Kb. két héttel ezelőtt eladtam az iMac-em. Várható volt az új bejelentése, ráadásul teljesen kikristályosodott, hogy az új helyen hordozható gépre lesz szükségem. Az új lakásban nem lesz egy "számítógép asztalom" ezért kell, hogy a lakásban bárhol elő tudjam venni a gépem, ezt pedig csak egy hordozható gép tudja. Aki követi a blogot az tudja, hogy windowsos gép egész egyszerűen nem jön számításba. Elvakult Apple fanboy lettem, nem is tagadom. Persze nem alaptalanul. Ezeket a gépeket SZERETNI is lehet, nem csak használni.

Már ebben az írásban is pedzegettem az Apple laptopot, mint média center megoldást. Akkoriban arra jutottam, hogy az iMac mellé egy Mac Minit vennék, amit rákötnék a tv-re+egy NAS-t központi tárhelynek. NAS mindenképp lesz, central storage-ra egyszerűen szükség van. Viszont a Mac Mini-t (vagy bármilyen más média lejátszót) és az iMac-et ki tudom váltani egy Macbook Pro-val. Igaz amikor a tv-re dugom lesz némi dugdosás, de egy gépen van minden, amit ráadásul magammal is tudok vinni.

Eldöntöttem tehát, hogy Macbook Pro-ra cserélem az iMac-et, az közel ugyan azt (sőt, még többet) a teljesítményt adja hordozható formátumban. Vártam a váltással, amíg be nem jelentik az új generációt, Apple termékeknél elő szokott az fordulni, hogy az ember megveszi, aztán bejelentik a sokkal jobbat rá két hónapra. A saját gépemmel nem szerettem volna így járni. Be is jelentették, egész jó, az XMS-ben meg is tapogattam az új unibody Macbook Pro-t, kértem hozzanak mellég egy régit is had hasonlítsam össze őket.

Nem voltam meggyőzve. Az új unibody MBP bejelentése előtt is méltattam az előző generáció designját. Végtelenül letisztült, tökéleteshez közeli megjelenésűnek érzem az előző MBP-t. Egyszínű, ezüst mindenhol, letisztult vonalak, és a matt kijelző csak tovább fokozza a minimalista de rendkívül exkluzív megjelenést. Ezzel szemben az új, picit csili-vilibb. Önmagában is kevésbé exkluzív, nem sugárzik belőle a "Pro" megjelenés, amit az is csökkent, hogy a Macbook ugyan úgy néz ki. Nagyon nem tetszenek a fekete gombok, a csillogó kijelző, és a kijelző körül a vastag fekete keret. Ezzel szemben az építési minőésége lenyűgözően precíz, az apró részletek remekül kidolgozottak, a hangszóró rácsától kezdve, a fülhallgató bemenet vékony króm gyűrűjéig. Hardveresen is lépett előre a gép, kapott egy energiatakarékos videó kártyát, meg egy nagyteljesítményűt amik közül mi válthatunk, és DDR3-as memóriát. A 9600M nem gyűri burutál módon maga alá a régi MBP-ban lévő 8600M-et. Öszhatásában én külsőleg visszalépésnek érzem az új MBP-t, valamint hardveresen sem látok akkora előrelépést, ami miatt kijelenteném, hogy mindenképp az újat kell venni, ha törik ha szakad. A felára 100 Ft-nál is több lett volna. Talán ha megkapja majd az Intel új Core i7 procikat, meg még erősebb videó kártyát akkor talán majd el lehet gondolkozni...

Elkezdtem hát keresgélni az eladó előző generációs MBP-k között, míg végül némi viszontagságok közepette találtam egy srácot aki vadi új 0 perces gépet árult magyar garival annyiért amennyiért a többiek a használtat adták. Le is csaptam rá azonnal, így most egy új 2.4 Ghz-es 4GB RAM-os MBP tulaj vagyok.

Csak ódákat tudok zengeni a gépről. Öröm ránézni a gépre, az anyaga remek, a billentyűk zseniálisak főleg annak aki tíz ujjal gépel. Félhomályban fehéren világítanak. A kijelző pazar, a multi touch-os trackpad pedig annyival veri MINDEN PC-s társát, hogy szinte nem is egy univerzumban vannak. (de komolyan a pc-s tapipadok ehhez képest egész egyszerűen SZÁNALMASAK. Mintha 10 évet ugorttam volna előre az időben...) Tényleg olyan érzésem van, mintha a notebookok Ferrari-ja lenne a kezemben.

Rá is dugtam a tv-re, azonnal felismerte, nem kellett semmit trükközni. Működik lecsukott fedéllel is, ilyenkor a tv-t használja elsődleges kijelzőnek és természetesen magától átváltja a felbontást is a tv natív 1920x1080-as felbontására. A hazavitelétől számított 10. percben már arról néztük a Smallville 7. évadát.

Egyetlen negatívuma számomra, hogy alapbeállítások melett ölben elég rendesen melegszik. A gyári beállítás elég magasra hagyja melegedni a gépet, mielőtt bepörgetné a ventiket. Ez azt lényegében azt eredményezi, hogy van egy meleg de hangtalan gépem, én jobban preferálom a gyengéden zúgó, de hideg vasat, szóval feltelepítettem rá a Fan Control nevű applikációt és máris minden megoldódott. Picit zúg, de kellemesen hűs marad.

Pár nap alatt jobban megszerettem ezt a gépet, mint az iMac-et, pedig tényleg szerettem azt a gépet is nagyon. Élvezem, hogy bárhová magammal vihetem a lakásban, élvezem, hogy mennyire gyors és könnyű a kezelése. Szóval eljött az az idő is, hogy én a kütyü mániás valamiből nem a legújabbat, hanem a kifutó modellt vásároltam. Tettem azt azért, mert az új nekem nem ér annyival többet, és mert a régi egész egyszerűen SOKKAL jobban tetszik.

Amióta Apple gépem van vigyorogva ülök le a gép elé...