Game, Gadget, TV

 Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy más sorozatokhoz van kedvünk. Eddig szinte mindig volt egy-két olyan sorozat amiből volt sok rész és néztük őket közösen. Én meg külön néztem egy-két másikat. A probléma abból adódik, hogy jelenleg nem nagyon van már olyan sorozat amit mind a ketten szeretünk és van belőle mondjuk hét évad és adja, hogy közösen mindig azt nézzük. Lehet elkezdjük újra nézni a Star Trek Voyagert. Legutóbb a The Wire-t fejeztük be, ami elképesztően jó sorozat, picit lassú de aki szereti a karakterközpontú bűnügyi sorozatokat annak be fog jönni. Remek színészek, izgalmas forgatókönyv, és nagyon valóság-szagú feeling ahol sosem fekete-fehérek a dolgok, és jó megoldás sosincs, csak kevésbé rossz.

Eszter a fárasztó napja végén kerüli a stresszes túl izgalmas sorozatokat, nincs kedve komoly drámát nézni, így pl. a Battlestar Galactica, vagy a Mad Men, illetve a Friday Night Lights is folyamatos parkolópályán vannak. Smallville és Supernatural most szünetel. Eszter a klasszikus akció sorozatokat régóta hanyagolja, szerinte gagyi már mind (24, Prison Break). Mondjuk nála egy gyengébb évadkezdés elég, hogy az egész sorozatot elkaszálja. Esténként ő elsősorban ilyen nyomozós, egy rész alatt megoldott rejtélyeket szereti. Psych, Mentalist, Burn Notice jó példa. Monkot már nem néz, mert szerinte túl idióta. Szitkomokat alapból nem szereti. Egy mondatos kommentár szintjén most akkor sorra vennén a vinyómon levő sorozatokat. Picit más a lista, mint a sidebar, jelenleg ezek a könyvtárak vannak a sorozatok mappán belül. Ezek az aktualitások.

24: A 7. évad végre megint jó, izgalmas, fordulatos, Jack kőkemény. "WHO ARE YOU WORKING FOR??"

30 Rock: Zseniális és egyedi szitkom, Alec Baldwin egy zseni minden héten nézős

Battlestar Galactica: 5. résznél tartunk az utolsó évadból, remélem ha meglesz az összes egy gyors darálással megnézzük

Breaking Bad: A meth kristályokat készítő kémiatanár története nem rossz, pár részt láttam de nem rántott be. Még lehet folytatom.

Burn Notice: Miami, fülledtség, jó dumák. Magát nem túl komolyan vevő nyomozós akció sorozat. Könnyed kikapcsolódás, nagyjából naprakészek vagyunk benne.

Californication: David Duchovny nagyon jó, imádom a sorozatot, de csak én nézem.

Chuck: Eszter lemorzsolódott valahol az első évadnál, én hétről hétre követem a nerd kémesdit. Valahogy szórakoztat. Ha van új rész az elsők között nézem meg.

Clone Wars: HD-ben töltöm a Star Wars animációs sorozatot, 2-3 részt láttam, de nem igényelem a tovább nézést. Majd egyszer.

Day Break: Nagyon jó kis sorozat volt. A főszereplő rendőr minden nap ugyan azt a napot éli, és így kell kiderítenie és megoldania az összeesküvést aminek ő az áldozata. Mindenkinek ajánlom!

Dexter: Nemrég fejeztem be a 3. évadot. Sokáig halogattam, aztán miután Eszter közölte, hogy neki túl brutális az egész Dexter ezért ő bele se kezd a 3. évadba, elkezdtem nézni, és kb. 1 hét alatt végeztem az egész évaddal. Izgalmas, fordulatos, szürreális. Michael C. Hall-t mintha erre a szerepre teremtették volna. Aki bírja a vért az próbálja be!

Dirty Sexy Money: Teljes egészében hanyagolt sorozat, az első részt láttam, érdekel, de valahogy mindig van jobb.

Dollhouse: Mindketten nézzük a Buffy alkotójának legújabb sorozatát. Pengeélen táncol, még lehet nagyon jó és izgalmas sorozat, de sajnos arra utaló jelek is vannak, hogy elbukik. A színészek a dolog gyenge pontja, de ha a sztori feljön akkor nézős lesz.

Dr. Who: 3. évad elején járok ebben az angol sci-fi-ben. A főszereplők cserélődése roppant idegesítő, de idővel megszokható. Néha bájosan gagyi megoldásokkal.

Entourage: Maximálisan feelgood sorozat, alig várom a következő évadot. Vigyorral a száján nézi az ember a feltörekvő hollywoodi sztár és kísérete kalandjait.

Eureka: Ígéretesen indult, a 3. évadra kicsit ellaposodott. Mindketten néztük, de egyenlőre szüneteltetjük.

Farscape: Ígéretes sci-fi, egyesek szerint a 3. évad egyszerűen zseniális. Az első pár rész után ebből nem sokat látok. Nem tudom ki tudok e tartani a 3. évadig.

Flight of The Conchords: Alapmű, nézem, rajongok. Bret és Jemaine a legnagyobb királyok!

Friday Night Lights: 2. évadot befejeztük, túlzott drámai tartalom miatt Eszterrel csak a megfelelő körülmények együtállása mellett tudjuk nézni ezért lassan haladunk. Egyébként az egyik legjobb dráma ever.

Fringe: Picit erőltetettnek érzem az egész sorozatot, de nézhető.

Heroes: Első évadban az egyik kedvenc volt, ma szinte nézhetetlen. A mostani évadból vagy 10 résszel vagyok lemaradva és nem tudom mikor fogom pótolni. Szánalom

How I Met Your Mother: Egyik kedvenc szitkom, Barney zseniális. Ahogy kijön nézem. Időnként majdnem Jóbarátok szint.

IT Crowd: Brutál angol geek sorozat, 6 rész van egy évadban, aki szereti a kocka humort az nézze.

Las Vegas: Az utolsó Tom Selleck-es évaddal egyszerűen nem haladok. Pedig feltett szándékom, hogy mivel az első pár évad annyira jó szórakozás volt, már emiatt csak azért is befejezem, hogy lássam a finálét. Nagyon legyengült az 5. évadra.

Life: Szeritnem a ma futó legjobb nyomozós sorozat. A főszereplő zen beszólásai miatt már megéri nézni. Egyszerre komoly és vicces, csak ajánlani tudom. Ahogy kijön az új rész nézzük. Érdekes a bűntények és a fő sztori is jó.

Lost: A most futó évad egyszerűen zseniális. Ha izgalmas azért, ha rejtélyes azért, ha csak simán visszaemlékezős mesélős azért. Valamit nagyon eltaláltak a készítők, mesterien adagolják a rejtélyeket és a megoldásokat. Minden rész mellől úgy kelünk fel, hogy megint megtudtunk valami fontosat. Szerencsére egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy valami megalázó "Hurley csak álmodta az egészet" típusú vége legyen. Csillagos ötös, idén ez a legjobb.

Mad Men: Két részt láttam belőle, 60-as évek New York-i reklámszakmája. Mindenhol cigiznek, eszméletlen jó hangulat, nyomasztó dráma. Mindenképp szeretném megnézni a többi részt.

Medium: Az most futó 5. évad engem már kevésbé érdekel, Eszter lelkesen nézi. Alig újul meg, nincs fősztori engem nem köt le.

Monk: Eszter szerint már túl idióta én nézem. 7 évad után szinte mindent megbocsátok a a kényszeres nyomozónak.

My Name is Earl: Hullámzó teljesítmény, de van annyira idióta, hogy én nézem. Randy nagy arc.

Prison Break: 1. évad nagyon jó, 2. évad nagyon rossz, 3. évad nagyon jó, 4. évad erős közepes, de a végére ha belehúznak még bármi lehet. Már elkaszálták, így a 4. évad vége egyben sorozatfinálé is lesz. Scofield meg állítólag meleg, de nem biztos.

Psych: Kellemesen bugyuta nyomozós sorozat, nekem pont a megfelelő mértékig vicces. Szeretem, általában végig mosolygós.

Pushing Daisies: Valamiért az első évad 8. részénél leragadtam vele. Nincs magyarázat, pedig szeretem, szinte már-már zseniális, kellemesen szürreális a hangulat, de valamiért nem haladok vele. Majd egyszer megfejtem miért.

Rescue Me: Első részt láttam, mindenhol égre földre dicsérik. Még nem látom a zsenialitást, de fogom nézni. Picit nyomasztónak tűnik, tényleg el sem tudom képzelni mi lehet benne a jó, de az első rész után szinte semelyik jó sorozatból nem látni, hogy mennyire jó.

Rules of Engagement: Kellemes szitkom, a színészek viszik el, valamiért szeretem. Régen volt új rész, most már jöhetne a következő évad.

Scrubs: Az utolsó 8. évad már közel sem annyira vicces, mint a korábbiak, de azért még simán nézem. Szerintem ez lesz az utolsó évad, egy 9. évad már szenvedés lenne ebből a kórházas szitkomból. Az első részben még vicces, hogy a nyugalmazott kórházigazgató egész nap a kávézóban lóg az életre szóló ingyen muffin miatt, de a 10-ben már nem.

Smallville: Hát bizony lesz 9. évad, pedig a 8. is már gyengus a korábbiakhoz képest. Én bízok benne, hogy felfut, mert van benne fantázia. Lex-nek vissza kéne térnie, mert remek karakter volt és egy remek színész játszotta. Állítólag a sorozat fináléban sem fogja még magára ölteni Clark a Superman kosztümöt, ami már most idegesít, hiszen annyira adja magát, hogy ez legyen a vége.

Stargate Atlantis: Pár rész van még hátra a leköszönő 5. évadból, nem kapkodjuk el, szépen lassan majd valamikor megnézzük.

Stargate SG-1: 3. évadot fejeztük be a 10-ből. 3-4 havonta egy évad sebességgel haladunk. Lassú víz partot most, remélem azért lesznek jobb évadok is, mint az első három. Nem kiemelkedően jó, a Star Trek Voyagerhez hasonlítva sokkal kevesebb zseniális rész van egy évadban, de azért van egy kettő nagyon jó sztori.

Supernatural: Egyből nézős nagy kedvenc mindkettőnknek. Kellemes kikapcsolódás, kontrollált izgalmak. Pont annyira horror hogy még ne legyen zavaró, a fő szál is mindig elég izgalmas, a két testvér viszonya is érdekes, jók a színészek mi kell még? Ja igen, néha hatalmas nagy dumák.

The Big Bang Theory: Nálam ez ma a no.1 szitkom, azonnal nézem ahogy kijött. Nagyon vevő vagyok az ilyen nerd humorra. Esztert a világból ki lehetne kergetni vele, nekem meg az egyik kedvencem. Tudom, hogy a Lost jobb, mégis előbb nézem meg a Big Bang-et. És még két évad tuti lesz, yay!

The Mentalist: Újabb nyomozós a Psych-Monk-Life páros mellé. Elég jó, kezdetben nem volt szimpi, de megszerettem. Egyértelműen a főszereplő viszi az egész sorozatot. Izgalmas karakter, kíváncsi vagyok hova fog fejlődni, elkapja e valaha Red John-t.

The Office: Második számú szitkom kedvenc. Igazi fan vagyok, Steve Carell zseniális, nekem szinte minden rész bejön. Gyakran hangosan hahotázok, és akarok szerezni egy Dwight bólogatós babát az asztalomra!

The Shield: Kőkemény zsarus sorozat. Első pár részen vagyunk túl, de jó lesz. Még nem kapott el teljsen minket, de van remény.

The Simpsons: Második évadnál járok a 21-ből. Feltett szándékom, hogy megnézem az összeset, de nem haladok vele. Majd. Érzem, hogy nagy király lesz.

Two and a Half Men: Hát ez egy érdekes dolog, a papírforma szerint nagyon kéne szeretnem ezt a sorozatot, de valahogy nem bírom megszeretni, de azért letörölni sem. Néha nézek 1-1 részt, ráébredek, hogy ez nem vicces. Még nem dőlt el a meccs.

Hát nagyjából ezek vannak most. Idáig szerintem már senki nem jutott el az olvasásban, és lehet egy ilyen felsorolásnak nincs is semmi értelme, de most már késő. Ha már megírtam kiteszem. Jöhet bármi kérdés, illetve ha valaki szerint valami alapmű hiányzik ne tartsa magában :)

 

Műszaki ügyek terén most egy rosszabb szériát élünk. Az alábbi dolgokkal van most jelenleg probléma:

• A Macbook burkolata elrepedt (lásd előző poszt).
   

• Elromlott a Kodak fényképezőgépem. Megnyomom a power gombot egy kattanás aztán se kép, se hang. Típushiba, az optikával van valami gond, szerintem már nem garis, de a gari papírt amúgy sem találom sehol. A probléma az, hogy ezzel a géppel rögzítünk videókat pl. arról amikor a két kutya játszik a macskával. Ez most nem megy, és hiányzik. Részemről a tanulság, hogy Kodakot többet nem. A most épp nem lenne mélyponton a forint, meg épp lenne sok pénz műszaki cikkre akkor egy Casio Exilim Pro EX-F1 lenne a választott gép. Nagyon megfogott a 300 fps-es videó készítés. Ilyen király lassított videókat lehet vele készíteni:
  
  
  New York 2008 from Vicente Sahuc on Vimeo.   
   
• Elromlott továbbá a kávéfőzőm daráló motorja. Érdekes a sztori egyébként, bevittem a márkaszervízbe, mert egy nagyon picit szivárgott a víz belőle. Megyek érte, mondják hogy oké minden, de hát az örlő motor is rossz, és azt csak az utolső pillanatban vették észre mikor tesztelték. Mikor bevittem a szervízbe még tökéletesen működött. Talán pont a szervízben romlott el? Erre szétették a kezüket hogy hát most nem tudnak mit mondani, most rossz a motor. Elhoztam a gépet, azóta csak előre őrölt kávéból tudok főzni ami azért messze nem az igazi. Lassan két hónapja várok az alkatrészre Spanyolországból, de valahogy csak nem akar megjönni. Kicsit aggódok.
   
• Múlt héten az iPhone hangszórója (amin a hívást hallom ha a fülemhez teszem) nagyon lehalkult. Mintha kimozdult volna a helyéről vagy ilyesmi. Beviszem a budafoki úti T-Mobilba. Elveszik, 5 perc múlva egy fehér 16 gigás csere iPhone-nal sétálok ki. Gépre rádugom, backupot visszaállítom és máris minden megy tovább a régiben. Másnap kapok egy SMS-t, hogy elkészült a javítás mehetek. Bemegyek újra, mondták hogy fődarab hiba volt, ezért itt egy új iPhone, garancia újraindul visz-lát. Gáz, hogy az iPhone elromlott, szerencse hogy hivatalos garis volt, és le a kalappal a T-Mobile előtt hogy ilyen gyorsan és szó nélkül cserélte. Azért kétszer megjárni az abszolút nem útba eső Budafoki utat akkor se volt egy nagy öröm.
   
• Szívok a Lexus-szal is, mivel hátsó kerekes kocsi lévén össze-vissza bénázok és elakadok a hóban. Most már, hogy vidéki (értsd elővárosi) lakos vagyok komolyan kiütközik ez a hátrány nap mint nap amíg ez a komolyabb mennyiségű hó jelen van. Tanulság: A következő kocsim esetén a négy kerék meghajtás alapvető szempont lesz. Addig meg csúszkálok össze-vissza jól.

Persze nem panaszkodás ez, inkább csak számvetés.  

Nem minden alap nélkül lehet engem Apple-fanboy-nak nevezni. Szeretem az Apple termékeket, szépek, könnyű és öröm őket használni. Nemrég nem értettem egyet abban hogy az Apple ---va drága, vagy nem. Szerintem nem az. Arról van szó, hogy egy Macbook Pro-t nem egy 100.000 Ft-os linuxos Fujitsu-Siemens tesco-ban kaphatő laptophoz kell hasonlítani hanem mondjuk egy HP Elitebook-hoz. Az az összehasonlítás is félre visz, ha azt nézzük, hogy Macbook-ban X proci van Y ram, akkor keresek egy akármilyen noname laptopot amiben ugyan az a proci és ugyan annyi ram van, az is erősen félre visz. Én pl. egész egyszerűen mindig megdöbbenek a Macbook Pro ordítóan gyönyörű kijelzőjén. A legjobb amit eddig laptopon láttam. Persze valakinek ez mindegy, mert a laptop csak munkaeszköz. Na nekik nem való az Apple. Én minden nap örömmel veszem kézbe/ölbe a gépem, magamban elismerően bólogatok amikor felgyullad a világító billentyűzet, vagy amikor rájövök, hogy szinte jobban szeretem kezelni a gépet a hihetetlen fejlett touchpaddel, mint külső egérrel.

Egyébként nem is erről akartam írni.

A lényeg, hogy tényleg szeretem az Apple-t. A cég messze nem tökéletes, gyakran művel gáz dolgokat (DRM az iTunesban pl). Ez egyik ilyen botrányos dolog ami a fehér Macbookok házával történik. Ahol mágnesesen záródik a ház ott túl gyenge az anyag és időnként elreped. Bár az Apple meghosszabította az ilyen gépek házának cseréjét azért elképesztő, hogy egy ilyen a minőséget hangsúlyozó cég ki bír adni egy ilyen szarvas széria hibás terméket.

Eszter fehér Macbook-jának nem sokkal a vásárlás után elrepedt a burkolata. Szólt a szervíznek, majd 3 hónap (!) után meg is jött az alkatrész és kicserélte az Almárium. Mondták, hogy most már nem kell aggódnia, új fajta megerősített burkolatot kapott. Erre pár nappal ezelőtt újra elrepedt. Almárium a következőt mondja:

"Most két hétig nem üzemelt a szervíz, ezért egy picit várjon és később jelentkezzen, mert két hét alatt 50 (!) darab gyűlt össze."

 

Mennyire tömeges lehet ez a hibajelenség, ha kis hazánkban, ahol azért az Apple messze nem számít tömeg terméknek két hét alatt ennyi gyűlik össze. Shame on you Apple, remélem valaki nagyon nem kapott prémiumoat Cupertinóban.

mostanában nem volt érkezésem bejegyzéseket írni. Leginkább azért, mert egy nagyon nagy és részletes poszt-ra készülök az új nappali-szórakoztató központról, de ahhoz fotózni kéne, a fényképező gép most romlott el, gari papírt pedig nem találom...Kifogás persze, de megpróbálok erőt venni magamon és írogatni erről-arról. 

Rendes gépnyomónak az évek során számos alkatrész halmozódik fel. Ahogy építi a gépeket, különböző kábelek váltják egymást, mindig képződik felesleg. A költözés során ezt a sok éves több doboznyi cuccot raktam rendbe. A nyitó képen a fennmaradó processzor hűtő gyűjteményemet csodálhatjuk meg. Balra a két "szörny" a Coolermaster P4-es hűtői. Ilyenekkel igyekeztem a gépem procijának hőmérsékletét a lehető legalacsonyabban tartani, hogy aztán az órajelet megemelve érzékelhetetlen teljesítménynövekedést érjek el. Látszik az út, hogy a jobb oldali kettő már gyári típusú, egyre kevésbé érdekelt a dolog ahogy telt az idő. Nézzük meg ezeket a hűtőket és mondjuk egy iMac fotóját egymás mellett és mélyen érezzük át a különbséget.

A dobozokból kiválogatott és öt fele iktattam.

1. Felső nappali fiók: Bármikor kellhetnek alkatrészek (vinyók, törlőkendők, kártyaolvasó, stb.)
2. Alsó nappali fiók: Bármikor kellhetnek kábelek és töltők (fotó)
3. Doboz I: Nem valószíű, hogy kelleni fognak kábelek és alkatrészek de azért még nem dobom ki (fotó)
4. Doboz II: PC-s alkatrészek (régi billentyűzetek, IDE kábelek, ramok ilyenek)
5. Kuka

Doboz I és II a pincében kerültek elhelyezésre. A folyamat kb. egy napot vett igénybe és a szisztéma egyenlőre nem tökéletes. A minap is előfordult, hogy egy USB-s nyomtatókábel kellett volna, de én azt Doboz I-be helyeztem, arra gondolva, hogy minek is kellene nekem ilyesmi, pedig kellett. Szóval nem tökéletes a renszer, de legalább van rendszer. Ez komoly előrelépés a "szekrény aljában minden behányva" állapothoz képest.

A következő nagy rendezkedési projekt a kiírt film és sorozatos DVD-k elrendezése, ahol arra a kihívásra kell megoldást találni, hogy hogyan lehet úgy rendezni a sorozatos dvd-ket hogy könnyen meg tudja találni amit keresek, de ugyanakkor a folyamatosan érkező évadokat is el lehessen helyezni. Már van megoldási terv, majd beszámolok.

Úgy látszik mostanában rám jár a rúd. Gondolom az elmúlt másfél évnyi probléma mentes és álomszerű Mac használat után, most aztán kapok a zsákból. Történt ugyanis tegnap, hogy rádugom az iPhone-t a gépre, nyomok egy syncet meg rátöltök egy két Simpsons részt (20. évadnál járnak, én most tartok a második közepén...). Nyomok egy szinkront, erre azt írja, hogy az általam vásárolt applikációk és zenéket autorizálnom kell. Beírtam a jelszót jól, de újra és újra feldobta az azonosításért kiáltó ablakot. Végül pofátlan módon miután úgy érezte, hogy nem jogosan használom az általam vásárolt zenéket és alkalmazásokat, ezeket szépen le is szedte a telefonról. Kipróbáltam mi a helyzet az iTunes-ban és ott is mindig feldobta a fenti ablakot, amikor DRM-es zenéket akartam lejátszani, holott be voltam jelentkezve az iTunes Store-ba. Valami annyira eltört az iTunes-ban, hogy próba képpen vettem egy Victor Wooten számot, és miután megvettem és kifizettem az 1 dollárt nem tudtam lejátszani mert azonosítást kért. A probléma nem ismeretlen, még a hivatalos Apple Support oldalon is sok ilyen panasz van, igaz azok szinte mind az iTunes 7-es verziójára vonatkoznak, most meg már a 8-asnál tartunk.

Jött az ismerős recept tegnapról: fórum túrás, mindenféle próbálgatás. Amiket tettem:

• Disk Utility-ben repair permissions
• /Users/Shard könyvtárral matatás
• /Library/Music könyvtár permissionjeinek variálása
• Quicktime újratelepítés (mert ugye a tegnapi Quicktime variálást követően jött elő a baj)
• iTunes újratelepítés
• Többszöri újraindítás

Aztán hirtelen megjavult, visszaszinkronizáltam mindent, azóta köszöni jól van. Furcsa, hogy tényleg másfél évig minden gond nélkül használtam mindent, aztán most hirtelen jönnek a bajok. Na remélem, most egy időre megint jó lesz minden.

Egyébként nagyon érdekes, hogy amíg Win-t használtam mennyire gyűlöltem az iTunes-t. Használhatatlan, feleslegesen túlbonyolított, korlátozott lassú szarnak gondoltam: "Mi az már, hogy nem tudok Total Commanderben az iPodon létrehozni könyvtárakat aztán belepakolni az mp3-at jól? Miért kell nekem library-vel foglalkozom???" Aztán Mac alatt hirtelen értelmet nyert az egész (Handrás egyébként még a gép vásárlás előtt megmondta, hogy ez lesz). Ha az iTunes a rendszer integrált része, nem csak egy adatbázis az mp3 könytáradról hanem maga az mp3 gyűjteményed, akkor meg lehet érteni mi a vízió mögötte. Számomra az iTunes esetében az derült ki, hogy Steve jobban tudta mi kell nekem mint én. Bár most megtréfált az iTunes, remélem több baj nem lesz vele.

Mostanában sor dolgot végeztem el amit már rég el szerettem volna, a technikai vonatkozásúakat szedem most egy kisebb csokorba.

• Nagyjából amióta megvan az új Macbook Pro, valami baj van a Periannal. A Perian azt tudja, hogy ha felrakjuk akkor lejátszik mindent a Quicktime, sőt még feliratot is láthatunk a segítségével. Bár filmnézésre nem használok Quicktime-ot, de amikor iPhone-ra kódolok sorozatokat, akkor a sajnos azóta már megboldogult VisualHub-nál ha beállítom, hogy "force Quicktime decoding" akkor egyből belekódolja a feliratokat is, nem kell két lépcsőben. Viszont a Perian-ban valami eltört és bár lejátszott a Quicktime a dolgokat, de feliratot nem mutatott, így amikor a Visualhub ugye a Quicktime motort használta a kész .mp4-ben sem volt felirat. Ezt ma megoldottam. Első lépésben egy külső diszkre felraktam egy Leopardot, felfrissítettem a Quicktime-ot és a friss rendszerre felraktam a Perian-t. A szűz rendszeren működött minden jól. Az igazat megvalva közel másfél éves Mac-es pályafutásom alatt ez volt az első igazi Windowsos gányolós élményem. Újrainstalláltam a Quicktime-ot, a Periant, túrtam a rendszerfile-okat, bújtam a fórumokat. Minden félét kipróbáltam. Már épp azon gondolkoztam, hogy ÚJRA KELL TELEPÍTENI a Leopardot, mert valami megsérült benne, amikor egyszercsak valami miatt megjavult és most megy jól. Lehet csak a szokásos Win-es megoldással kellett befenyegetni.
• A fenti témához kapcsolódik, hogy ki akartam próbálni a VLC-t iPhone-on. Állítólag visz mindent és akkor nem kell kódolgatni. Ahhoz, hogy a telefonra csak úgy felmásolgassunk minden félét SSH-val kell kapcsolódnunk, ami viszont csak a rendszer partíciót látja ami 300 Mb. Lehet jól működni ha lehetne használni mind a 16 gigát, de így semmit nem ér.
• Felraktam a Windows 7 bétát VMware Fusion alá. Azt hittem nem fog menni, de elsőre felment. Rövid, kb. fél órás nyomkodás után azt gondolom, hogy az irány jó, mert érezhetően könnyedebb a rendszer, tök jól fut így ablakban is úgy, hogy csak 1.5 giga ramot dedikáltam neki. Egyetértek sok mindenki véleményével, ez így ebben a formában csak egy baby step forward, már a Vistának ilyennek kellett volna lennie, és ha már dobjuk a Vistát hamar, és jön a Windows 7, akkor megjelenésében valami teljesen újat kellett volna csinálni. Az egész nagyon hasonlít a Vistára.
• Még PC-s koromból volt nekem egy Logitech MX Revolution egerem. Ez gyakorlatilag ma is a Logitech csúcsmodellje, változó gyorsaságú lendkerekes görgő, szuper precíz lézeres dolog meg minden. Aztán véletlenül eltörtem a kis pendrive szerű vevőegységét. Akkor a Logitech oldalán csak USA-ba lehetett rendelni, fel is adtam. Azóta több, mint egy éve a fiókban pihen az egér. Mostanában újra ráfeküdtem, gondoltam hátha van már normális magyar szerviz. A honlapon nem találtam semmilen telefonszámot, de egy fórum mélyén valaki beírta az ügyfélszolgálat számát. Felhívtam őket, ahol közölték, hogy a Logitech az ilyen szerencsétleneknek mint én, bár garanciálisan nem kötelessége INGYEN küld vevőegységet. A konkrét típusból a telefonálásom idején nem volt raktáron, de megnyugtattak, hogy ha minden héten felhívom őket, akkor rövidesen lesz. Tegnap szerencsém volt, és küldik Németországból. Még a postaköltséget is ők fizetik. Legalább három különböző ügyintézővel beszéltem, mindegyik nagyon rendes volt. Tényleg le a kalappal a Logitech előtt, csak az érthetetlen, hogy miért nincs fent triviális helyen az ügyfélszolgálat telefonszám a honlapon (vagy csak én vagyok béna). Mindenesetre hátha idetéved valaki aki a Logitech Magyarország ügyfélszolgálatát keresi, a szám 06-1-4850648.
• Kovbal barátom megszerelte a hálózatot a házban. A felhasznált eszközök egy Linksys Router, egy 8 portos Linksys Gigabites Switch, és az Airport Express. Ez arra elég, hogy a nappali szinten van wifi, valamint a fontosabb aljzatokban vezetékes hálózat. Érkezik még egy access point az emeletre és akkor teljes lesz a boldogság. Köszönet neki a szerelésért! Mivel rengeteg aljzat van a házban (20 fölötti), a nívós megoldás egy rack szekrényben egy 24-es gigabites patch panel és benne mondjuk egy 16-os switch lenne. Ez alig tudna többet user szinten mint a mostani setup, de mivel ezek az eszközök már vállalati kategória nagyon drágák lettek volna. Szóval inkább az expand-as-needed hozzáállást tettem magamévá az otthoni hálózat kapcsán, majd ha újabb aljaztokat akarok élesíteni, akkor veszek egy újabb switchet. Jelenleg tehát egy router, egy switch és egy kábelmodem és körülöttük kábelek kusza rengetege alkotja a hálózatot. Azért valamikor kell majd venni egy szekrényt hogy az egész rendezett legyen, de aminek kell az most is működik.
• Végre bekötötték a netet. Ahol lakunk egyetlen cég szolgáltat, a fullos csomag 4 Mbit/1 Mbit, 8000 forintért. 2008-ban. Gyász. (FYI: T-Home DSL Extra (25/4 Mbit 10K-ért)
• Beintegrálódott az otthoni digitális térba a Synology DS407e négy lemez NAS is. Egyenlőre csak egy 750 gigás vinyó van benne, majd valamikor megkapja a négy lemezt, Raid 5-ben aztán had szóljon. Már be is van lakva, most tesztelgetem a beépített torrent klienst. Lesz róla külön post, ha már jobban megismertem. Elsőre nagyon tetszik. Otthonra media storage-nek NAS FTW!

Hát ezek történtek tech fronton mostanában. Várható a nagyon közeli jövőben a beígért és mostanra elkészült nappali setup-ról egy képes-részletes írás.

Kísértetiesnek érzem a PS3 helyzetét amióta eldőlt a DVD-t leváltó lemezek formátumháborúja, és a HD-DVD hasonló sorsa jutott, mint anno a Betamax a VHS-el szemben.

Ez nagy győzelem a PS3-nak, mert így a következő generációs konzolja vonzóbb vétellé vált, mivel eleve tartalmaz egy Blu Ray lejátszót. Pár hónappal ezelőtt egy vadi új PS3 ára (kb. 90.000) pont megegyezett egy asztali Blu Ray lejátszó árával. Akkor már nyilván PS3-at érdemes venni és még játszani is lehet vele.

Ez a helyzet ami borzalmasan ismerős. Sok évvel ezelőtt amikor a PS2-t vettem ugyan ez volt a helyzet. A DVD nagyon új és high-tech volt, aki 10 fölötti dvd filmmel rendelkezett az már durvának számított, mivel egy DVD film 8-10.000 forint körül mozgott. Az asztali lejátszók megfizethetetlenek voltak, de 70.000 körül már lehetett kapni PS2-t amiben volt DVD lejátszó. Én ebben a helyzetben vásároltam a PS2-t, és óriási nyertesnek éreztem magam, hiszen lett egy király játékgépem (az első konzolom egyébként) és egy DVD lejátszóm is, amivel le tudtam játszani azt a három filmem amim volt.

(A PS2 előtt DVD olvasó volt a számítógépemben egy DVD dekóder kártyával, ami rá volt kötve a tv-re és az erősítőre. Az akkori gépek nem voltak elég erősek, a DVD lemezek lejátszához, és digitális hangkimenet sem volt rajtuk)

Mindenkinek jól látható a Blu Ray analógia. Ma 8.000 Ft egy Blu Ray film, az asztali lejátszók drágák, és ott csábít a PS3. De már most elindult az a folyamat ami a DVD-kel történt. Ma egy mindent tudó dvd lejátszó 9.000 Ft (30.000-ért már nagyon igényest kapni), egy film pedig 500-3000 között mozog. A Blu Ray lejátszók karácsonykor már 60.000 forintért voltak kaphatók és már 5.000 Ft-os filmet is láttam. Elindult tehát a folyamat. Már van felára a PS3-nak az asztali lejátszóhoz képest (azért még mindig megéri). Két éven belül 990 lesz egy Blu Ray film és 15.000 a lejátszó.

A konklúzió tehát az, hogy nem érdemes nekem most PS3-at venni a Blu Ray, és a Metal Gears Solid 4 és a God of War 3 miatt. Úgy általában nem érdemes most beleugrani a Blu Ray vonatba amikor végre elkezdtek zuhanni az árak.

Persze akinek megvan a Full HD-s tv-je, meg a Dolby Tru HD-t tudó erősítője akar venni egy konzolt mert még nincs neki az mindenképp PS3-at vegyen és akkor kipipálta a Blu Ray-t is. Én úgy tervezem, hogy 30.000 forint környékén szeretnék venni  valami normálisabb asztali Blu Ray lejátszót. Addig várok. PS3-at meg fogok valakitől kölcsön kérni egy hónapra és a fent nevezett (egyébként kihagyhatatlan) két játékot végigviszem.

Ami aggaszt még, hogy most akkor újra az összes filmet (és sorozatot) újra elkezdik kiadni Blu Rayen. Nyilván rá akarnak venni, hogy cseréljem le a több száz darabos DVD gyűjteményemet. Megvannak az alap filmek szép díszdobozban, meg a jobbak eredetiben. Most új keresletet próbálnak kreálni. Ellen kéne tudni állni, mert lehúzás. Persze hogy lehetne ellenálni mondjuk egy Gyűrük Ura, vagy egy Star Wars Blu Ray változatnak...

Először is boldog új évet szeretnék kívánni mindenkinek! Köszönhetően a költözésnek nem igen volt lehetőségem írni, de most már remélem több-kevesebb rendszerességel fogom tudni frissíteni a-zinternet ezen szeletét.

A közös otthon keresési sagánk Eszterrel jó két és fél évvel ezelőtt kezdődött azóta összesen (beleértve a mostanit) is 5x költöztünk. Ahogy vándoroltunk egyik lakásból a másikba, a nem nagyon fontos cuccainkat mindig hátra hagytuk valahol (szülők pincéje pl.) Most úgy alakult, hogy három lakásból költöztünk egy házba, előkerültek az évek óta nem látott dobozok, mütyűrök.

Egy pár részes sorozatot indítok útjára, melyben egy régi valamilyen műszaki cikkről fogok írni, amely most került elő valamelyik doboz mélyéről. Minden poszt egy képet (képeket) fog tartalmazni valamint némi elmélkedést/nosztalgiázást. Lássuk akkor az elsőt.

A képen a költözés során előkerülő régi mobiltelefonok vannak (kivéve persez az iPhone-t), amiket annak idején nem érte meg már eladni: "jó lesz tartalék telefonnak". Kezdjük akkor balról jobbra (időrendi sorrend). Természetesen az elmúlt 10 évben sokkal több telefonom volt, általában eladtam a régit és úgy vettem az újat.

Nokia 6110

A maga idejében egész a "Király" a képen látható telefonok közül ez Eszteré, nekem abban az időben (kb. 10 éve) sajnos csak 5110-em volt. Tunningoltam én mindenféle előlappal (Xpress-On!) meg billentyűzettel de sosem volt olyan szép, mint a 6110. A 6110-essel rendelkezőket borzalmasan irigyeltem az olyan extra funkciókért, mint infra port, híváscsoportok, belső memória a kontaktoknak, színjátszós előlap (Chriss, megvan még a limited bőrfestett edition?).

Motorola V70

Ez az életem egyik technológia zsákutcája amibe belefutottam. Nem volt túl sok, de ez az egyik. Valamiért úgy éreztem, hogy a pici elegáns ékszerszerű telefon a király. Biztos van akinek igen, de nem nekem. Ez egy tagadhatatlanul női telefon, a magamfajta kütyü mániákusnak nem való. Bár volt benne GPRS ami ritkaság volt még akkoriban, végül nemsokkal azután hogy megvettem édesanyám használta a telefont. Egyébként ötletes design, a bejövő hívást az előlet elforgatásával kellett felvenni, amin a hangszóró is van. Ez volt egyébként a legnagyobb baja, mivel a sok forgatástól a hangszóró érintkezése bizonytalanná vált egy idő után.

SonyEricsson P800

Kultikus modell. A maga idejében talán még az iPhone-nál is forradalmibb volt. Képzeljünk el egy ekkore érintőkijelzős telefonos-pda-t, amikor még  színes kijelző sem volt mindennapos! 220.000 forintba került, és a magyarországi megjelenést követően rögtön megvásároltam. Az első színes kijelzős mobilomat egy T68i-t cseréltem le rá, és maga volt a csoda. Olyannyira nagy dolog volt, hogy a P800 tulajok egy külön kis közösséget formáltak PDAMánia nevű oldal egyik fórumán, ami azóta kb. az 59000. hozzászólásnál tart, és valódi barátságok is szövődtek a tagok között. Vegyük észre a fenti kép alján lévő 16Mb (igen tizenhat megabájt) méretű Memorystick Duo-t, amit gyárilag adtak a P800-hoz. Ma 16 gigás, tehát 1000x kapacitású kártyát kapsz 10.000 forintért. Megemlítendő sztori, hogy a P800-hoz hárman a fórumról közösen rendeltünk hong kongból 128 Mb-os kártyát a brando.hk nevű oldalról. Összesen több, mint 80.000 forint volt a három kártya akkor, amikor az internetes fizetés még igencsak ritka dolog volt itthon. A képen látható P800 gyári bugyikék előlapját egy igen ritka gyári sötétszürkére cseréltem. Sajnos mostanra a telcsi Momory stick foglalata rossz és random "NO SIM" felirattal örvendeztet amin csak egy kikapcs-bekapcs segít. Az tuti, hogy emléknek mindig meg fogom őrizni. Hatalmas dolog volt először buszról MSN-ezni. Micsoda idők voltak...Talán ennyire ikonikus modell számomra az iPhone és a 7110 volt.

Sonyericsson P900

A P800 utódja, szebb külső, jobb billentyűk. Igazán szerethető eszköz, bár direkt kihagytak belőle bizonyos featúrákat, hog el lehessen adni a P910-et, majd a P990-et. Imádtam ezt a telefont is Eszterrel való megismerkedésünkben is komoly szerepe volt. Neki annyire megtetszett ez a telefon, hogy sokáig ilyet használt még akkor is amikor már rég túlhaladta az idő eladta, de azonnal meg is bánta, és mindig vissza vágyott rá. A képen látható telefont újonnan a szülinapjára kapta tőlem már nem is tudom honnan sikerült egy bontatlan dobozost leakasztanom neki valahonnan majdnem egy új P990 áráért. Aztán elkezdett rakoncátlankodni a billentyűzete, és szépen lassan nyugdíjba ment ő is.

Az iPhone 3G természetesen nem a retró kategória, de azért érdemes megnézni, hogy hova fejlődött a technológia 10 év alatt. Fekete fehér négy soros telefontól eljutottunk egy 16 GB-os multimédiás mindeneshez, amivel a kávézóban ülve bármikor megvehetjük kedvenc zeneszámunkat, illetve megismeri és kiírja hogy mi szól a rádióban (Shazam). Tényleg úgy néz ki az iPhone a többi mellett, mint egy űrtelefon. Lehet technológiai értelemben űrkorszakban élünk!

Éljen, éljen, új a design, az előző minimal-black névre hallgatót már nagyon untam. Remélem mindenkinek tetszik az új ruha, a fejlécben szerintem az Harman Kardon erősítő nagyon cool :) Updateltem a nézett sorozatokat és a játékokat is.

Ami még talán a blog új ruhájánál is nagyobb hír, hogy kész az új ház, egyedül a kert van ramaty állapotban (értsd: sártenger), de azzal majd tavasszal törődünk. Vasárnap költözés, jelenleg három helyen vannak szétszórva  cuccaink, innen hordunk most be mindent az új helyre. A költözés természetesen a blog szűk értelemben vett témáját is érinti, hiszen most lesz összeállítva végleges formájában a nappali szórakoztató központja. TV a falon, a KEF hangfalak mértanilag kimérve a legideálisabb helyen, stb. Nagyon izgat, hogy milyen lesz a végeredmény annak ellenére, hogy már minden komponensét használom a rendszernek egy ideje, de most kerül minden a végső helyére. Monstre bejegyzés várható ha elkészül.

Az új házban még nincs internet, és a hálózati eszközök is hiányoznak. Valószínűleg jailbreakelt iPhone-nal fogok kénytelen netezni a Macbook Pro-val amíg be nem kötik a netet. Szükség még lesz egy rack-szekrényre, 20 portos gigatbites patch panelre, switch-re, routerre, és egy NAS-ra (700m CAT6-os ethernet kábel a falakban!). Ezek beszerzése folyamatban. A következő két hét feladata, hogy a WC papír tartótól a NAS-ig minden dolgot a helyére tegyünk.

A ház szerintem nagyon jól sikerült, köszönhetően a kiválló építésznek, belső építészenk, kivitelezőnek és az ő embereinek, valamint a műszaki ellenőrnek. Elképesztő mennyiségű munka és energia van abban hogy elkészült. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sok pénzt kéne fizetni hogy most ezt újre kezdjem. Több, mint egy év  (14 hónap) folyamatos intézés, utánajárás, és döntéshelyzetek százai után most eljött végre, hogy élvezhetjük. Azon kívül, hogy a költségvetés sajnos jelentősen kitoldódott az eredeti tervhez képest semmilyen nagyon komoly horrorisztikus történet nem volt, amit most le is kopogok ("kopp-kopp-kopp").

Nagyon nagy dolog, hogy valaki 30 éves korában saját (ráadásul a saját ízlésének megfelelően kialakított!!!) házba tud költözni. Igaz jócskán eladósodtunk, de az egész nem el sem kezdődhetett volna a szüleink és a családunk nélkül, akik minden létező szempontból velünk voltak segítettek, erejükön felül támogattak, és segítő kritikával próbáltak minket a helyes irányba terelni. Innen is óriási hála és köszönet nekik ezért!

Akit érdekel a teszt katt a képre!!!

Aki követi a blogot az láthatja, hogy elég sokat foglaloztam a digitális nappali koncepciójával.

Posztok: Digitális nappali tervezés, Média Center első rész és második rész.

A hosszas spekulálás után elindultam egy bizonyos irányba. Úgy döntöttem, hogy a digitális nappali média lejátszó egysége a nemrégiben vásárolt Macbook Pro számítógép lesz. A teljes rendszer egyébként már részben összeállt, tehát már egy ideje próbálgatom a dolgokat. Az eszközök majd az új nappaliban lesznek a végleges helyükön.

Azért döntöttem végül amellett, hogy a Média lejátszó egységem egy a Macbook Pro számítógép legyen, mert ezt tartottam a legköltséghatékonyabb megoldásnak. Volt ugye az iMac ami egy asztali gép, ennek nincs helye a nappaliban ezért ide kellett volna venni mondjuk egy Popcorn Hour-t, vay Divico-t, amik 60-100 ezer forint körül mozognak. Egy hordozható számítógép vásárlásával ha megfelelő teljesítményű kiváltható az asztali gép és a dedikált média lejátszó egység. A dedikált egység helyett egy Mac Mini jó megoldás lett volna, de sajnos nem frissítették elég régi a hardver benne (főleg a videó kártya), ráadásul 160.000 környékén mozog. Egy Macbook Pro ezt mind tudja, hordozható, ha kell odateszem a tv mellé és játssza a NAS-ról a sorozatokat, ha kell hozza egy asztali gép teljesítményét, Mac OS fut rajta, szép, távirányítóval vezérelhető. Bónuszban még azt is tudja a "minden külön" megoldáshoz képest, hogy adott esetben a lakásból is kivihetem magammal.

Lássuk tehát, hogy így kb. két hét után hogy vált be a Macbook Pro, mint média center.

Amikor Apple gépre váltottam PC-ről akkor még az volt a vélekedés, hogy az Mac OS tényleg jó meg szép meg szeretjük de média centernek azért nem az igazi. Ez sokat változott az elmúlt egy évben. Ez elsősorban a Plex nevű lejátszónak köszönhető. A Plex fejlesztői fogták a sokak által (általam is) jogosan szeretett Xbox Media Centert (XBMC) és portolták Mac-re. Az XBMC nagyon jó alap, már a régi Xboxon is nagyon jól teljesítő, mindent lejátszó alkalmazás volt. A Mac-es átirat nem egy egyszerű átirat lett, hanem egy nagyon komoly továbbfejlesztés. Kapott új skint, új funkciókat. Mára egy nagyon jól használható baromi jó cucc lett. És még mindig ingyenes. Jelenleg úgy fut nálam, hogy a MBP rá van kötve a TV-re, és amikor elindítom a Plex-et, akkor az rögtön a tv képernyőjén teljes képernyőn jelenik meg. Innentől kezdve kizárólag az Apple Remote-tal vezérlem a programot és játszom le a filmeket és a sorozatokat. Nagyon kényelmes, nagyon kulturált megoldás.

Az első posztomba azt írtam, hogy a MBP hardvere kevés még a 1080p-s mkv file-ok lejátszásához. Ezt én így is tudtam, tehát a MBP megvételének pillanatában azt gondoltam, hogy a Full HD-s netről vadászott tartalmakról le kell hogy mondjak. Szerencsére kellemes meglepetés ért, a Plex tök jól viszi ezeket a filmeket, és az a Full HD-s minőség pl. a Baraka c. film esetében egészen elképesztő.

Úgy tűnhet a kedves olvasónak idáig, hogy elérkeztünk a média center nirvanába, minden megy, minden működik, minden eszköz teszi a dolgát, létre jött a "Tökéletes Konfiguráció". Elértük a Zen-t és eggyé váltunk a Tao-val.

Ez csak majdnem igaz.

Néhány apróbb bosszúsággal együtt kell élni, ha egy ilyen laptopot akarunk média centernek. Az első és talán a legkelletlenebb a kábelezés. Ölünkben a laptop a kanapén, eszünkbe jut, hogy de megnéznénk mondjuk valamit. Tv-hez odavisz, töltő bedug, DVI kábel bedug, optikai kábel bedug, külső vinyó bedug (ez mondjuk ha meglesz a NAS már nem kell). Ha pedig ki akarjuk szabadítani a média centerként raboskodó MBP-t akkor ugyan ezeken kábeleket kell kihúznunk belőle. Azért ez nem kevés, napi szintek dugodosni nem egy öröm.

A Macbook Pro képes un. "closed lid" módra, amikor úgy működik, hogy rá van dugva egy másik kijelző, lehajtjuk a fedelét (ilyenkor lemegy sleep-be), de egy rádugott billentyűzetről vagy egérről felébreszthetjük a lehajtott fedelű gépünket, és ilyenkor a rákötött külső kijelzőt használja elsődlegesnek. Ez nagyon jó pl ha valaki asztali gépnek is használja külső monitorral, vagy nagyon jó ha pl. egy hifi szekrénybe teszi be és azt akarja, hogy a tv-t kezelje elsődleges monitorként. Sajnos a gépet bluetoothos egérrel nem lehet felébreszteni, csak USB-s beviteli eszközökkel. Ez egy asztali környezetben nem feltétlenül baj, de pl. az én esetemben nem fogok egy két méteres usb-s egérrel matatni a kanapéról. Ideális megoldás az lenne, ha pl. az Apple Remote-tal fel lehetne ébreszteni az alvó gépet closed-lid módba, de nekem ez nem sikerült. Szóval úgy néz ki, hogy nyitva kell lenni a laptopnak, amit nehezen fogod tudni megoldani a hifi állványon. Valahogy majd lesz.

Ezt a két problémát (ami egyébként nem biztos hogy mindenkinek az) leszámítva egyébként remekül teljesít a gép média center szerepében. Az összes megoldást végiggondolva ez jár a legkevesebb kompromisszummal, és még bónuszként kapom, hogy bárhova elvihetem a gépem. A closed lid módot valahogy megoldom, a folytonos dugdosást meg majdcsak megszokom valahogy. A többi megoldás sokkal több kompromisszummal járt volna, vagy sokkal több pénzbe került volna.

A tegnap este a mai reggellel egybekötve a szoftverfrissítések jegyében telt. Azt biztos mindenki megszokta, hogy időnként különböző dolgokat frissíteni kell. Nekem most valahogy nagyon összejöttek a dolgok. Bár a legtöbb frissítés nem hoz jelentős változást azért érdemes figyelni az eszközeinken futó szoftverek frissen tartására, mert valóban javíthatják a felhasználó élményt.

Lássuk akkor felsorolás szinten mikhez telepítettem szoftverfrissítéseket:

• XBOX360 dashboard frissítés, New XBOX Experiende, új kezelőfelület, avatarok. Aránylag pofás, a régi már tényleg elavult volt. Az avatarok pofátlanul koppintják a Mii-ket
   
• Wii Menu update. Elkezdett kéken villogni a Wii, mondta hogy update, én nyomtam. Semmi különbséget nem veszek észre
   
• iTunes 8.2 és Quicktime H.264 update. A 8-as iTunes-hoz frissítés. Hibajavítások, stabilitás... bla, blaaa *ásít* A Quicktime frissítés pedig csak az iChat-et érinti, amit sajnos nem használok, mivel alig van ismerősöm aki használja
   
• Plex 0.7 frissítés. A ma elérhető legjobb Mac-es média center alkalmazás a Plex a 0.5-ös verzióról most ugrott egy nagyot és kiadta a 0.7-est, számos javítást tartalmaz az új verzió, átgondoltabbak a menük, javult a kompatibilitás. Telepítése ajánlott mindenkinek aki szereti.
   
• Samsung Series7 LCD 1010.0 szoftver frissítés. Új szoftver jött ki a TV-hez. Van a TV-n USB és egy pendrive-ra kell felmásolni a frissítést bedugni a tv-be és onnan telepíteni. Mintha a menü gyorsabb lenne, de lehet csak bebeszélem magamnak. Egyébként elfelejtett minden beállítást...
   
• Harman/Kardon AVR255 erősítő firmware update. Meglepő módon az erősítőnek is frissíthető a szoftvere. Miután ez egy új és elég bonyesz típus, elég sok hibajavítást tartalmaz a frissítés. Igazából ezt a frissítést MÉG nem raktam fel, mert érthetetlen módon az erősítőt RS-232 azaz SOROS (!) porton keresztül lehet frissíteni. Most lőhetek valahonnan egy soros-usb kábelt. Ilyet. Mivel ez az erősítő lesz a lelke a konfigurációnak így ezt mindenképp megteszem. A soros portból már sejteni lehet, hogy windows kell a frissítésnek, Vmware-t nem kockáztatom meg, így majd egy kölcsön laptoppal fogok frissíteni
   
• iPhone 2.2 software update. Pár újdonság, a Google Maps-ben jópofa az utca nézet (bár le kell szúrnunk egy tüskét és csak utána tudjuk lekérni az utca nézetet, csekély fél órába telt mire rájöttem), végre ki lehet kapcsolni a helyesírás javaslót. Bár már a 2.1-ben is lényegében ki lehetett kapcsolni azzal ha magyarra állítottuk a billentyűzetet, azért a telefonkönyvből a neveket előszeretettel ajánlotta fel az sms közepén az arra legalkalmatlanabb pillanatban. Eszter pont tegnap este panaszkodott, hogy mekkora hülyeség már, hogy nem lehet kikapcsolni. Erre másnapra megcsinálják :) Javult a Safari, nekem eddig sem volt vele komoly bajom, A Mail-en is reszelgettek picit. A japán rendszerű smiley-khoz hasonlító Emoji támogatás sajnos csak a japánoknak érhető el. Összességében nem egy nagy durranás, baby step forward.

Mindenki láthatja, hogy a 48 órával ezelőttihez képest mennyit frissült a világom. Most már, hogy friss a szoftver mindenhol, emelt fővel járhatok az utcán, álmatlan éjszakáim megszűntek, kisütött a nap és a madarak is csiripelni kezdtek. De az ironizálást félre téve látható, hogy erre halad a világ. Nem adok neki 2 évet és az autónkat szoftverét is házilag frissítjük (most még a szerviz teszi). Két élű dolog a technika fejlődése ebből a szempontból. Egyrészt ki lehet adni fél vagy háromnegyed kész termékeket, mert majd később kiadják a javításokat frissítés keretében, és még mi vagyunk hálások hogy törődik velünk a gyártó. Másrészt azért jó is, hogy valóban lehet javítani hibákat, illetve új featúrákat lehet implementálni (jó kis szerkezet mi?) az eszközeinkbe. Itt megint az a probléma, hogy az emberek nagy többsége nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal vagy nem hajlandó rá energiát szánni. De tényleg már én sem értem miért kezdtem el túrni a netet, hogy jött e ki új firmware az erősítőhöz. Ami szintén érdekes, hogy a Harman/Kardon oldalán a Product Support/Accessories (tartozékok) menüpont alatt az erősítőm típusát kiválasztva lehetett megtalálni, hogy van új firmware. A termék saját lapján nem. A support menüpont alatt nincs update-s menü. A Samsung oldalán hasonló a helyzet. A magyar honlapon semmi nincs, az angolon megtaláltam, a németen és a francián szintén nincsenek fenn a frissítések. Tehát rendesen nyomozgatni és túrni kell a netet, ha meg akarjuk találni egy két termék frissítésést. Olyan, mintha néhány gyártó nem akarná hogy megtaláljuk. Lehet ez egy teszt, hogy aki ezeket megtalálja az már talán nem vágja haza az adott terméket. Persze még a PC-s építgetős koromból bennem van az ösztön, hogy a legfrissebb firmware-driver-bios az isten. Egy frissítést feltelepítése önmagában is terápiás hatású, még akkor ha semmi érdemleges változást nem hoz. A TUDAT, hogy új szoftver fut a gépen/tv-n/telefonon/stb megnyugtató :)

Mindenestre el kell fogadnunk, hogy erre megy a világ, folyamatosan bombáznak minket a különböző frissítésekkel, és ha megfelelően ki akarjuk használni a vásárolt termékeinket akkor tudatos vásárlóként viselkedve mondjuk fél évente érdemes körbe nézni a neten, hogy érkezett e frissítés a tv-nkhez, erősítőnkhöz, digitális kameránkhoz, nyomtatónkhoz, laptopunkhoz, hűtőszekrényünkhöz, autónkhoz. Azt ne felejtsük el, hogy a legtöbb termék magától frissíti magát, az életünk felfrissíését nekünk magunknak kell csinálnunk!

A reggelim majszolása  közben néztem a számomra favorit szitkom, a The Big Bang Theory eheti részét. Rögtön az elején az egyik főszereplő Sheldon kijelenti, hogy márpedig ő nem hajlandó nézni az új Star Wars animációs tv sorozatot a Clone Wars-t, mert még nem látta a sorozat előzményéül szolgáló filmet. Erre persze nagy közönség röhögés, hogy mekkora geek már a fazon. Meg is állt a kezemben a kanál, ugyanis ott tornyosul már vagy hét rész HD felbontásban a sorozatból nálam is, de nem kezdem el őket nézni a amíg nem láttam a mozifilmet...

A régi Macbook Pro utolsó generációjában és a Macbook Air-ben mutatkozott be az Apple multi-touch trackpadje. Foglaljuk tehát össze milyen gesztusokra van lehetőség ma az Apple hordozható gépeivel, és a végén egy hasznos programot ajánlok a Macbook Air és a régi Macbook Pro tulajoknak.

Egy ujjas gesztusok:

• pointer irányítása: a legalapabb funkció a , az egyik ujjunkkal simogatjuk a touchpadet, amit követ az egér kurzor
• bal klikk: a tapipadot finoman megbökjük az egyik ujjunkal
• drag and drop: kétszer egymás után gyorsan a fenti bal klikk gesztust alkalmazzuk, de a második klikket követően nem emeljük fel az ujjunkat. Ha ezt egy file-on tesszük akkor ezt megragadtuk és szabadon vonszolhatjuk bárhova. Az ujjunk felengedésével leejtjük amit megragadtunk

Két ujjas gesztusok:

• jobb klikk: hasonló a bal klikkhez csak itt most két újjal bökjük finoman a felületet
• scrollozás: két ujjunkat vízszintesen vagy függőlegesen mozgatva scrollozhatunk  le-fel illetve jobbra balra bármilyen ablakban (finder, vagy böngésző) nagyon hasznos és remekül kitalált funkció. Olyan mint a görgő a hagyományos egereken csak vízszintesen is működik

A fentieket valamennyi modern hordozható Apple gép tudja. Amik innen következnek azokat már csak a legutolsó szériás Macbook Pro és a Macbook Air modellek tudják. Itt külön featúraként is szerepel a multi-touch trackpad.

Két ujjas multi-touch gesztusok (iPhone-ból ismerősek):

• forgatás: az egyik ujjunk körül a másik ujjunkat forgatva forgathatjuk pl. a képeinket a megfelelő irányba
• zoom: két ujunk szét és összehúzásával nagyíthatunk illetve kicsinyíthetünk. A weboldalakon ez a funkció a betűk méretét nagytja, a desktopon az ikonok nagyságát, a preview-ban pedig ki be zoomol

Három ujjas multi toch gesztusok:

• előre hátra lapozás: Három ujjunkat a touchpaden vízszintesen huzogatva a böngész és a finder back és forward funkcióját aktiválhatjuk. Nagyon hasznos pl. web böngészés közben. Nekem az asztali egereim hüvelyk ujj gombjai mindig erre a funkcióra voltak programozva

Négy ujjas multi touch gesztus (csak unibody Macbook és Macbook Pro)

• Exposé show all és show desktop: négy ujjunkal le és fel húzva a felületen aktiválhatjuk az Exposé különböző funkcióit. Ez is nagyon hasznos, hiszen az Exposé segítségével hatékonyan lehet sok ablakot kezelni. Nekem az iMac-en ahhoz hogy a valamennyi ablakot lássam kicsinyítve (Show All) az F3-at kellet megnyoni, és valamennyi ablak eltűntetéséhez pedig a kurzort a bal alsó sarokba ráncigálni. Ehhez képest előrelépés, hogy mindkettőt megtehetjük közvetlenül a touchpaden.

És akkor a barba-trükk a négy újjas gesztust nem de három ujjasokat már ismerő gépek tulajainak: A MultiClutch nevű szoftver segítségével két új gesztust definiálhatunk. Ez pedig a három ujj fel és le húzása a touchpaden (swipe up and down). A progi annyit csinál, hogy ezekhez a gesztusokhoz (és akinek nem tetszik a vízszintes három újjas back-forward funkciója azokat is újradefiniálhatja pl. Spaces lapozáshoz) egy billentyűparancsot rendel. Az exposé-ban a show-all-t és a show desktop-ot beálíltani valamelyik F billentyűre, és aztán ezt beállítani a MultiClutch-ban. Ezután máris egy nagyon hasonló funkcionalitású trackpadünk van, mintha a legújabb generáció boldog tulajdonosai lennénk. Van azért némi probléma, mint minden barkács megoldásnál. Ahhoz, hogy műkdjön ki kell kapcsoljuk azt, hogy az F billentyűk elsődlegesen speciális funkciókra szolgáljanak (fényerő, hangerő, stb), ezek a funkciók a továbbikaban Fn billentyű és a megfelelő F gomb lenyomására működnek.  A másik korlátozás az, hogy ha a Finder az aktív ablak, akkor nem működnek ezek a gesztusok. A program fejlesztője önszorgalomból fejleszti a progrmot, feltételezhetően ezek javulni fognak idővel, de addig és én mindenkinek ajánlom kipróbálásra.

Dióhéjban ezeket a gesztusokat használhatjuk a különböző Apple trackpadeken. Az én legutolsó generációs Macbook Pro-m multi touch-os trackpadje hatékonyabb és jobban kezelhető eszköz számomra az egérnél. Az előző bejegyzésben is írtam, hogy mennyire jó a touchpad. Ezekkel a gesztusokkal egészen természetes kezelni a gépet és meg lehet csinálni ugyan azt vele, mint egy ezer gombos egérrel. A fenti ódák persze kizárólag mindennapi használatra értendők; játék vagy profi szerkesztő munka továbbra sem képzelhető el egér nélkül.

Kb. két héttel ezelőtt eladtam az iMac-em. Várható volt az új bejelentése, ráadásul teljesen kikristályosodott, hogy az új helyen hordozható gépre lesz szükségem. Az új lakásban nem lesz egy "számítógép asztalom" ezért kell, hogy a lakásban bárhol elő tudjam venni a gépem, ezt pedig csak egy hordozható gép tudja. Aki követi a blogot az tudja, hogy windowsos gép egész egyszerűen nem jön számításba. Elvakult Apple fanboy lettem, nem is tagadom. Persze nem alaptalanul. Ezeket a gépeket SZERETNI is lehet, nem csak használni.

Már ebben az írásban is pedzegettem az Apple laptopot, mint média center megoldást. Akkoriban arra jutottam, hogy az iMac mellé egy Mac Minit vennék, amit rákötnék a tv-re+egy NAS-t központi tárhelynek. NAS mindenképp lesz, central storage-ra egyszerűen szükség van. Viszont a Mac Mini-t (vagy bármilyen más média lejátszót) és az iMac-et ki tudom váltani egy Macbook Pro-val. Igaz amikor a tv-re dugom lesz némi dugdosás, de egy gépen van minden, amit ráadásul magammal is tudok vinni.

Eldöntöttem tehát, hogy Macbook Pro-ra cserélem az iMac-et, az közel ugyan azt (sőt, még többet) a teljesítményt adja hordozható formátumban. Vártam a váltással, amíg be nem jelentik az új generációt, Apple termékeknél elő szokott az fordulni, hogy az ember megveszi, aztán bejelentik a sokkal jobbat rá két hónapra. A saját gépemmel nem szerettem volna így járni. Be is jelentették, egész jó, az XMS-ben meg is tapogattam az új unibody Macbook Pro-t, kértem hozzanak mellég egy régit is had hasonlítsam össze őket.

Nem voltam meggyőzve. Az új unibody MBP bejelentése előtt is méltattam az előző generáció designját. Végtelenül letisztült, tökéleteshez közeli megjelenésűnek érzem az előző MBP-t. Egyszínű, ezüst mindenhol, letisztult vonalak, és a matt kijelző csak tovább fokozza a minimalista de rendkívül exkluzív megjelenést. Ezzel szemben az új, picit csili-vilibb. Önmagában is kevésbé exkluzív, nem sugárzik belőle a "Pro" megjelenés, amit az is csökkent, hogy a Macbook ugyan úgy néz ki. Nagyon nem tetszenek a fekete gombok, a csillogó kijelző, és a kijelző körül a vastag fekete keret. Ezzel szemben az építési minőésége lenyűgözően precíz, az apró részletek remekül kidolgozottak, a hangszóró rácsától kezdve, a fülhallgató bemenet vékony króm gyűrűjéig. Hardveresen is lépett előre a gép, kapott egy energiatakarékos videó kártyát, meg egy nagyteljesítményűt amik közül mi válthatunk, és DDR3-as memóriát. A 9600M nem gyűri burutál módon maga alá a régi MBP-ban lévő 8600M-et. Öszhatásában én külsőleg visszalépésnek érzem az új MBP-t, valamint hardveresen sem látok akkora előrelépést, ami miatt kijelenteném, hogy mindenképp az újat kell venni, ha törik ha szakad. A felára 100 Ft-nál is több lett volna. Talán ha megkapja majd az Intel új Core i7 procikat, meg még erősebb videó kártyát akkor talán majd el lehet gondolkozni...

Elkezdtem hát keresgélni az eladó előző generációs MBP-k között, míg végül némi viszontagságok közepette találtam egy srácot aki vadi új 0 perces gépet árult magyar garival annyiért amennyiért a többiek a használtat adták. Le is csaptam rá azonnal, így most egy új 2.4 Ghz-es 4GB RAM-os MBP tulaj vagyok.

Csak ódákat tudok zengeni a gépről. Öröm ránézni a gépre, az anyaga remek, a billentyűk zseniálisak főleg annak aki tíz ujjal gépel. Félhomályban fehéren világítanak. A kijelző pazar, a multi touch-os trackpad pedig annyival veri MINDEN PC-s társát, hogy szinte nem is egy univerzumban vannak. (de komolyan a pc-s tapipadok ehhez képest egész egyszerűen SZÁNALMASAK. Mintha 10 évet ugorttam volna előre az időben...) Tényleg olyan érzésem van, mintha a notebookok Ferrari-ja lenne a kezemben.

Rá is dugtam a tv-re, azonnal felismerte, nem kellett semmit trükközni. Működik lecsukott fedéllel is, ilyenkor a tv-t használja elsődleges kijelzőnek és természetesen magától átváltja a felbontást is a tv natív 1920x1080-as felbontására. A hazavitelétől számított 10. percben már arról néztük a Smallville 7. évadát.

Egyetlen negatívuma számomra, hogy alapbeállítások melett ölben elég rendesen melegszik. A gyári beállítás elég magasra hagyja melegedni a gépet, mielőtt bepörgetné a ventiket. Ez azt lényegében azt eredményezi, hogy van egy meleg de hangtalan gépem, én jobban preferálom a gyengéden zúgó, de hideg vasat, szóval feltelepítettem rá a Fan Control nevű applikációt és máris minden megoldódott. Picit zúg, de kellemesen hűs marad.

Pár nap alatt jobban megszerettem ezt a gépet, mint az iMac-et, pedig tényleg szerettem azt a gépet is nagyon. Élvezem, hogy bárhová magammal vihetem a lakásban, élvezem, hogy mennyire gyors és könnyű a kezelése. Szóval eljött az az idő is, hogy én a kütyü mániás valamiből nem a legújabbat, hanem a kifutó modellt vásároltam. Tettem azt azért, mert az új nekem nem ér annyival többet, és mert a régi egész egyszerűen SOKKAL jobban tetszik.

Amióta Apple gépem van vigyorogva ülök le a gép elé...

Egy év, kb. 160 bejegyzés. A legnépszerűbb az iPhone 2G és 3G összehasonlítás, és a Mass Effect teszt volt. Nincs túl nagy jelentősége a blog első szülinapjának, de mégis köszönöm valamennyi olvasónak, hogy figyelmével megtisztelt.

Rendhagyó módon, a szülinapi posztban azokat a dolgokat fogom sorra venni, amik hervasztják a magamfajta amatőr blogger lelkesedését a blogolással kapcsolatban.

Elég sok "blog a blogról" típusú írást olvastam mostanában amik legtöbbször elég unalmasak (bloggerek blogolnak a blogolásrol a többi bloggernek) .

Lássuk akkor tehát pontokba szedve, hogy engem mi gátol abban, hogy ontsam magamból a napi két jobbnál jobb bejegyzést:

• Klasszikus kifogás a kevés idő, ami nálam inkább a kevés energia. A kreatív/alkotó energiáimat elviszi az építkzés, ami most már a végén jár, ilyenkor minden összejön. Többször eszembe jutott, hogy inkább az építkezést kellett volna végig blogolni, tök jó lett volna, ráadásul biztos sokan okultak volna a hibáimból, illetve vehettek volna jó ötleteket abból amik jól sikerültek. Az ok, hogy nem így történt:
• A blogot nem csak az anoním többség olvassa. Tudomásom van róla, hogy a tágabb környezetemből elég sokan olvassák amiket írok. Ezzel persze nincs baj, de pl. azért vannak olyan ismerőseim akikkel nem szívesen osztanék meg mindent, amit mondjuk az arctalan többséggel simán. A fenti pontban említett építkezős blog, csak akkor tudott volna megvalósulni ha választok egy új nicket, és úgy hogy senkinek sem mondom el belevágok. Persze ideális esetben nem kellene hogy különbség legyen a mondanivalómban attól függően, hogy olvassák e real life contactjaim vagy nem. Persze a valóság nem ilyen fekete-fehér, van olyan téma amiről írtam volna de emiatt az ok miatt végül nem lett belőle poszt. Jó példa, hogy ha leírhatnám hogy X Ft-ot keresek és ennyi a havi rezsim ha csak közeli barátaim és ismeretlenek olvassák, de ez az információ pl. nem tartozik az "ismerős" kategóriára. Egy csomó ehhez hasonló dolog van egyébként, ami miatt folyamatosan szem előtt kell tartani, hogy mit írok le.
• Vannak terjedelmesebb és kimerítő posztok, amikre büszke vagyok, és a statisztikák is azt mutatják, hogy ezek népszerűek (lásd az oldalsáv). Egy ilyen írás összehozás rengeteg idő. A képek összehozása, anyagyűjtés, utána olvasás, guglizás, megírás, javítás, formázás. Több óra. Nehezen veszem rá magam egy ilyen nagyobb lélegzetű írásra. A Gémeskútra is írhatnám sorra a teszteket (Fallout 3, Fable 2 már végeztem mindkettővel), egyszerűen túl sok, pedig a Force Unleashed teszt még az Index címlapjára is kikerült és több ezer klikkelést kapott. Világ életemben nehezen kezdtem hozzá nagyobb lélegzetű írásokba, legtöbbször valami kényszer kellett (pl. határidő). A diplomamunkám elkezdése maga volt a pokol. Tehát pár soros gyorsposztot nem írok mert az milyen gagyi már, hosszút meg nehezen kezdek el. De szerintem a jövőben inkább legyen több gyors, mint semmi.
• A blog.hu admin felület elég béndzsa. Nem jó benne formázni, nehézkes a szerkesztés, a képernyő töredékébe írom a szöveget. Többször előfordult, hogy elvesztek szövegek a blog.hu hibájából, mert nem bírta elmenteni rendesen. Az meg valahogy nem megy, hogy egy üres Word doksiba írjak, aztán majd bemásolom ide. Ez összefügg a következő ponttal...
• Jó lenne ha a blognak lenne valami tök jópofa design-ja. Nem rossz ez a szürke minimál, de azért mégse túl színvonalas a blog.hu egyik beépített sablonját használni. Tök jó lenne valami egyéni arculat, valami jópofa fejléccel. Persze nyilván szakítani kéne a blog.hu-va, és mondjuk www.dewla.hu-n nyomunli, valami wordpress motorral, de a informatika ezen részéhez abszolút nem értek, és layout-ot és logot tervezni sem bírok. Ráadásul ha váltanék félő, hogy egy csomó olvasót vesztenék. Elsőre valószínű elég lenne egy custom kinézetet kreálni ide a blog.hu alá. De ezt sem tudom hogy hogyan kell.
• Az otthoni számítógép asztal kényelmetlen, de ez megoldódik nemsokára (lásd következő poszt)
• A kedvenc blogjaim (pl. Plastik Media) annyira jók, hogy olyan én sose leszek. Persze igazából még lehetek, ők is kezdték valahogy, aztán 4-5 év alatt lett ilyen jó a blogjuk. De mindenestre annyira nagy a távolság, hogy az néha elkeserít. Persze azért nem csinálni valamit, mert a legjobbak nagyon jók, hülyeség. Nem csak NB1-es szinten van értelme sportolni pl.
• A népszerűséggel függ össze, hogy nem igazán szeretek "nyomulni", önreklámozni, népszerűsíteni magam, sem a blogot. Nem járok kelek, kommentelek-trackbackelek mindenhol, csak hogy felfigyeljenek rám és egyre többen olvassanak. Nem toborzok erőszakkal, abban reménykedek, hogy akit nagyon érdekel az úgyis rám talál. Persze ez hiú ábránd, ezen a téren kéne fejlődni.
• Kevés a visszajelzés és a komment. Valahol olvastam, hogy úgy 100 olvasóra jut átlagosan egy komment. Sokkal lelkesebben írna az ember, ha nem 2-3 komment lenne, hanem parázs vita és hozzászólás hegyek lennének az írások nyomán. Elég lenne, ha minden 4. látogató hozzászólna. Persze ha megfordítom akkor nekem is minden 4. blogposzthoz hozzá kéne szólnom amit olvasok amihez kapcsolódik a következő pont:
• Gyakran már az elveszi gép előtt töltött szabadidőt, hogy olvasok, és írásra már nem marad idő. Egy pár napot hanyagolom a dolgokat, és máris 800 fölötti olvasatlan elemet mutat a Googlre Reader. Ez az egész RSS nekem egyszerre áldás és átok. Sokkal de sokkal több és szerteágazóbb oldalt követek, mint az RSS olvasó beizzítása előtt, és sokkal hatékonyabban, de néha az olvasatlan feedek száma nyomasztó szélmalomharcnak tűnik.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok írni, vagy hogy mennyire elegem van, csak így kikívánkoztak ezek, most hogy szinte napra pont egy éve megy ez a blog. Remélem a második szülinap is eljön, még több bejegyzéssel, olvasóval, érdekes témákkal, és konstruktív vitákkal.

Ahhoz képest, hogy tényleg csak egy éve kezdtem, már egy csomó mindent köszönhetek a blog-nak, szóval abszolút megérte a belé fektetett energia. Megismertem új embereket, fejlődött az írás készségem, és sok problémámra érkezett tök jó megoldás kommentben, vagy privát üzenetben. Érdekes kaland volt belekóstolni ebbe a világba, és egyenlőre biztosan tovább folytatom az önkifejezés eme furcsa módját!

Namaste!

Nem írnám le az új gépek pontos műszaki részleteit, akit érdekel keresse fel az Appleblogot, vagy az Apple hivatalos honlapját. Ajánlom továbbá megtekintésre az ott található demo videót. Szóval következzen, most a tények ismeretében a szubjektív véleményem.

Különösen érdekelt, hogy mi fog történni notebook fronton, mivel épp tervezem a hordozhatóra való váltást. A végeredmény vegyes érzelmeket kelt most bennem, de valószínűleg az első gép megtapogatása után már ez elmúlik.

Először is leszögezném, hogy a design szerintem nagyon jó lett. Kimondottan szépek az új gépek, lefogadom, hogy élőben még jobb a megjelenésük. Csupa üveg és alumínium.

Nem tetszik, mint oly sokaknak, hogy a Macbook és a Macbook Pro nem kapott külön designt. A Macbook Pro pont úgy néz ki, mint a Macbook csak nagyobb és erősebb a hardver. Összemosódnak a kategóriák, ez biztos teljesen tudatos lépés, de nekem jobban tetszett, hogy a Macbook Pro-nak exkluzívabb/professzionálisabb imidzse van. Persze most is az maradt, csak most már a kistestvérnek is az van. Szóval ez egy picit zavar. Viszont cserébe a legdrágább Macbook és a legolcsóbb Macbook Pro között az árdiferencia sem túl sok. Az xms.hu-n már lehet látni tájékoztató árakat. A "győztes" itt egyértelműen a sima Macbook, mert az lett prémiumabb, mint amilyen eddig volt.

A csillogó képernyőtől én nem félek, erre megy a világ, TV-ben is alig találni már matt kijelzőset. Valamiért most ez megy.

Az új trackpad szerintem elképesztően nagy királyság! Az ilyen megoldások miatt lehet szeretni az Apple-t. Egyszerűen fogja, és leradírozza a gombokat, helyette multi-touch gesztusok (1-2-3 és 4 újjas érintés), és maga az egész touchpad egy nagy gomb. Továbbá üvegből készül, ami tartós, az iPhone kijelzőjéhez hasonlóan nem kopik. Én így látatlanban merem mondani, hogy öröm lesz használni.

A Macbook Pro-ban bemutatkozott egy érdekes újítás, mégpedig az, hogy két videó kártya van benne. Egy energiatakrékos alaplapra integrált Geforce 9400M (ami a Macbook videó kártyája) és egy brutál teljesítményű 9600M GT. Mi döntjük el, hogy melyiket akarjuk használni. A váltás nem automatikus, hanem kilépés-belépés kell hozzá. A legjobb nyilván az lenne, ha on-the-fly lehetne váltani, sőt magától váltana attól függően, hogy be van e dugva a konnektorba.

Az Nvidia  PureVideo HD technológia szerepel mindkét videó kártyában, az hivatalos honlap szerint a 9600M GT-ben már második generációs ez a technológia van, de a 9400M-nél is megemlíti ezt a technológiát. A kérdés az, hogy ez mit jelent a gyakorlatban pl. a 1080p-s mkv file-ok lejátszásakor. Aki tud erről valami konkrétat, azt kérem ossza meg velem!

Nem örvendek túlságosan a fekete Macbook Air szerű billentyúzetnek. Szerintem a régi Macbook Pro bill sokkal jobb volt, és a sötétben is jobban nézett ki amikor világított. De hát ez van, a képernyő körüli fekete kerettel azért jól néz ki, értem, hogy ez a design már hozta magával a többit.

Az igazi jó vétel egy alu macbook lenne, de mivel az asztali gépemet tervezem leváltani nekem egész egyszerűen kevés a 13 colos kijelző elsődleges számítógépnek. Persze lehetne hozzá venni egy monitort, de pont azt akarom elkerülni, hogy legyen egy számítógép asztal, mindenféle kábelekkel. Marad tehát az eredetileg tervezett Macbook Pro. A kérdés ott merül fel, hogy érdemes vajon lőni egy régit, vagy venni egy újat. Összességében azt hiszem, hogy a régi letisztult design-ját értékesebbnek tartom. Olyan ez, mint ha egy hipermoder üveg épületet hasonlítunk mondjuk a Grasham palotához. A Grasham szép lesz még 50 év múlva is, de egy mai modern üvegpalota formája felett el tud járni az idő. Az új Apple gépek is nagyon szépek, de kizártnak tartom, hogy ezek a formatervek is lehúzzanak annyit, mint a Powerbook/Macbook Pro formaterv. Azért tech-mániás lévén nyilván jobban húz a szívem az új felé. Ráadásul az a vékony kijelző durván jól néz ki...

Az Apple újabb eseményt hívott össze, jövő keddre, itthoni idő szerint este 7-re tudtuk meg az Appleblog-ról. Valamit be fog jelenteni, mégpedig Notebookok kapcsán. Sokan egy teljesen új 800 dolláros széria bejelentését várják (esetleg EEE PC-hez hasonló Apple gép?), de a Macbook és a Macbook Pro frissítése is várható. Nagyon várjuk az eseményt! Az esemény szubjektív értékelést remélhetőleg már másnap olvashatjátok!

Különösen érdekes lesz a keynote a jelenlegi pénzügyi váslág fényében!

Új sorozatot kezdtünk nézni nemrég, mégpedig a Smallville-t. Már többször írtam, hogy nagyon jó ha van egy "biztos pont" a sorozatok terén ami egy olyan sorozatot jelent ami jó és sok rész van belőle, tehát nem heti 1 rész ütemmel lehet vele haladni. Ilyen volt annak idején az összes Star Trek sorozat, és pl. a Buffy is. A legutóbbi ilyen sorozatunk a Stargate SG-1 volt, de valahogy a 3. évad környékén elfogyott a lelkesedés.  Persze fogjuk folytatni, de majd csak később. A Smallville már régóta képben van, hiszen most megy a 8. évad odakint, amelyik sorozat ilyen sok évadot megélt és nem CSI az nagyon rossz nem lehet. A téma nagyon érdekes, az egész sorozat lényegében a Superman képregények előzményéről szól. Tudjuk, hogy Superman alias Clark Kent alias Kal-el Smallville-ben ért földet a Kryptonról, és ott nevelkedett. Amikor felnőtt elkerült Metropoliszba, beállt a Daily Planet nevű újsághoz riporternek, és amikor valaki bajban volt felöltötte a piros kék öltözéket, levette a szemüvegét és hátrafésülte a haját (amitől senki nem ismerte már meg) és segített a bajba jutottakon. A sorozat Clark Kent Smalville-i gimis éveit dolgozza fel.

Az első évad első pár részének megtekintése után ment a sorozat a sűllyesztőbe. Valahogy nagyon nem jött be, túl sok volt benne a tuti-gimi szintű tini sorozatos szál, és a szuperhős vonal sem volt túl erős. Úgy tűnt, hogy a koncepció az, hogy minden részben elbánik Clark 1 db rosszfiúval aki valamiért egy rossz pillanatban kapcsolatba került a zöld meteor darabokkal és ettől lett valami képessége, valamint egyből gonosz is lett. Ami már az elején érdekesnek látszott, hogy az első részben Clark barátságot köt Lex Luthorral. Ez elég meglepő annak fényében, hogy aki ismeri a képregényt az tudja, hogy Superman fő ellensége Metropolisban éppen a milliárdos Lex Luthor, aki mindent megmozgat, hogy elpusztítsa Supermant, illetve leleplezze, hogy ki valójába.

Aztán valamiért újra elővettük ("most inkább nézzünk valami komolytalant...), és a felső rétegek kapargatása (5-10 rész megnézése) után megmutatta az igazi arcát a sorozat és nagyon megszerettük. Nemrég kezdtül el rendesen nézni, és pár hét után most a 4. évadnál tartunk. Az izolált részeket átvették az egész évadokat átívelő cselekményszálak, jó ötletek.

A Clark Kent és Lex Luthor közötti viszony alakulása nagyon izgalmas. Csak ezért megérné nézni a sorozatot, a Lex-et alakító színész zseniális. Messze a legjobb alakítást nyújta. Érdekes a Lex és az apja között folyó háború  alakulása.

Nagyon tetszik, hogy látszik a sorozaton, hogy a készítők tisztelik a képregényt, nem rugaszkodnak el nagyon tőle. Sok kikacsintás van a későbbiekre, pl. Clark nagyon sokszor öltözik piros/kék kombinációjú ruhákba, a technikai órán amikor a focicsapat S betűt ábrázoló logóját kell megtervezni akkor Clark nagyon hasonlót tervez, mint amit Superman hord a mellkasán, stb. Megadja a varázsát az egésznek amikor pl. Clark Kent és Lois Lane először találkoznak a negyedik évadban, már tudjuk, hogy majd később mi lesz közöttük. Ismert, hogy valahol a távolban merre tart a sorozat ami ad egy érdekes nézőpontot az eseményeknek.

Szólok egy picit az eddigi negatívumokról is. Clark szülei módfelett idegesítőek. A karakterek is rosszak és a színészek is. Gyakran hangosan fúj-ozunk amikor épp valami baromságot mondanak. A másik az, hogy ha Clark valamelyik szereplő előtt használja a képességeit, akkor az vagy pont 1 másodperccel korábban elveszti az eszméletét és pont nem látja, vagy ha nem, akkor valamiért úgy alakul, hogy másnap már nem emlékszik semmire, vagy meghal, vagy deportálják a világ másik végére. Tudom nem könnyű a sorozat íróinak mindig úgy alakítaniuk a történetet, hogy Clark úgy legyen szuperhős, hogy még öltözéke/álruhája nincs. Mindenesetre néha akkor is erőltetett szituációkat teremt e az egész. A Lana és Clark közötti huzavona szinte már Rachel-Ross szintű kezd lenni, pont mikor 26x végre összejönnének mindig beüt valami. Engem ez bosszant. Ja és időnként az egész sorozat túl érzelgős, ahhoz képest, hogy milyen brutális is tud lenni néha.

Összességében azért én nagyon ajánlom mindenkinek. A férfi nézők akik Superman kalandjain nőttek fel emiatt fogják élvezni, de bátran meg lehet mutatni a barátnőnek/feleségnek is, mert vann benne annyi romantika és rendes dráma is, hogy ők is jól szórakozzanak. Tehát azon kevés sorozatok egyike ami egyszerre tud férfi és női sorozat lenni egyszerre.

Ha beértük az amerikai sugárzást (ez számításom szerint addigra lesz, mire lemegy a 8. évad) akkor fogok írni arról, hogy az első három évadhoz képest a következő öt milyen. Arra kérek mindenkit, hogy aki többet látott a sorozatból, mint én az spoileres információt ne kommenteljen, had izguljunk!

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot megfogadtam, hogy a politikai posztokat azok megosztó volta miatt kerülni fogom. Nem fogok írni az új adótörvényekről, meg arról sem pl, hogy szerintem mit jelent az őszödi beszéd. A külföldi rendszámmal magyarországon téma súrolja a politikát de valahova le kell írnom mit gondolok erről. A Belsőségen 100 számra kommentelik az emberek az erről szóló írásokat, gyűlnek az indulatok, megy a flame. Úgy éreztem jobb ide írni, mint oda 268. hozzászólást.

Adott egy helyzet, ez pedig az, hogy Magyarországon van két adó ami megdrágítja az autók forgalomba helyezését. Az összesét, kortól függetlenül, a regisztrációs adó és az áfa. Az elsővel az a baj hogy van, a másodikkal pedig hogy túl nagy. A regisztrációs adó nyilvánvalóan az EU-s csatlakozásunkkor eltörlendő VÁM helyett lépett be megelőzendő a nagy költségvetési kiesést. Nem akarok belemenni most a regadó pontos mértékérbe a lényeg az, hogy nem igazán progresszív, alig veszi figyelembe az autó értékét (Persze ha figyelembe venné vám lenne ami meg tilos). Nem különbözik lényegesen a regadó mértéke mondjuk egy új VW Golf 2.0 TDI és egy Mercedes S320 CDI között, holott a második kb. 4x annyiba kerül. A regadó persze vonatkozik a külföldről behozott használt autókra is, mértéke irreálisan megdrágítja a behozatalt, az egekben emelve ezzel a hazai használtautó árakat. Ha ehhez még hozzávesszük az Áfá-t is, akkor előfordulhat, hogy egy kint 3 millió körül vett autó 6 millió lesz, mire magyar rendszámot kap. A teljesség kedvéért hozzátenném, hogy a hibrid üzemű autókra bevezették, hogy a regadó egységesen 200.000 Ft. Ezt a 13-15 milliós Lexus GS450h és RX400h tulajok, meg az a néhány  újkorában 7-8 milliós Prius-t vezető köszöni szépen. Persze nincs baj azzal, hogy támogatják a hibrid technológiát, de az intézkedés bevezetésekor szinte kizárólag luxus/prémium autókban lehetett megtalálni ezt a meghajtást, és egy két kivételtől eltekintve nincs ez másképp ma sem. Jelenleg a Lexus kínálatában alig drágább a lényegesen fejlettebb/tisztább/gyorsabb GS450h a GS350-es benzines testvérénél, mert a benzinesre több millió regadó jön ami kb. a hibrid motor felára. Érzékelhető itt az anomália. Biztos az volt a kormány célja, hogy a bankigazgatók inkább a hibridet válasszák a benzines helyett.

A magyar ember leleményes, kitalálta, hogy csessze meg az állam, alapítok egy külföldi céget (szlovákot, amerikait, németet, stb), és tőle bérlem a kocsit, vagy mint a cégautó használom itthon. Esetleg több haverrel közösen csináljuk egy cégre sok autóval. Áfa megspórolva, regadó megspórolva. Az eredmény olcsóbb kocsi. A jogszabályt alkotók gondoltak erre a lehetőségre, és ezért korlátozták, hogy mennyi időt tölthet külföldi rendszámú autó az országban. A tényleges szabályok teljesen lényegtelenek, mert semmilyen módon nem tudják ellenőrizni, hogy pl. egy USA rendszámú kocsi akkor pontosan mennyi időt töltött egy adott évben az unión kívül vagy belül, ezért ez a korlátozás lényegében senkit nem érdekel.

A véleményem a témában teljesen ambivalens. Ügyeskedésnek és a szabályok semmibevételének tartom az egyik oldalról, ugyanakkor a regisztrációs adót is elfogadhatatlannak tartom. Én nem járnék külföldi rendszámú autóval kikerülve a magyar szabályokat de megértem azt a szlovák rendszámú Skoda Octáviást akinek 6 millió helyett 3 millióba van a kocsija. De nem belőlük van sok. A legtöbb német és szlovák rendszámot BMX X5-ösön, Audi A8-on és BMW 7-esen és társain látni. Ezek 20 millió körüli autók. Lehet haragudni azért rájuk, mert 20 millió helyett mondjuk 16 millióért vették ezeket az autókat külföldi rendszámmal? Én itt elbizonytalanodok, mert lehet is meg nem is. Lehet, mert akinek van 16 milliója autóra az simán ki tudná fizetni azt a 2-3 milliós regadót. Persze csak azért mert valakinek jól megy miért akarna az ő szempontjából kidobni az ablakon 2-3 milliót? Azért, hogy más legyen a plakett a kocsi elején és a hátulján? Ráadásul a hatályos szabályokat csak annyiban fogja megsérteni, hogy több időt tölt az autóval az ország területén, mint amennyit szabályos. Egyénileg tehát nem tudok haragudni igazán senkire, de a jelenséggel és a hozzáállással nem értek egyet. Haragszunk Boris Beckerre és még sok más jól keresőre mert Monacói/Lichtensteini állampolgárok? Azért ha a múltkor spottolt lichtensteni rendszámú Ferrari F430 is magyar valójában, és csak a regadó meg áfa miatt nem honosítja az már necces...

A minap láttam egy új X5 4.8i BMW-t a belvárosban. Szlovák rendszám, magyar rendszámtábla keret, mozgás-sérült igazolvány, és még egy magyar rendőrségi jelvény is volt a szélvédőjén. Haragszom rá? Igen. Mert azt sugalja az egész, hogy ő fölötte áll a törvényeknek, neki mindent szabad. Persze lehet, hogy pont egy Szlovákiában élő kerekes székes magyar rendőr...

Olvastam egy elgondolkoztató érvet a témában. Sokan láthatták már a német rendszámú ezüst színű A8 6.0 W12-es Audikat kísérni a magas rangú állami vendégeket. A kormány azt mondja, hogy jobban megéri ezeket egy cégtől bérelni, mint megvenni. Hát lehet még sok magánembernek is jobban megéri külföldről bérelni a Porsche Cayenne-t, mint megvenni.

Több ismerősöm is van aki külföldi rendszámú kocsival jár. Nem gondolom őket lelketlen maffiózó parazitáknak akik a nemzet húsán élősködnek, sőt van köztük akit kimondottan sokra tartok. Lehet, a többiek is egyénlieg mind tök jó fejek, csak éltek egy lehetőséggel. Könnyű egy utcán előttem guruló szuper autó söfőréről azt feltételezni, hogy ő egy utolsó csaló-lopó maffiózó. Ezt hívják előítéletnek. Nem ők a hibásak, hanem a helyzet.

Én sosem járnék külföldi rendszámmal, nem azért mert gyáva vagyok, hanem nekem nem fér bele az, hogy egy másik ország rendszáma legyen a saját autómon amivel itthon járok. Pedig pl. egy jó állapotő előző generációs GS300 szlovák rendszámmal kijönne annyiból, mint a mostani IS200-am. De nem cserélek. Inkább járok egy kisebb autóval, mert GS300-ra magyar rendszámmal nem lenne pénzem (tipikusan az az autó amiból 3 millió helyett kb. 6 lesz mire honosítják). Ha épp 16 milliót akarnék költeni kocsira, akkor megvenném a Lexus GS450h-t, hiába ajánlanának "okosban" USA rendszámmal mondjuk egy Lexus LS460-at, ami egy klasszissal komolyabb kocsi, ugyan annyiért. Számomra ez a szürke gazdaság kategória, alapjában nem illegális, illetve amelyik része az, arra nem lehet rájönni. Lehet szabálykövető birka vagyok, de nekem nem fér bele. Megértem azt akinek belefér, és azt is megértem aki háborog. Igazságot nem tudok tenni.

Az belátható módon abszurd, hogy egyre többen járnak itthon külföldi rendszámú autókkal úgy, hogy valójában itthon használják, a külföldi rendszám kizárólag adóelkerülés miatt van. Az állam ha ilyen szabályokat hoz, egész egyszerűen nem várhat mást az emberektől, csak azt, hogy meg fogják próbálni azokat kikerülni. Vagy nem hoz ilyen szabályokat, vagy hatékony és elrettentő ellenőrzést és szankciókat alkalmaz. Jelenleg az egyenlet úgy néz ki: külföldi rendszám = min. 3-4 millió sprólás, 0 lebukási veszély mellett.

Lehet itt az autó kereskedelemre is meg kéne próbálni alkalmazni a gazdaság kifehérítését. El kéne törölni az új és környezetbarát autókra a regisztrációs adót. Persze az öreg és szennyező autóktól továbbra is lehetne védeni az országot. Egy ilyen lépés beindítaná az az autókra is az áruk szabad áramlását. Persze ezt így könnyű leírni. És honnan vesszük akkor azt a kieső kb. 90 milliárdot?

Nem gondoltam, hogy az írás végére megoldást tudok majd a problémára. Értem az államot akinek szüksége van a bevételre és fel akar lépni az adókerülők ellen  (folyamatosan fenyegetnek, hogy most elkezdődik a jelenség felszámolása...). Értem azokat is akik spórolnak több milliót és nem érdekli őket a többi. Én letettem a voksom, nem akarok jobb autóval járni külföldi rendszámmal, csak önmagában azért mert "lehet".

Jelenleg két Apple számítógépünk van, egy asztali alu iMac és egy fehér Macbook. Én használom az iMac-et, Eszter használja a Macbookot (munkára, sokat). A jelenlegi lakásban ez a felállás teljesen működőképes, az iMac rá van kötve a TV-re és az erősítőre, megy rajta az igen kiválló Plex, nézzük a sorozatokat. De nemsokára költözés és az új helyen ez nem lesz megoldható. Bevallom őszintén, hogy az OS X-et annyira megszerettem, hogy egy ideje már szeretném ha mindenhova magammal vihetném, legyen szó nyaralásról vagy a szomszéd szobáról. Engem is elért az, hogy hordozható gépet szeretnék. Le fogom tehát cserélni valamikor a nem túl távoli jövőben az iMacet egy notebookra. A majdani digitális otthon koncepcióba is jobban illeszkedik egy ilyen eszköz. Lehet már teljesen almafej lettem, de fel sem merül, a windowsra való visszatérés, ill. nem Apple gép vásárlása. Mivel nem fogom minden nap táskában magammal hordozni, ezért Macbook Air szintű méretekre és súlyra nincs szükségem, a fényképek kezeléséhez, videók editáláshoz, sorozatok nézéshez, néha játékhoz viszont teljesítményre van. Az ideális méret pont a 15.4-es jelenlegi Macbook Pro, nem túl pici, nem túl nagy, de azért három kiló alatt van. Hordozni is lehet, teljesítményben pedig egy teljes értékű asztali gép. Miért nem rohanok a boltba de azonnal és veszek egyet a most akciós készletből?

Hát azért, mert mindenki azt pletykálja, hogy na most aztán mindjárt megújulnak a hordozható Apple gépek. Október 14. a dátum a legutóbbi pletykák szerint. Valami lesz, mert az Apple a karácsonyi őrületet az iPodokon kívül valami mással biztos meg akarja lovagolni. Van aki szerint csak a sima Macbook fog kapni alu házat, van aki egészen elképesztő újdonságokat vízionál, kijelzős iPhone szerű touch pad-et, multi touch interfac-el. Valami ilyesmit:

Egyenlőre még azt sem tudjuk, hogy a három hordozható modell közül melyik fog frissülni. Forradalmi újdonságokat nem várok, nagyon valószínűnek tartom, hogy az új többmagos Atom belekerül majd a Macbook Air-be, de a külseje nem változik.

A legtöbben azt tippelik, hogy a Macbook alu burkolatot fog kapni. Ezt elképzelhetőnek tartom (bár mérget nem vennék rá), azzal a kitétellel, hogy fekete szín továbbra is rendelhető lesz. Biztos kap még gyorsabb procit, nagyobb vinyót, a DVD-író nélüli drivenak végre búcsút inthetünk. Nehezen tartom elképzelhetőnek csak a Macbook érdemi frissülését, mert nehezen tudna anélkül megújulni, hogy ne közelítené meg a jelenlegi Macbook Pro teljesítményét. Tehát ha nem csak pár száz Mhz-ről van szó, akkor a Pro-nak is frissülnie kell. A legnagyobb homály és várakozás a Macbook Pro körül van. Abban szinte biztos vagyok, hogy előbb-utóbb négymagos CPU-t fog kapni a MBP, de most még nem fogja megkapni a hiperszuper mindent tudó Nehalem más néven Core i7 procikat, mert azok csak jovőre lesznek elérhetők, de az új generációs Centrino a Montevina nagyonis elképzelhető. Tehát lehet lesz négymagos változat, de benne van a pakliban, hogy csak a kétmagos Montevina lesz elérhető. Vagy mindkettő (választható), ami jó lenne, mert a mobil négymagosok baromi drágák még. Reménykedek HDMI kimenetben, 2008 vége fele ez alap kéne hogy legyen. Ha Montevina alapúak lesznek a gépek akkor tuti lesz HDMI. Opcionális Blu-Ray író szerintem lesz ha nem most akkor valamikor az első frissítésnél, mert már mindenki hangoztatja, hogy a 10.5.6-os Leopard az már támogatja a Blu-Rayt. SSD nehéz kérdés, szerintem nem éri meg még akkora SSD-t beletenni ami egy MBP-ba való.

Egy potenciálisan új MBP külseje nagy kérdés. Lényegében változatlan design-al fut a Macbook Pro 2003 óta, akkor még Powerbook G4-nek hívták. A lenti képünkön egy ilyet figyelhetünk meg. Az, hogy ilyen régóta nem változott a külső nem véletlen. Pont a napokban fogdoztam egy boltban egy 15-öst, és elégedetten csóváltam a fejem, remek forma, letisztult vonalak, nagyon jó billentyűzet, csupa jó és szép anyagok mindenhol. Ehhez a desing-hoz hozzányúlni nagy bátorság. Nyilván csiszolni már nem lehet rajta, csak teljesen új jöhet szóba., de az újnak fel kell nőnie ahhoz a formához ami 5 évig szép tudott lenni, ami technikai eszköznél kiválló teljesítmény. Elképzelhető, hogy a Macbook Air, és az iPhone 3G-nél is tapasztalt elvékonyodó szélű formákkal fogunk találkozni az új Macbookon és MBP-n. Nekem nagyon-nagyon bejön a mostani forma és desing, de szerintem vékonyabb és könnye(de)bb gépre gyúr az Apple. Remélem marad a régi billentyűzet design és nem kapja meg a MBP az Air billentyűit, de valójában attól tartok meg fogja...

Kérdés, hogy ha alu borítást kap a sima Macbook akkor külsőleg pontosan mi fogja megkülönböztetni a Macbook Pro-tól? Nehezen tudom elképzelni, hogy mindhárom Apple notebook egyen alu színű legyen. Szerintem Macbooknál valahogy meg fogják tartani a nem szürke színeket.

Nagyon várom már az október 14-ét, mert akkor végre kiderül. Egy önértékelő post erejéig vissza fogok térni a témára, ha bejelentik az új hordozható gépeket. Meglátjuk mit találtam el, mi az ami meglepetés/csalódás. Látok rá esélyt (ha nem is sokat), hogy nem fog tetszeni az irány ami felé a Macbook Pro fog mozdulni. Ez azért lesz jó, mert akkor az instant lecserélők megkímélt gépeit használtal oclsón le lehet majd vadászni. Ha meg tutiság fog kijönni, esetleg változatlan design komolyabb hardverrel az is jó, feltéve hogy nem lesz nagyon drága. Mindenesetre alig várom már, hogy az új lakásban a kanapén elterülve nézegethessem az iPhoto Library-mat, miközben az AirTunes-on keresztül szólnak a kedvenc zenéim (a Kef KHT3005SE-ből).

Éppen ma van egy hónapja, hogy a T-mobile-on keresztül hazánkba is megérkezett "a várva várt iPhone". Ígértem részletesebb tesztet, úgy gondoltam, hogy az egy hónapos jubileum jó apropó arra, hogy leírjam milyen volt az első 31 nap az iPhone 3G-vel. Közben a 2G-s iPhone megmaradt, Eszter használja, szóval folyamatos összehasonlításra is volt lehetőségem.

Külső

Az első benyomásom az volt, hogy egy friss, modern designt kapott az új iPhone, ami jót tett neki. Miután picit alábbhagyott az a lelkesedés ami minden új kütyü esetében jelentkezik, objektívebben is szemügyre vettem a 3G külső formáját. Továbbra is jónak tartom az elvékonyodó széleket, és a hátsó műanyag borítás is rendben van. De azért amikor kézbe vettem a régit úgy éreztem, hogy egy időtlenebb, a divatnak kevésbé hódoló formát tartok a kezembe. A fém hátlap hidege megnyugtató volt, lényegesen jobb összeszerelési minőséget érzek, amit a picit nehezebb súly tovább erősít. A 3G külseje jól eltalált, de szerintem az első iPhone formáját fogják oktatni a design iskolákban. Nekem jobb kézbe venni a régit, bár az újnál az a tény, hogy vékonyabbnak érzem (bár valójában csak a szélei azok) nagyon tetszik. Ide kívánkozik még, hogy a nem süllyesztett jack nagyon jó, nem kell folytok kotorásznom az adapter után ha be akarom dugni a fülhallgatómat. Egy hónap használat után a hátlapon apró karcok vannak, de egyáltalán nem zavaró mértékben. A karcok egyedül a fényes alma logón látszanak egy picit jobban. Szerintem hosszabb távon sem lesz gond vele, a fémnél talán egy picivel jobban fog rajta látszani a használat, de nem annyival mint azt először gondoltam.

3G-s internet

Sokak szerint ennek már az első generációba be kellett volna kerülni. Persze akkor nem lehetett volna ennyit eladni az új készülékből. A lényeg, hogy a 3G nagyon kellett az iPhone-nak. Én nem éreztem különbséget a 3G-n és a Wifi-n keresztül történő netezés között. Akinek tehát van/volt 2G-s iPhone-ja, azt képzelje el, hogy mindig olyan a net, mintha Wifi közelben lenne. A mindennapi használat során ez elsősorban kényelmi plussz, ha bármit meg kell nézni gyorsan neten (moziműsor, google, stb), akkor azt sokkal gyorsabban, gördülékenyebben tudjuk megtenni. A Youtube videók gyorsabban betöltődnek, az email csatolmányok villámgyorsan lejönnek. Az iPhone eddig is kimagasló internet képességei még egy szintet feljebb léptek. Egy ilyen böngésző mellett van igazán értelme a 3G-s adatátvitelnek, mint az iPhone-on futó Safari. Azért a Flash támogatás már nagyon kéne.

GPS

A post írásának pillanatáig nem létezik az iPhone-ra autós navigációra alkalmas szoftver. Vannak pletykák, hogy majd jön az iGO, meg a TomTom már fejleszt. Olyat is hallottam, hogy az Apple direkt nem engedi kihozni az autós navigációs progikat, mert exkluzív megállapodása van a Google-lel, és a következő nagy szoftver frissítésben Google Maps alapú fizetős navigációs szolgáltatás fog bemutatkozni. Én mindenesetre már nagyon várom akármelyik megoldást, mert akkor végre száműzhetném a kocsimból az MDA III+Holux GPS kombót és a hozzá tartozó kábel erdőt (beüzemelés: 1-ből 3 szivargyújtó adapter bedug, abba MDA töltő bedug, abba GPS töltő bedug, MDA bekapcs, GPS bekapcs, MDA-n a bluetooth bekapcsolása, iGO elindít). A GPS funkcionalitást korlátoltan már használtam navigálásra. Amikor tudtam, hogy közel vagyok a célállomásomhoz, belőttem a Google Maps-et, hogy pontosan lássam hol is van az utca amit keresek. Jópofának tartom továbbá az ingyenesen az Appstore-ból letölthető Trailguru alkalmazást, ami regisztrálja azt, hogy merre járunk és később az útvonalunkat a számítógépen a Google Earth-ben megtekinthetjük. Futóknak, bicajosoknak érdekes lehet. Egyenlőre ez a funkcionalitás messze nincs kihasználva, óriási tartalékok rejlenek benne.

16 Gb

Bár már az előző generációt is lehetett 16 gigás változatban kapni, nálam a 3G-vel együtt következett be az upgrade. Nem bántam volna egy 32 gigás változatot, de már a plusz 8 giga is sokkal több szabadságot nyújt. A szokásos zenék és fényképek mellett, most rajta van egy fél évad Doctor Who, Simpsons, és vagy 4 rész Prison Break. És még maradt 2 giga helyem.

Akkumulátor

Ez az új iPhone leggyengébb pontja. Nem volt teljesen kamu, amikor Steve Jobs arra hivatkozott, hogy azért nincs 3G az előző generációban mert sokat fogyasztana. Ha engedélyezzük a 3G-s hálózat használatát (ilyenkor a hanghívásokat is ezen keresztül bonyolítja) nap végére nagyon gyorsan az akkumulátor végére érhetünk. Nekem az első napom úgy indult hogy reggel kivettem a töltőből, elindultam kocsival, közben ment a GPS nézegettem hol járok a Google Maps-en (közben 3G-s adatforgalom is van), szólt a zene, és a bluetooth kihangosítóval is kapcsolódott az iPhone. Persze azért ez elég extrám használat, de kb. 1 óra ilyen üzemet követően félig volt az aksi. Ami érezhetően és komolyan fogyaszt az a 3G-s hálózat engedélyezése. Egy átlagos napon nekem engedélyezve van a 3G, a Bluetooth be van kapcsolva és a Wifi is aktív. Van mondjuk 30-40 perc beszélgetés, 1 óra videózás, 20 perc wifi. Nap végére olyan 30% marad. Az előző generációt csak akkor tudtam lemeríteni, ha este elfelejtettem töltőre tenni és két nap egymás után intenzíven használtam. A 3G-vel ha olyan napot fogok ki amikor sokat kell várnom szinte mindig lemerülés határán dugom be este a töltőre. Ennek persze az az oka, hogy szinte bárhol nagyon jól lehet vele netezni, weboldalakat nézni, feedeket olvasni. A régit kevesebbszer vettem elő, hogy EDGE-en megnézzem mondjuk az Indexet. Az újjal pár másodperc alatt szinte bármelyik weboldalt betölti, de az akkumulátort is intenzívebben fogyasztja.

Nemrég hosszú útra mentem, de nem én vezettem. Az előkészület úgy nézett ki, hogy egy csomó sorozatrészt felraktam rá, majd reggel amint kivettem a töltőből 3G ki, Wifi ki, bluetooth ki, fényerő leteker szinte minimumra. Ilyen beállítások mellett a nap végére öt 40 perces rész megtekintése és némi Texas Holdem után is még bőven 50% fölött volt a töltöttség. A lényeg tehát, hogy együtt lehet élni a kisebb készenléti idővel is, de oda kell figyelnünk rá. Érdemes a munkahelyünkre is beszerezni egy töltőt.Az akkumulátorral kapcsolatban már leírtam, hogy egy sor korábbi generációs töltő nem tölti a 3G-t. Ennek oka, hogy a Firewire szabványon keresztül történő 12V-os töltést nem támogatott, csak az USB-s 5V-os.

A kocsiban még mindig nem sikerült megoldani, hogy töltsön a Dension IceLink, de már megtudtam, hogy egy rejtélyes kék kábelt kell beszerelni a mostani sárga helyére, és az elvileg megoldja. De ehhez ki kéne mennem Érdre, leperkálni 5 ezret a kábelért, elvinni egy beszerelő műhelybe, aztán vagy megy vagy nem. Majd ha nagyon sok időm lesz. Az Apple részéről ennek a lépésnek én semmi értelmét nem látom, bár a mérnökök biztos tudnának valamit mondani. Lehet 1 dollárt spóroltak a telefon előállítási költségén, ami a tervezett 10-15 milliós darabszám esetében komoly szempont lehet.  :)

Égen földön keresek dokkolót a 3G-hez, mindenhol hiánycikk. Aki tudja hol lehet szerezni ne tartsa magában.

Legális készülék

Az előző generációs iPhone-om az USA-ból jött, aztán Turbo SIM-mel lett függetlenítve, majd ez kikerült belőle és jöttek a szoftveres megoldások. Minden egyes új szoftver verziónál hekkelni kellett. A 3G-nél egyszerűen élvezem, hogyszól az iTunes, hogy van új szoftver, nyomok egy update-et és 10 perc múlva minden kész. Nem kell pwn, meg restore, meg újrainstallálni a programokat. A jailbreakelt telefonokon van Cydia és Installer amivel a nem hivatalos progikat lehet feltenni. Van egy pár progi pl. Qik, SSH, vagy Fringe ami miatt jó lenne jailbreakelni, de most már szinte minden Installeres/Cydiás programnak van ingyenes vagy pár dolláros megfelelője az Application Store-ban. Nekem ez megéri, nem kell hegeszteni, pwnolni, nem kockáztatom a gyári garit. Ha valami mégis nagyon kell, akkor azt megveszem az Appstore-ból. Öregszem, fontos a kényelem és nem sajnálom azt a pár dollárt amit az Appstore-ban elköltök sem az Apple-től, sem a fejlesztőktől. Jó dolog a szürke zónából kifehéredni. Ráadásul azon sem kell izgulnom, hogy elromlik, mert hivatalos garancia van a készülékre.

T-mobile Ikon400

Nem lenne teljes az iPhone 3G felhasználói élményről írni az új T-mobile-os díjcsomag nélkül. Amit kapok a 9.900 Ft-ért, az 400 perc beszélgetés, 2 Gb adat, 250 hálózaton belüli sms. Nagyon örülök ennek a díjcsomagnak, sokkal felszabadultabban, korlátok nélkül használom az eszközt. Ez elsősorban a 2Gb-os adatcsomag miatt van. Korábban 1800 Ft-os Net80-as csomagban voltam havi 80 mb adat közé szorítva. Ott is megtaláltam a megfelelő használatot. Nem neteztem EDGE-n sokat az előző iPhone-nal mert annyira nem volt gyors, és úgyis csak 80 mb van havonta. Most, hogy 3G-n pörög a net nagyon jó, hogy nem kell figyelnem mikor futok ki a 80 mb-ból. Ennek megfelelően kb. 10 nap alatt el is értem a 80 Mb adatforgalmat. Jó érzés, hogy nem bírom az iPhone-on leforgalmazni a 2 gb-ot. Számomra az Ikon400 korlátlan internetezést jelent. A 400 perc ami kb. 6.5 óra beszéd pont elég. Kb. ennyit szoktam beszélni egy hónapban. Eddig hezitáltam, hogy a Relax250 vagy a Relax500 jó nekem. Mondhatjuk, hogy az Ikon400 díjcsomagot szinte nekem találták ki :) Az már csak hab a tortán, hogy a hűségvállalás miatt csak 47.000 Ft-ot kellett a készülékért fizetnem...

Összegzés

Az iPhone 3G külsőre rendben van bár összességében az előző egy picit jobban sikerült. Jobb netezni vele, főleg a lényegében korlátlan díjcsomaggal. A GPS-ben még van kiaknázatlan lehetőség. A legális birtoklás előnyei, az új 2.1-es szoftverrel, AppStore-al, iTunes Store-al számomra valódi előrelépést jelentenek. Az egyedüli kompromisszum a nagyobb fogyasztás miatt hamarabb lemerülő akkumulátor, de némi odafigyeléssel ezzel is könnyen együtt lehet élni. Az iPhone 3G számomra valódi előrelépést jelent, valamennyi plusz szolgáltatását használom és örülök neki.

Kint az általam írt Star Wars: The Force Unleashed teszt a Gémeskúton. Ide kattintva érhető el. Kikerülését követően máris egy kisebb konzol vs. pc flém kezd kibontakozni. Furcsa nekem ez a nagy ellenérzés a konzolokkal kapcsolatban...

Hát ez is eljött, a hónap elején 30 lettem. Ilyenkor az ember elvileg magába száll, micsoda mérföldkő ez, hol is tartok az életben, stb. Picit úgy vagyok ezekkel a jubileumokkal, hogy az tök jó benne, hogy egy picit jobban lehet ünnepelni, de semmivel sem kell jobban nem kell ilyenkor számot adni az embernek a saját életével, mint 29 és fél éves korában. Meg kell próbálni úgy élni, hogy ne egy bizonyos kerek évfordulón jöjjünk rá, hogy mennyire rossz fele megy az életünk. Én próbálom ezt a filozófiát érvényesíteni, ezért különösen nagy merengés a dolgokon nem volt. Talán annyi, hogy emlékszem 15 éves koromban eszembe jutott, hogy mennyire nem tudom magam elképzelni 30 évesen, és biztos egy vadidegen ember lenne ha akkor találkoztam volna a 15 évvel későbbi önmagammal. Ez eszembe jutott, és a meglepő az, hogy saját véleményem szerint mennyire keveset változtam, és persze más komolyabb dolgok (is) foglalkoztatnak, mint akkor, a problémák amivel szembesülök is mások, de szinte ugyan az az ember vagyok. Ez lehet sokak szerint elég nagy baj, de szerintem nem  az :) Nem tartanám vadidegennek 15 évvel ezelőtti önmagamat. Valószínűleg leülnénk és nyomnánk egy NBA Live-ot, 800x600-ban (bár úgy picit akadt a 486 DX2/66-on, és az emberek is picik voltak az akkoriban extra 15-ös monitoron). Persze ha a 15 éves énem látogatna el 2008-ba nem kicsit őrülne be a next-gen konzolokon :

Visszatérve a szülinapra, baromi jó nap volt! Reggel amikor felkeltem Eszter meglepetés reggelivel várt, megterítve csupa hófehér teritékkel, füstölővel, friss kávéval és a képen látható marcipános csoki tortával. A dologban volt némi irónia, mivel akkor épp 1.5 napja nem tudtuk hol a macska, és volt rá sansz hogy pont elveszett, azóta meglett és tovább nőtt :) Ezután gyakorlatilag csak akkor vettem észre az ajándékomat, miután elestem benne, ami egy nagy barna-bézs babzsák. Nagyon kényelmes, imádom, azóta abból játszok a tv előtt. A képen Sanyi a kutya (róla nemsokára) és a babzsák.

Ezután bementem dolgozni, mert muszálj volt, meg mert előtte két hétig nem dolgoztam. Megfogadtam pedig, hogy a szülinapomon sohasem fogok dolgozni, akár mi lesz szabit fogok kivenni és csak olyat fogok csinálni ami jól esik. Hát ez most nem jött össze, így puhul el az ember. Munka után egy családi vacsora következett az igen kiváló Symbol étteremben a szűkebb családdal. Itt is el lettem halmozva ajándékokkal amelyek mind az épülő házat segítenek még szebbé tenni. Innen is köszönöm a szüleinknek a kellemes estét és az ajándékokat!

Szóval tök jól telt az egész nap. De nem volt még vége a szülinapnak, ugyanis ekkor már a háttérben szervezkedések folytak a tudtomon kívül. Másnap a hét végéig Isztambulba kellett utaznom munka ügyben három napra. Mikor hazajöttem, Eszter kijött elém a reptérre, ami már eleve egy picit furcsa volt, mert a cég fizeti a taxit, pont péntek délutáni csúcs volt, mondtam is neki, hogy nem kell kijöjjön, találkozzunk nyugodtan otthon, annyit utaztam már. De ő ragaszkodott ahhoz, hogy kijöjjön. Megyünk befele a repülőtérről, épp apámmal beszélek telefonon, mesélem milyen volt Isztambul (talán egy post is lesz majd róla...), erre azt veszem észre, hogy a visszafele úton lehajtunk a kocsival egy ilyen Shop Stop szerű bevásárló központba. Felháborodva kértem ki magamnak az egészet, most jöttem jó messziről, haza akarok menni, stb. Eszter kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő mindig meg akarta nézni mi van itt. Mondtam jó, menjünk körbe autóval, de én ki nem szállok. Erre megláttunk egy Coffee Shop Company-t, ami egy Starbucks-hoz hasonlító osztrák lánc, és mondtam jó akkor itt megállhatunk egy kávéra. Nyugodtan ücsörögtünk, kávézgattunk. Eszter megírta e-mailben aznap reggel, hogy nem lesz ideje ebédelni, és milyen jó lenne, ha együtt ennénk miután megjöttem. Én direkt emiatt nem ettem meg a repülőn a kaját. A kávé közben vagy talán a kocsiban Eszter elkezdte mondani, hogy az interneten látta, hogy a Budafoki úti Don Pepében akció van, és olyan pizzát adnak, aminek a tésztájában spenót és sajt van és ő nagyon azt szeretné enni. Hát nem esik éppen útba Budafok Ferihegyről a Hűvösvölgyi út fele, de hát legyen, menjünk oda. Megérkezve a helyszínre látom, hogy ott van a Don Pepe mellett a Plastikon ajnározott Gold Bisztró, úú mondom menjünk oda inkább. Már nem is emlékszem, hogy mégis a Don Pepe lett belőle. Picit furcsa volt, hogy a Don Pepében nem tudtak semmiféle spenótos pizzáról. A kaja végeztével Eszter még kért egy túró gombócot, amit nagyon lassan és nehezen evett meg. Épp elkezdtem valami fontosat magyarázni, levonni a konklúziót és rájönni az élet értelmére, amikor Eszter elkezd nagyon vigyorogni. Hát ez nem esett igazán jól, pont akkor mosolyogni rajtam amikor valami fontosat magyarázok, aztán pár másodperccel később rájöttem mit mosolyog. Egyszer csak ott álltak a barátaim a kosárcsapatból az asztalnál. Ekkor elég fura arcot vághattam a döbbenettől, de aztán hirtelen minden a helyére került. Nem volt semmiféle pizza akció, meg a Ferihegy melletti bevásárló központ sem volt túl érdekes, az egésznek a lényege, hogy a megfelelő helyen legyek a megfelelő időben. Az első megdöbbenés után kiderült, hogy itt bizony igazi meglepetés partiról van szó. A Don Pepe fölött egy póker klub működik, ahol már várt egy bérelt asztal, ahol egy tök jót játszottunk. Kaptam még ajándékba egy profi zsetonkészletet (13.5 gramm, kerámia belső), meg volt torta is. Nagyon nagy királyság volt az este na, még sose volt előtte meglepetés bulim. Még egyszer, köszi srácok mindenkinek!

Összességében tehát kivételesen jó szülinapom volt, öröm volt 30 évessé válni. Remélem a 40. legalább ilyen szórakoztató lesz, illetve remélem az önvizsgálatot akkor is ilyen gyorsan le fogom tudni zárni, és nem döbbenek rá hogy mennyire nem jól telt az elmúlt 10 év! 

Most akkor jöhetnek a kommentben a gratulációk! ;-)