Game, Gadget, TV

Befejeztem a második Zelda játékot a DS-en a Link to the Past-ot. A játék Super Nintendóra jött ki, (ő volt a harmadik Zelda) 1992(!)-ben, onnan portolták 2002-ben Gameboy Advance-re, és miután ugye a DS viszi a GBA-s játékokat, így volt szerencsém játszani vele. Mint azt a DS-re készült Phantom Hourglass után írtam a grafikai visszalépés elsőre egy picit meglepő, de mégis árad egy olyan kedvesség belőle ami miatt belevetettem magam. És szerintem az mindent elmond a játékről hogy 2008-ban teljesen élvezhető volt egy 16 (!!!) évvel ezelőtt készült játék. Lekötött, élveztem, egy percig sem volt olyan feelingem, hogy ezt csak a retro-báj miatt nyomom. Teljes értékű játék tudott maradni ennyi év után is.  Továbbra is teljesen megdöbbentő, hogy mennyira hasonlít a játékmenet a Zeldákban és mégis teljesen más és szerethető mindegyik játék.

Úgy látszik a handheld platformon jobban haladok a Zeldákkal, mint a konzolon, pedig elég szorgalmasan gyűröm a Wii-n a Twillight Princesst, de csak nem akar vége lenni, pedig már 40-nél is több óra van benne. Így tehát a menetrend felborult, DS-en már az eredetileg is Gameboy Advance-re készült Minish Cap-et nyomom (ami után nincs több Zelda DS-re), míg a Wii-n ott vár az Ocarina of time és a Wind Waker is.

Respectből az eredeti SNES-es borítót teszem be a képnek 92-ből!

Sorban nézegetem a Nerd korábbi videóit. Az alább találhatóban azt taglalja, hogy bizonyos folytatások esetében mennyire következetlenül csinálták a folytatások számozását. Angolul tudóknak érdemes végig nézni, halymeresztő dolgok vannak benne.



Több más példa között hozza a Rocky sorozatot is, ahol ugy a Rocky V után nem Rocky VI jött, hanem Rocky Balboa. És itt ironizál egyet, hogy na ilyen alapon ha lesz, a Rambo következő részének is lehetne az a címe, hogy John Rambo, és akkor kommentár nélkül az alábbi mozi plakát...

Picit folytatva a múltkori Mario-os videó vonalat, ahol ugye egy igen mérges és frusztrál fazon kommentálta mennyire rossz a játék. Kiderült aztán, hogy vannak akik ezt a műfajt (mármint a rossz játékok video-review-ját) igen komolyan űzik.

Igazi internet celebritás az amerikai Angry Video Game Nerd. Aki vevő az ilyesmire az mindenképp látogasson el a honlapjára. A Nerd régi Nintendós játékokat tesztel, közben káromodik, és hatalmas beszólásai vannak, én indőnként fetrengek a röhögéstől. A Nerd óriási!!! Láthatóan feltört a srác, mert úgy kezdte, hogy csak a youtube-ra pakolt fel videókat, de most már külön oldala van, és a gametrailers-el exkluzív szerzdődése, DVD-t is kiadott :) Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ma már ebből él.

Van egy magyar blog is, amely hihetetlen gyorsasággal lett nagyon népszerű, ez pedgi a Rossz Pc játékok. Itt freddyD a blog gazdája tesz közzé videókat, ahol szerintem igen vicces stílusban kommentálja a látottakat. Egyébként az már önmagában is elképesztő, hogy milyen produktumok bírnak kereskedelmi forgalomba kerülni. Érdemes visszább is olvasni, és megnézi olyan klasszikusok videóit, mint pl. a Mesterlövész, vagy a Dark Vampire. Freddy általában a EVM (Ezt Vedd Meg!) sorozatból szemeli ki áldozatait és szerintem tök jó stílusban és viccesen ismerteti a szörnyűségeket. Nagyon tetszett pl. hogy a Mesterlövész c. borzalom már annira rossz, hogy az már jó, így egy külön kis fanclub alakult ki az oldalon és petíciót is írtak a folytatásért :) Érdemes őt is olvasni, időnként igazi gyöngyszemket lehet találni. Külön szimpatikus még, hogy persze Freddy is ismeri és tiszteli a fent említett Nerd-öt, és nemhogy nem fikázza, hanem még ki is posztolja amikor új videója kerül fel. Csak így tovább!

Tegnap este befejeztem az Apple társalapító Steve Wozniak könyvét. Összességében szerintem nagyon jó olvasmány, egy rendkívül szimpatikus embert lehet megismerni a könyv elolvasásával. Élvezetés még azért is, mert "belülről" követhetjük nyomon a számítástechnika hőskorát. Wozniaknak számos ötletével komolyan befolyásolta a számítástechnikai forradalmat. Ő gondolt először például arra, hogy tv-re lehetne kötni a számítógépet. Megkerülhetetlen szerepe volt annak a folyamatnak az elindulásában, hogy a számítógépek közelebb kerüljenek a mindennapi emberekhez. Wozniak igazi mérnök. Már gyermekkorában látszott. Kitalálni, feltalálni, megtervezni, létrehozni szeretett. Kevesebb alkatrészből, olcsóbban, kisebb helyen. Ez a cél vezérelte egész életében. Sosem volt célja a pénzkeresés, nem vezérelte a gazdagság utáni vágy. Ő csak jobbnál jobb dolgokat akart tervezni. Számos cselekdetéből nagyfokú naivitás süt, olyan fajta ami jellemző azokra az elszállt zsenikre, akik egy bizonyos téren a világ legjobbjai, de a mindennapi dolgokban gyakran nehezen boldogulnak. Sok zseniális dolog fűződik a nevéhez, a leglényegesebb talán az Apple II számítógép, amin az operációs rendszertől a hardverig szinte mindent ő tervezett.

Igaz szívember, akit gyakran nem a racionlitás, hanem az emóciók vezérelnek. Az Apple részvényei közül sokat töredék áron szétosztott a dolgozók között, valamint szintén alacsony áron a tőzsdei bevezetés előtt is eladott egy befektetőnek egy csomó részvényt, mert egy évvel azelőtt megígérte (a piacra dobást követően a befektető tízszeres áron adott túl rajtuk...). Szervezett Sziget szerű rendezvényt ahol 10 millió dollárt vesztett. Viszonylag korán otthagyta az Apple-t és saját projektekkel kezdett el foglalkozni. Ő találta fel pl. az univerzális távirányítót. Igazi újító elme, akit nem rontott meg a pénz és a hatalom. Legszívesebben talán a mai napig egy műhelyben bütykölne, forrasztana, tervezne és programozna egész nap, igazgatósági ülések és befektetési tanácsok helyett. Gyakran igen élesen látta a jövő technikai fejlődésének útját. Van pár eset amit nem látott, és arról is becsületesen beszámol.

Bill Gates életrajzával összehasonlítva Wozniak személyisége nekem sokkal szimpatikusabb. Wozniak sosem akart nagyvállalatot építeni és milliárdokat keresni. Őt csak a tervezés és a mérnöki munka öröme vezérelte, szerencséjére olyan területen tudott zseniálisan úttörő dolgokat alkotni ami később aranybányává vált. Mennyire érdekes lehet az, hogy két egyetemista alapít egy céget, ami aztán teljesen túlnő rajtuk és egy idő után alig lesz beleszólásuk abba, hogy mi történjen a cégen belül. Rémisztő lehet. Wozniak erről úgy ír, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az általa létrehozott és alapított cégben egy idő után egyszerűen nem hallgattak rá. Elvált ugye a tulajdonos és az operatív vezetés. Tudjuk, hogy ez a modern társasági forma egyik alapja, de azért ezt személyesen megélni nem lehet könnyű. Én úgy érezném, mintha a saját magam által épített ház egyszercsak fogná magát lábakat növesztene és otthagyna.

Wozniak elég korán otthagyta az Apple-t, ezért neki az Apple mai diadalmenetéhez már nem sok köze van, és ennek megfelelően errőn kevés szó esik a könyvben. Érdekesség, hogy Woz hivatalosan a mai napig Apple alkalmazott, és kapja a mindenkori legalacsonyabb fizetést minden hónapban :)

Woz mindenesetre korunk egyik kultikus figurája, megérdemli, hogy megemlékezzünk róla! Nemrég egyébként itt járt Budapesten, sajnos nem tudtam személyesen is megnézni, pedig tuti aláírattam volna vele az iPhone-om. Áljon itt végezetül egy rendkívül mókás kép a ma nagyon cool farmeres garbós Steve "Proféta" Jobs-ról (bal) és Wozniakról a 70-es évekből.

Tegnap este némi kutatás után azt találtam, hogy a hardveresen (pl. TurboSIM) függetlenített iPhone-okat lehet frissíteni 1.1.3, továbbra is függetlenek maradnak. Bele is vágtam az update-be és azt kell hogy mondjam tök simán ment minden. Az új firmware-el érezhetően gyorsabb lett a telefon, gyorsabban megy be a menükbe, még gyorsabban tölti be pl. az sms-eket, és a Safari böngésző is gyorsabban tölti be az oldalakat. Eddig is nagyon penge volt a telefon sebessége, de most még egy picit sikerült rádobni. Az új featurák között a legfontosabb a home képernyőn az ikonok szabad rendezgetése, valamint az, hogy létrehozhatunk olyan ikonokat a home screenen amik egy weboldalra mutatnak. További upgrade, hogy a google maps-be bekerült a hybrid nézet azaz egyszerre láthatjuk a műholdképet és az utcák nevét, valamint az, hogy most már több embernek is küldhetünk egyszerre sms-t. Összességében nem egy világot megváltó újítás, de egyértelműen javította a telefon használhatóságát.

Most, hogy kifutott az Angel, ismét állandó sorozat nélkül maradtunk. Eszter azt mondta, hogy ő valami nyomozóst szeretne. Kettő jutott eszembe, az egyik az Angelt alakító David Boreanaz főszereplésével készült Bones, a másik pedig a Monk, amikről nagyon jó kritikákat olvastam, de a magyar címe miatt eddig nem volt hozzá kedvem. Bepróbáltuk mind a kettőt, és lényeg a lényeg a Monk az első dupla pilot rész után teljsen megfogott mind a kettőnket. Miről is van szó?

A sorozat főszereplője Tony Shalhoub (talán a legtöbb embernek a Men in Black-ből lehet ismerős, ő játszotta azt az illegális árukkal kereskedő boltost akinek visszanőtt a feje amikor szétlőtték) alakította Adrian Monk. Az ő karaktere talán a legérdekesebb. A feleségét rejtélyes körülmények között megölték, és ez annyira traumatizálta Monk-ot, hogy teljsen labilis személyiséggé vált. Csomó kényszeres dolga van, fél a bacilusokatól, meg kell érintenie minden oszlopot ami mellett elmeny, kézfogás után mindig megtörli a kezét, rendmániás, stb. Hasonló ebből a szempontból, mint Jack Nicholson karaktere a Lesz ez még így se c. filmben. Picit olyan, mint egy nagy gyerek. Viszont Monk ugyanakkor a világ egyik legzseniálisabb detektíve, páratlan megfigyelőkészséggel, zseniális következtetésekkel. Azért jó kombináció ez, mert a sorozat Monk fogyatékossága miatt sok komikus és kedvesen vicces helyzetbe kerül, de persze a szerencsétlenkedő és néha bénázó figura mindent megfigyel, észrevesz és zseniálisan oldja meg a bűneseteket. Ez a vonatkozás picit Culombo-ra emlékeztető. Van tehát egy Lesz ez még így se szerű figuránk összegyúrmázva Culombo-val. Ugye hogy így már picit érdekesebbnek hangzik annál hogy "flúgos nyomozó"???

Egyenlőre az első évad végén tartunk és szerencsére kint már a 6. megy, szóval még vagy 80 rész szórakozás garantált.

Hát ez is megvolt. Gimis éveink alapműve volt Margaret Weis és Tracy Hickman Dragonlance trilógiája. Talán az eredeti Star Wars trilógiához tudnám hasonlítani a hatását, annyira alap volt a fantasy univerzumban. Persze sokat dobott rajta, hogy szinte az első magyarul is megjelent AD&D világban játszódó regény volt. Lényeg a lényeg nagy rajongók voltunk. Egyszercsak a semmiből a trilógia első részét megrajzfilmesítették. Gondoltam jó ötlet lenne a régi társaságot összecsődíteni, és együtt megnézni. A retro szellmében volt dunakavics és zizi is.

Be kell valjam a film maga csalódás volt a dolog. Persze jó volt látni Raistlint és hasonló ikonikus karaktereket megelevenedni. Főleg nagyon király volt, hogy Raistiln hangját Kiefer "Jack Bauer" Sutherland adta, és azt kell mondjam nagyon jól. A legnagyobb hibája a filmnek az volt, hogy valami elmebeteg fejéből kipattant, hogy de jó lenne keverni a hagyományos 80-as évek He-Man és társai stílusú rajzfilmet a 3D-s CGI-vel. Ez azt jelenti, hogy a karakterek ilyen oldschool 2D-s módon vannak rajzolva (oldschool kifejezésre rules of the engagement poén: You mean from the time when they actually used the word oldschool?), viszont a sárkányok a sárkányfattyak és Takhisis pedig 3D-ben. Önmagában egyikkel sem lenne baj, de így együtt azt kell mondjam az eredmény kiábrándítóan szar. Milyen már amikor egy 2D-s karakter ledöf egy 3D-s szereplőt? Az alsó képen látható a két technika egyszerre. Ha ilyen távolság van közöttük még nincs baj, de amikor pl. csata van akkor borányosan gyenge lesz az egész. Azt nem értem, hogy az art director, vagy hasonló hogy nem vette észre azonnal, hogy ez halott ötlet, és vágta ki a francba az egészet? Maga a film egyébként picit gyerekes volt, ez nem lett volna baj, ha ezt nyíltan felvállalta volna, és nem próbálta volna párhuzamosan letolni a torkunkon a "hight-tech" 3D-s figurákat. Persze nem ez volt a lényeg, a film nézése közben jókat nosztalgiáztunk, röhögtünk és időnként elképesztően nerd beszólásokat nyomtunk (Na Raistlin ma már nem varászol többet, mert egy 3. szintű red mage...).

A vetítést Wii Boxing összecsapások előzték meg, ahol egyetlen menetet sem sikerült nyernem. Viszont a látvány amint felnőtt emberek hadonásznak önfeledten a tv előtt....Priceless!

Remélem nem kell a folytatásig várni, hogy újra összejöjjünk.

Tegnap el kellett küldenem egy képet az iPhoto librarymből. Na gondoltam óriási macera lesz, mert a fényképezőből beimportált képek olyan 3-4 megásak, nyilván az iPhoto-mban az eredeti méretben akarom tartani, tehát kiexportál, valahol méret csökkent, elküld, exportált kép törlés. Na behozom az iPhotot jobb alul kis mail gomb. Rányomok, felajánl 4 méretet small-medium-large-original. Rányomok medium, compose, megjelenik a levél, beírom a cím első két betűjét majd send. Túl nagy ziccer lenne felsorolni hogy a fenti művelet hogy zajlana Windows alatt. Konklúzióként azt említeném meg, hogy egy olyan ember át tud méretezni egy digitális képet és el tud küldeni e-mailben aki harmadszor lát számítógépet életében. Erről ennyit. Szinte minden nap felfedezek valami ilyesmit de komolyan.

Tegnapp bénázásomnak köszönhetően virtualizációs Windows XP-met vírusok falták fel úgy, hogy már a késő nod32-s rescue attempt teljes kudarcba fulladt, és nem is állt fel többet a az ablakban futó Aprópuha Ablakok. Na anyázok kettőt, majd megjegyzem, hogy dejó hogy Mac-en nincs vírus (megismétlem magamban a mantrát, csak hogy tudatosodjon, mert alig hiszem el: Mac-en nincs vírus). Na fogom magam letörlöm a 20 Gigás Parallels imázst (ebben tárolja a virtuális windowst), majd ha lesz idő meg nagyon kell akkor majd felrakok újat. Ekkor mintegy véletlenül eszembe jut, hogy nekem van egy Time Machine-ra dedikált külső vinyőm, ami elkattintom a bekapcsoló gombot. Megkeresem azt a könyvrát ahol a 20 gigás imázs folt majd beírom a Spotlight-ba a varázsszót: Time Machine. Ekkor a következő kép fogad:

Szépen a lent található nyillal visszagörgetem a könyvtárat a tegnap esti időpontra, ahol jelzi hogy ott a 20 gigás imázs. Nyomok egy restore-t, és pár perc elteltével újra ott van és tökéletesen megy Parallels alatt a Win XP, vírusnak nyoma sincs, mert ugye tegnap este még semmi baja sem volt. Ekkor azt gondoltam ez a Time Machine nagyon fasza dolog. Egyszerűen zseniális, hogy alkalmazásokat illetve foldreket tudunk több múltbéli időpontra visszatekerni az időben. Szóval ez igen király dolog. Háromszoros hurrá az Apple fejlesztőinek akik olyan backup rendszert készítettek amit én is használok (eddig sosem volt ilyen, csak dvd-re írogattam néha amikor elfogyott a hely).

Egyébként remélem mindenkinek megvolt az a film ami post első képén szereplő időgépet ábrázolja. H.G. Wells regénye alapján, 1960-ból. 2002-ben remake is készült Guy Pierce (mementos arc), és Jeremy Irons-as, az is egész tűrhető.

Pár nappal ezelőtt befejeztem életem első Zelda játékát, a Nintendo DS-re kijött Phantom Hourglass-t és azt kell mondjam remek kis stuff, tele humorral, ötlettel, szórakoztató rejtvényekkel. A touch-screenes vezérlést szerintem nagyon jól integrálták a játékba, a bumeráng útját pl. először rá kell rajzolni a képernyőre, és utánna elengedni a gombot. Már írtam, hogy időnként a mikrofon is be van vonva (le kell fújni a port a térképről, el kell fújni a gyertyát, oda kell kiabálni valakinek ), ami szintén tök jó ötlet. A legviccesebb talán az amikor a fölső képernyőn lévő sign-t kell átrakni az alső képernyőn lévő térképre, és ezt úgy kell megtenni, hogy összecsukjuk a DS-t. Azt már látom, hogy minden Zelda játék elég hasonló abban a tekintetben, hogy az elején kezdünk kevés életerővel és no itemmel, aztán ahogy haladunk a játékban nő az életerőnk (ha a secreteket is megtaláljuk akkor mégjobban), valamint különböző tárgyakat találunk amik lehetővé tesznek újabb helyszínek felfedezését. A tárgyak is hasonlóak a játékokban, íj, bumeráng, ásó, kard, grappling hook, de azért vannak elétérések is. Tehát a három kipróbált Zelda játékból le merem vonni a következtetést, hogy a basic concept elég hasonló a játékokban, de valahogy mégis tök másmilyenek. Szóval akinek van DS-e ne hagyja ki a Phantom Hourglass-t, én gyakorlatilag elsősorban a Zelda cuccok miatt vettem a DS-t, és ha más nem is lenne rá, már akkor is megérte volna. A játék végén megnéztem a gamefaqs-on a secreteket, és persze elképesztő mennyiségű dolgot nem fedeztem fel, de azt hiszem ezekért nem fogom újra elővenni.

A Zelda menetrendemnek megfelelően mostanság kellene befejezni a Wii-s Twillight Princess-t de az utóbbi időben keveset toltam, szóval valahol a háromnegyedénél lehetek, bele kell húzni :)

Közben már elkezdtem a Link to the Past-ot nyomni a DS-en, ami azért elég kemény mert a most befejezett Phantom Hourglass 2007-es stuff, míg a Gameboy Advance-re kijött Link to the Past 2003-as. Alább látható a screenshotokból a különbség. Elsőre azt gondoltam 2008-ban egy nem fog tudni lekötni egy ilyen grafikájú játék, de azt kell mondjam tévedtem, nagyon ott van a cucc végig fogom vinni, aztán a jön a már sokkal szebb Minish Cap, közben meg valószínűleg a Wii-s Twillight Princess után fog sokkot okozni a N64-es Ocarina of Time.

Link to the Past:

Sajnos tegnap nem tudtam azon melegében itt a blogon kommentálni a Macword keynotejában elhangzottakat, de most megteszem.

Menjünk sorban. iPhone frissítés jó, bár semmi sorsfordító featúra nem került be azért kellemesek a változások. Webhelynek ikon a home screenen, valamint a testreszabható home screen, és a csoportos sms is tök jó. Sajnos meg kell várni amíg a hackerek aktivizálják magukat, mert egyenlőre az új firmware nem megy a TurboSIM-el. Viszont jó hír mindenkinek, hogy szoftveres unlockot ígérnek az 1.1.3-hoz.

Számomra picit meglepetés, hogy az Apple TV vonalat így nyomatják, mondjuk valószínű azért, mert eddig eléggé háttérben volt, és ha már kifejlesztették el akarnak belőle adni egy csomót amit gondolom eddig nem sikerült. Most új interface van, video rentals, stb. Ha rá lehet bírni, hogy divx/xvid/mkv-t játszon akkor számomra instant get a cucc a mac mini helyett, bár az 1080P-t nyilván nem tudja.

Time Capsule lényegében nem más, mint egy state-of-the-art wifi router beépített vinyóval, 500 vagy 1TB méretben. Remek eszköz, ha a benne lévő vinyót nem csak a Time Machine Backup-ra lehet használni, hanem pl. media storage-ra is, akkor ez is instant get lesz a későbbiekben, mivel pont egy gyors és megbízható router+hálózati adattár kombóra lesz szükségem.



Az adu ász nyilván a bejelnetett MacBook Air volt (vagy Plasztik Józsi után szabadon Macbooker). Döbbenet design, abszoút azonnal idevele kéne cucc. 1.36 kg, 1.9 mm a legszéleseb pontja. Sajnos nem vagyok egy heavy notebook user, a céges notim is alig mozdul el az asztalról, tehát IGAZÁN nincs rá szükségem, és ezt komolyan sajnálom :) Nézzétek meg azt a gépet az asztalon! Egyszerűen beszarás. Nekem a Macbook Pro féle alu design atombejön, világító gombok überkirályak (bár vakon gépelek de akkor is...). Ha úgy álnék anyagilag hogy 400K-t el tudnék csak úgy játékre tapsolni akkor durván instant get kategória lenne. Sokaknak fáj az 1db USB, meg az optikai meghajtó hiánya, de tegye fel a kezét aki a hordozós laptopjába egyszerre több USB-s cuccot dugott be és ha ez nem lett volna akkor összedőlt volna a világ. Otthon meg lehet egy USB hub, abba bedugva minden. Nyilván a "DVD-t írok a vonaton" sem egy túl reális élethelyzet, ez a gép meg úgyis feltételez egy otthoni desktop gépet, vagy mondjuk az asztalon egy USB Hub-ba bedugott külső vinyó-dvd író-nyomtató-egér-bill kombót pl.

Összességében bár iPhone kaliberű egetrengető bejelentés nem volt, azért kitett magáért az Apple, továbbra is killer designal és innovatív megoldásokka rukkoltak elő. A teljes keynote megtekinthető az apple honlapján:

http://www.apple.com/quicktime/qtv/keynote/

Update: engadget-en tűnt fel ez a kép, ahol egy "otromba" Macbook Pro mellett láthatjuk az Airt. Súlyos.

Nemrég fejeztük be a Burn Notice c. sorozat első évadát (eddig még csak ez az egy ment le). Nem nevezném minden idők legmeghatározóbb sorozatának, de határozottan kellemes szórakozást nyújtott. A sorozat klasszikus kémtörténet, a főbb karakterek szerintem nagyon jól el vannak találva. Csomó jó beszólás és poén van, lövöldözés, izgalom, rejtély. A sorozat Miamiban játszódik és az egész hangulatát ez nagyon meghatározza. A képi világi is sajátos. Szóval mindenkinek ajánlani tudom akinek bejönnek a kémes történetek. Az alapsztori az, hogy a főszereplőt egy megbízás közben feketelistára teszik, magyarul kirúgják az ügynökségtől. Innentől kezdve menekülés az élete, sokan meg akarják ölni, nincs pénze, se munkája. Ahhoz hogy fenntartsa magát különböző megbízásokat vállal (minden részben egyet-egyet), de közben azon is rajta van, hogy kiderítse ki és miért tette tönkre.

Aki vevő a stílusos időnként vicces, magát nem túl komolyan vevő de azért izgalmas akciósorozatokra annak tudom ajánlani, jól fog szórakozni!

Amióta az első iPodomat megvettem Amerikában (iPod 3G, 15Gb), azóta okozott gondot, hogy a kocsiban hogyan lehetne igazán jól kihasználni. Mivel szerencsére ritkán tömegközlekedek, viszont viszonylag sokat autózok ezért baromi jó lett volna mindig, ha az iPodot tudtam volna a kocsiban is hallgatni. A problémára megnyugtató megoldást csak kb. 2 hónapja találtam. Leírom az evolúciós folyamatot, hátha valakit foglalkoztat hasonló probléma és akkor egyből a végére ugorhat ;-)

Életem párja nyugdíjazta az amúgy kiválló SonyEricsson P900-as készülékét. Már nem működött rendesen, bajok voltak vele, megcsináltatni már nem érte meg. Az új készüléke egy Nokia E61i lett. Szíve szerint iPhone-t vett volna, de amire neki kell (e-mail írás pl.) arra egyszerűen nem praktikus. A feladat adott volt, P900-ból mindent átszinkronizálni az új telefonba. Már előre féltem, hogy a Macbookon futó windowst először össze kell szemetelni az SE féle PC Suite-tal, outlookba be, majdpedig újra összeszemetelni a Nokia féle PC Suite-tal, majd outlookból vissza. Ilyenkor persze eltűnnek a +jelek a telefonszám elől, úgyis felcseréli a vezeték+keresztneveket, stb. Hirtelen ötlettől vezérelve bebootoltam a MacBookot OSX-re, hogy megnézzem ott hogy működik ez. És kiderült hogy SOKKAL jobban. 10 perc alatt kész voltam úgy, hogy nem kellett programot a mac-re installálnom, és kábelt sem kellett elővennem. Először összepárosítottam a Bluetooth-on keresztül a P900-at a MacBook-ak, aztán ráböktem a sync gombra, és kb. 4 perc alatt 450 contactot és számtalan naptárbejegyzés szinkronja megvolt, majd ugyen ezt megejtettem az E61i-vel és kész. Nem vesztel el a + jelek, nem cserélte fel a kereszt és vezetéknevet. Egyszerűen működött a beépített eszközök hardver és szoftver segítségével 3rd party applikáció felinstallálása nélkül. Szerintem ez nagy dolog.

P.S: Az E61i-n firmwaret is kellett frissíteni, persze a Nokia Updater csak Win alatt működött. Az update-et a Parallalesből ablakban futó lecsupaszított  Win XP alól oldottam meg, és tökéletesen ment. Egyszerűen semmi nem hiányzik Mac alatt, ami mégis arra ott van a virtualizált windows, ami jobban működik mint a virtual PC windows alatt. Bedugtam az USB-s telefon kábelt és a Parallels rákérdezett, hogy új USB eszközt észlelt, OS X alatt szeretném használni vagy az ablakban futó win alatt.

Következő dilemmával szembesülök szinte valamennyi játék játszása közben:

Végigmenni a játékon ahogy jön magától, nyomni a sztorit lightosan, vagy rágyúrni hogy minden secretet, meg előcsalaható dolgot megszerezzek?

A kérdés nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. A kérdés elsősorban a kaland-rpg fronton merül fel, ahol legtöbb esetben a main story line-on kívül számos mellék küldetés és mindenféle egyéb felfedezhető/megtalálható/unlockolható dolog van, de számos akció játék esetében is értelmezhető a kérdés.

A dilemme ott van, hogy ezek remek játékok és élvezet velük játszani, de amikor pl. Final Fantasy-ben az ember ráhajt az Ultimate fegyverekre és 29-edszerre keresztezi a Chocobo-kat és versenyez az szerintem baromi frusztráló és egyáltalán nem élvezetes. Viszont ellenben ha az ember kihagyja a secreteket, akkor meg úgy érzi, hogy kimaradt a játék egy részéből. Az ideális megoldás az lenne, hogy végig kell vinni az adott játékot először ahogy jön úgy, aztán másodszor meg úgy, hogy rágyúrni a fullos secretecre, meg titkokra, megnézni neten a FAQ-t stb. De hát annyi játék van, és nagyon kevés esetben tudom elképzelni, hogy egy játék másodszori végigjátszása jobban érdekeljen, mint egy másik játék elkezdése.

A példa igaz a God of War-ra is ahol miután az ember végigviszi megnyílnak mindenféle marha nehéz minigame-ek és újabb nehézségi fokozatok ahol lehet unlockolni, hogy Kratos nyúlkosztümben legyen (csak példa). Vagy a Resident Evil 4-ben, ami tényleg ott van baromi a szeren, PS2-v végig is vittem, de utánna unlockoltam mindenféle extra content-et, és azt, hogy most már fullos fegyverekkel előröl lehet kezdeni. Tényleg remek játék volt, de inkább a Zeldára szánok most rá mondjk újabb 20 órát, mint a RE 4 2. fullos fegyverrel történő végigvitelére. A God of War szériában és a RE 4-ben is a végigvitelt követően hozzá lehet férni mindenféle minigame szerű cucchoz, érzem, hogy úgy lenne teljes a játék ha azokat is lenyomnám, de nem visz rá a lélek. Munkának érzem. Super Mario esetében ugyen ilyen dolgok vannak ha X boss-t mini Mario-ként nyonok le akkor megnyílik a....de ahhoz hogy ott és azon a pályán legyen mini Mario gombám, ahoz ezt és ezt kell csinálni+végig kell menni egy tök nehéz pályán hibátlanul. Ha nem sikerül, reload és újra az elmúlt 10 perc...

Zeldában (Wii-n), ha akarnám a Magic Armort, akkor gründolnom kéne a pénzt, sok órát bele kéne fektetni hogy meglegyen. Simán végigvihető anélkül is a játék. Ha nem érdekel és nyomom tovább a sztorit az a baj, ha nem haladok a sztorival csak kaszabolom a füvet a réten, hogy hátha találok pénzt mögtte az a baj.

Biztos lehet egyensúly találni, nekem nehezen megy. Persze végül arra jutok, hogy valahol a játék felénél elovlasom a FAQ-ban hogy milyen secretek vannak, és NÉHÁNYAT amihez van kedvem megcsinálok közülük. Magic Armorhoz pl. nincs kedvem. Mass Effectben új karaktert indítan és az előző karakter által unlockolt képességel az ÜBER kombóval újra végigjátszani nincs kedvem. Phanom Hourglass-ban kincskereséssel táp hajót összeeszkábálni van kedvem.

Ti hogy nyomjátok? Sztori vagy szikrit?

A hétvégén sajnos befejeztük az Angel 5. évadát, és ezzel az egész sorozatot. Nagyon kár hogy vége lett, írtam már mennyire jó amikor van egy sorozat sok-sok résszel, és szinte családtaggá válnak a szereplők. Ezzel együtt az 5. évad picit gyengébbre sikerült, hiányzott belőle a main story arch, inkább csak apróbb pár részen átívelő cselekmények voltak. Továbbra is szerintem azok a legjobb sorozatok, amikben van egy nagy az egész évadot átívelő sztori, de azért miközben ez folyamatosan megy előre, becsúszik 1-1 rövidebb egy részes sztori is. Ennek a legjobb megvalósítása talán a Veronica Mars-ban volt, ahol mindig volt egy fő sztori az egész évadban de közben sok 1 részes rejtély is megoldásra került. Szóval picit hiányzott az Angel Season 5-ből ez, és emiatt picit szét is estek a részek. Ezzel együtt a finálé nagyon ütős volt, és voltak igazán megható pillanatai is, olyat is ismerek aki sírt rajta ;-)

Ha osztályoznom kéne az évadokat 1-10-ig:

1:    6.5
2:    7
3:    9
4:    9
5:    7.5

A 3-4. évados brillírozása miatt nálam bekerült az all-time favourite közé, simán hozta a Buffy szinvonalát. A karaktereket nagyon megkedveltem hiányozni fognak.

Angel kalandjai képregényben folytatódtak, akit érdekel rákereshet a neten címe Angel: After the Fall. Ez kvázi a 6. évad, és Josh Whedon is közreműködött a készítésében, szóval ez nem rajongói munka, hanem tök hivatalos. Ugyanez van egyébként Buffy S8 ügyben.

A Zelda sorozat tagjai korábban Nintendo gépek hiányában teljesen kimaradtak az életemből. Most hogy a Nintendo gépek hiánya megszűnt, gyakorlatilag azonnali késztetést éreztem, hogy pótoljam lemaradásom Zelda fronton. A Zelda játékok gyakorlatilag minden tagja remek kritikát kapott, az Ocarina of Time-ról pedig egyszerűen csak "best game ever" jelzővel beszélnek. A lemaradást párhuzamosan fogom pótolni asztali és handheld konzolon. Úgy kezdtem, hogy beszereztem a két legutolsó kiadását a Zelda játékoknak a Wii-s Twillight Princess-t és a DS-es Phantom Hourglass-t. Ezek végigjátszásával kezdem, elég jól haladok mind a kettővel. Közben már megvettem a Wii-shop-ból az Ocarina of Time-ot (tehát 10 dollár körüli összeget fizettem, minden idők egyik legjobb játékáért...), valamint beszereztem a GameCube-os The Wind Wakert. Ezekhez szükség volt egy GameCube-os irányítóra, és egy GameCube-os mem. kártyára ugye, ezeket is beszereztem, nem végzek félmunkát. Handheld fronton pedig két Gameboy Advance-es cucc kerül a mai napom megvételre a Link to the Past és a Minish Cap.

A menetrend tehát a következő:

Twillight Princess (Wii) - Phantom Hourglass (DS)
Ocarina of Time (N64) - Link to the Past (GA)
The Wind Waker (GC) - Minish Cap (GA)

Egyébként hihetetlen báj sugárzik a játék valamennyi részéből, tök jók a fejtörők, egyszerűen szórakoztató. Az pedig különösen király a Nintendo termékekben, hogy visszafele kompatibilisek a korábbi gépekkel, így a korábbi klasszikusokat be lehet pótolni. A Wii Shop is hatalmas ötlet, hogy legálisan tölthetem le GameCube-nál régebbi (N64-es és NES, SNES, stb.) klasszikusokat gyakorlatilag aprópénzért (10 dollár a legdrágább játék).

Így az év elején marhára várom a Macworld eseményt ahol a próféta Steve Jobs remélhetőleg izgalmas dolgokat jelent be. Én a következő dogokat várom:

• iPhone2, UMTS-el, esetleg GPS-el, 16 Gb-al.

• 12 colos Macbook Pro optikai meghatjó nélkül SSD-vel

• Apple UMPC azaz ultra hordozható számítógép, 5 colos kürüli multi-touch érintőképernyő,     nagyfelbontású kijelző, fullos OSX-el.

Steve Jan. 15-én fogja tartani a keynote-ot, azaz a Macworld kulcsfontosságú beszédét, és itt szokta bejelenteni az újdonságokat is. Már csak keveset kell addig aludni.