Tegnapp bénázásomnak köszönhetően virtualizációs Windows XP-met vírusok falták fel úgy, hogy már a késő nod32-s rescue attempt teljes kudarcba fulladt, és nem is állt fel többet a az ablakban futó Aprópuha Ablakok. Na anyázok kettőt, majd megjegyzem, hogy dejó hogy Mac-en nincs vírus (megismétlem magamban a mantrát, csak hogy tudatosodjon, mert alig hiszem el: Mac-en nincs vírus). Na fogom magam letörlöm a 20 Gigás Parallels imázst (ebben tárolja a virtuális windowst), majd ha lesz idő meg nagyon kell akkor majd felrakok újat. Ekkor mintegy véletlenül eszembe jut, hogy nekem van egy Time Machine-ra dedikált külső vinyőm, ami elkattintom a bekapcsoló gombot. Megkeresem azt a könyvrát ahol a 20 gigás imázs folt majd beírom a Spotlight-ba a varázsszót: Time Machine. Ekkor a következő kép fogad:

Szépen a lent található nyillal visszagörgetem a könyvtárat a tegnap esti időpontra, ahol jelzi hogy ott a 20 gigás imázs. Nyomok egy restore-t, és pár perc elteltével újra ott van és tökéletesen megy Parallels alatt a Win XP, vírusnak nyoma sincs, mert ugye tegnap este még semmi baja sem volt. Ekkor azt gondoltam ez a Time Machine nagyon fasza dolog. Egyszerűen zseniális, hogy alkalmazásokat illetve foldreket tudunk több múltbéli időpontra visszatekerni az időben. Szóval ez igen király dolog. Háromszoros hurrá az Apple fejlesztőinek akik olyan backup rendszert készítettek amit én is használok (eddig sosem volt ilyen, csak dvd-re írogattam néha amikor elfogyott a hely).

Egyébként remélem mindenkinek megvolt az a film ami post első képén szereplő időgépet ábrázolja. H.G. Wells regénye alapján, 1960-ból. 2002-ben remake is készült Guy Pierce (mementos arc), és Jeremy Irons-as, az is egész tűrhető.