ajándékot a szüleimnek és ők is nekünk, ez így két ajándék, míg ha mindenki mindenkinek venne (most a páron belüli ajándékozást ne vegyük figyelembe) az nyolc ajándék. Kevesebb macera, és nagyobb és talán értelmesebb ajándékot lehet így venni. Ez így négy embernél tiszta helyzet, de amikor van mondjuk 15 akkor már jóval bonyolultabb, hogy most akkor ki is vett kivel közösen kiknek.

Ez rögtön fel is veti a következő problémát az ajándékok értékét. Itt rengeteg a probléma. A karácsonyi vásárlás és költekezés nagyon része a fogyasztói társadalomnak. Kötelezőnek érezzük az ajándék vásárlást, és úgy érezzük valami hiányzik ha mondjuk megállapodunk hogy senki nem vesz semmit senkinek, hanem mondjuk süt valami finom sütit. Pedig tudjuk, hogy az egész a családról meg a szeretetről kellene hogy szóljon, de elég nehéz kivonni magunkat a megszokott ajándékozási szokások alól. Nyilván senkinek nem jó ha a fegyverkezési versenyhez hasonló "ajándékozási verseny" alakult ki, és repkednek a 40-50-100 ezer forintos ajándékok. Egyrészt ez lenullázhatja a családi kasszát, másrészt túlságosan elanyagiasítja az ünnepet. Mit lehet ez ellen tenni? Családon belül értékhatárt szabunk, mint a dedóban?? Csak kis ajándékok vannak, max 5000 Ft értékben!!! De mi van ha valakinek valami barom jót találunk 8990-ért?? Inkább vegyek egy érdektelen könyvet 5000-ért, mint egy telitalálat ajándékot 9-ért?? Jelenleg az van nálunk, hogy mindenki bőszen hangoztatja, hogy most kész, idén nincsenek drága ajándékok (pont mit múlt évben). Ez talán arra elég, hogy az extremitásokat féken tartja. De hogy lehet nem drága ajándékot venni, amikor 3000 Ft alatt nincs könyv???

Tovább gombolyítva ezt a gondolatmenetet jön egy újabb ajándékhoz kötődő dilemma. Mégpedig a meglepetés kérdése. A legközelebbi családtagok (pl. barátnő) általában egy könyvnél komolyabb ajándékkal lepik megy egymást, de a példa akár egy könyvre is igaz. Legyen meglepetés az ajándék, vagy vagyunk már felnőttek annyira, hogy meg lehet súgni egymásnak hogy ki mit szeretne, de akkor már az sincs nagyon messze, hogy megvesszük együtt, úgyis én tudom, hogy milyen színű iPodot szeretnék (csak példa). Ez abból adódik, hogy a legjobb szándék szerint sem lehet mindig pontosan tudni, hogy az adott ember milyen ruhát, műszaki cikket, könyvet szeretne. Lehet erről nekünk valamiféle elképzelésünk, de a mellélövés esélye elég nagy. Én pl. pánikban török ki, ha most valaki akar nekem venni mondjuk 80.000 Ft-ért valami műszaki cikket és abban én nem vagyok benne. Mert pl. ennyiért most én legszívesebben egy 250Gb-os Uncharted 2-vel csomagolt PS3 Slim-et szeretnék, ami ennyiért az online boltokban elérhető. Roppant mód bosszantana, ha mondjuk ehelyett kapnék egy merevlemezes Blu-Ray lejátszót ugyan ennyiért a Media Marktból. Sajnos kaptunk már viszonylag drágább műszaki cikket, ami ott porosodik a fiókban a fenti okok miatt. Érdemes lehet tehát a nagyobb értékű ajándékot megbeszélni az érintettel. Az álszent módja a dolognak a közvetítővel történő megkérdezés. "Te kérdezd már meg légyszi a Józsit, minek örülne" Egy idő után ez borzasztó körülményessé válik, és közvetlenül is meg lehet kérdezni az érintettet. "Erre gondoltam, mit szólnál hozzá". A dilemma itt egyértelmű. A nagyobb értékű ajándékok "mellélövésének" kockázatát lehet csökkenteni, viszont ez elveszi a karácsonyi meglepetés örömét, az ajándékok kibontásakor való izgalmat. Ráadásul ha már úgyis tudjuk mi lesz, akkor akár meg is vehetjük pár héttel előtte, és akkor már nincs is értelme hogy dobozban álljon, "majd visszacsomagoljuk". Ha még tovább egyszerűsítem a kérdést, akkor elég ha a pénzt odaadjuk majd megveszi magának. Persze szándékosan sarkítom a dolgot. Az, ha nincsenek ilyen drága ajándékok ezt a dilemmát okafogyottá teszi. A konklúzió szerintem az, hogy komoly értékű ajándékot csak akkor vegyünk az érintett megkérdezése nélkül, ha nagyon-nagyon biztosak vagyunk abban, hogy pontosan ezt szeretné, vagy ha jobban tudjuk, hogy az illetőnek mi a jó az adott területen. Én pl. elég jó magabiztossággal veszek bárkinek műszaki cikket, de kozmetikumot és ruhát nem. Törekedni kell szerintem arra, hogy legyen meglepetés, hogy legyen izgalom az ajándékok kibontásánál, de ha tudom, hogy mondjuk a párom most egy kosztümnek örülne a legjobban, akkor azt tuti nem veszem meg nélküle.
 

Az ajándékozási kényszer mellett a karácsonyt egy másik kényszer jellemzi, ez pedig a karácsonyi kényszer. Karácsonykor egyszerűen intézményesített a zabálás. Hizaló, nehéz kaják evése legalább egy hétig. Csak annyit mondok bejgli. Nekem eddig még egyszersem sikerült ez alól kivonni magam, mindig halálra zabáltam magam. Nem szeretem ezt, de az ünnepi hangulatban beleszarik az ember, jöhet még egy szelet bejgli. Na majd most (not!).

A fentiek összességéből következik, hogy a karácsony és az előtte lévő pár nap gyakran lehet idegeskedéssel és stresszel teli. X-nek nem elég az ajándék, és a süti is kevés ezért még 23-án délután el kell menni a Westend-be ahol csak a parkolóba való bejutás fél óra. Végül a csomagolás és a fa díszítés is kapkodás lesz, mert mindjárt itt vannak a vendégek. Ezt mindenképp meg kell próbálni elkerülni. Eddig sosem sikerült, de idén már most megvettük az ajándékok 60%-át, és jövő héten remélem sikerül a maradékot is. Nem akarok a különböző nemesfémekkel jelölt vasárnapokon pláza közelébe kerülni. Arany vasárnap otthon kívánok melegedni a kandalló előtt egy pohár teával együttérzően gondolva azon embertársaimra akik a boltokban állnak sorba. Kis erőfeszítéssel november elején is rá lehet venni magunkat az ajándékok megvételére. A boltok már úgyis fel vannak díszítve. Ha valaki időzavarban szenved rengeteg stressztől kíméli meg magát ha egy jó étteremmel megfőzeti a karácsonyi menüt, majd érte megy 23-án. A házi kosztnak nincs párja, de aki hajlamos magát stresszelni az szánja rá azt a pár plusz ezrest, és rendelje meg étteremben a halászlevet meg a bejglit, hogy otthon csak melegíteni vagy sütni kelljen. A karácsony nem a stresszről és a vendégeknek való megfelelésről szól, hanem a kikapcsolódásról és a meghitt családi együttlétről. Persze aki szívesen főz és örömét leli benne az más, de tudom javasolni a rendelős modellt annak aki még 22-én dolgozik és nem tudja mikor lesz ideje megfőzni mindent.

Végül de nem utolsó sorban a karácsony elengedhetetlen kelléke a fenyőfa. Barbár dolog lemészárolni évek óta növekedő ami aztán két hétig díszeleg a lakásunkban, majd kivágjuk a kocsiból az út szélére. Januárban mindenfele fenyőfa csontvázakat látni. Méltatlan, hogy ami a lakás dísze volt, körbeállta a család, azt aztán kidobjuk az út szélére. Gondolkodjuk felelősen, ne legyünk önzők. A fenyőfák életének nem az az értelme, hogy rájuk aggassunk némi csillámot aztán kidobjuk őket a szemétbe. A legtisztább megoldás a műfa. Ma már egész normálisan kinézőket lehet kapni, ha elég díszt akasztunk rá alig látni a különbséget. Vannak fenyő illatú sprék, így az illatot is lehet reprodukálni. Persze érzem, hogy ez mennyire mű és természetellenes, magam sem tudom eldönteni, hogy ez most akkor jó vagy nem. Ha belegondolok hogy komplett fenyőerdőket irtanak ki azért, hogy mindenkinek legyen karácsonyfája otthon akkor azt mondom jó ez. Persze a gyerekeknek elég nehéz megmagyarázni, hogy miért is műanyag a fa. Eggyel jobb megoldás a cserepes vagy földlabdás fa vásárlása. Ez azért jó, mert a fa él amíg a szobában lefut a karácsony, és utána kiültethetjük vagy a kertünkben vagy valahova a természetben. Gyerekkel külön program lehet a fa elültetése. Aztán évről évre meg lehet nézni a fát. Van ismerősünk akik ezt csinálják és ez nagyon szimpatikus megoldás. A mi kertünkben is jól érzi magát a szüleim tavalyi karácsonyfája. A labdás fákkal az a baj, hogy nyilván nem lehet 3 méter magas fát labdával hazavinni, mert egy ekkora fának kb. 1 m3 csak a földlabdája. Ez esetben be kell érnünk kisebb fákkal. Ha mégis mindenképp ragaszkodunk a vágott fához, akkor legalább ha megszolgálta a fa a feladatát, vágjuk össze és a nyári kerti grillezésnél használjuk fel tüzelőnek vagy a hideg téli esték esetén a kandallóban. Ne dobjuk ki egy elhagyatott helyen sorsára hagyva.

Összességében tehát próbáljuk meg minél stresszmentesebb és nyugalmasan eltölteni a karácsonyt. Találjuk ki nekünk mi a legjobb és próbáljunk meg örömet okozni a szeretteinknek. A külvilág ilyenkor történő megőrülését pedig zárjuk ki. Együnk finomakat, de nem kell halálra zabálni magunkat. A karácsonyfa kérdést meg úgy rendezzük, hogy kérdezzük meg magunktól. Ha Magyarországon mind a tízmillió ember azt csinálná minden évben a karácsonyfával mint mi akkor az rendben lenne?