
Az elmúlt időszakban a Nintendo termékei gyakorlatilag kimaradtak a számomra. Általános iskolás koromban volt Game Boy-om, imádtam (Tetris link kábelen mekkora volt...), de eladtam és ha jól emlékszem CD írót vettem belőle. Azóta az összes Nintedo kézi és asztali konzol kimaradt. Számomra valahogy sosem volt alternatíva a PS2 vagy pl. az XBOX-al szemben. Gyenge grafika, nem lehetett rá másolni a programokat (éppen belefért akkoriban a konzol ára, játékra nem maradt volna. Viszont így pl. olyan nevek mint Zelda, Mario és Metroid teljesen kimaradtak.
Az változást az idézte elő, hogy egyszer elkezdtem nézegetni a Gamespoton hogy mi lehet minden idők legjobb játéka. Jelenleg 10 ponttal a Zelda Ocarina of Time N64 volt az első. Talán sosem kapott más játék a Gamespoton 10-et. Ezért beszereztem egy Emulátort, és a megfelelő romokat. Aztán valamiért nem a Zeldát kezdtem el rajta nyomni, hanem a Paper Mariot, amit aztán írtam is, hogy nemrég befejeztem. Ekkor merült fel, hogy hoppá én itt kihagyok valmit amin nem kéne. Aztán mostanra egyszercsak két héten belül lett Wii-m és DS-em is. A Wii-hez aztán vettem Gamecube kontrollert és mem. kártyát hogy menjenek a GC-os játékok is. Az alábbi játékokkal rendelkezem a két Nintedo gépre:
Wii: Super Mario Galaxy, Super Paper Mario, Zelda: Twillight Princess, Zelda: Wind Waker (GC), Metroid Prime 3.
DS: More Brain Training, New Super Mario Bros, Zelda: Phantom Hourglass.
Beszerzendő lista: Zelda: Minish Cap (Gameboy Advance) és meg fogom venni a Zelda Ocarina of Time-ot a Wii Shop-ból 10 dollárért, valamint a Brain Training Wii-s változata.
Aki ismeri ezeket a játékokat az tujda hogy így egybe rászabadulni ezekre az nagyon durva. Előtte ugye végignyomtam a Halo3-at a Call of Duty 4-et, Assassin's Creedet...
A két világ olyan mint a tűz és a jég. A boxos játékokról a következő jelzők ugranak be: brutál grafika és hang, hiperrealisztikus akció, adrenalin, robbanás, gyilok.
Nintendós címekről: tündérmese, vicces, szórakoztató, okos sztori, mosolygás, nagyon ötletes, kedves.
Azt hiszem elég érzékletes a különbség. Ezen kívül még egy nagyon fontos dolog van ami kiemelten hangsúlyos a Nintendo esetében. Ez pedig a játékÉLMÉNY. Azért csupa nagybetűvel az élmény, mert azt látom a Wii esetében és a DS esetében is, hogy a konkurenciához képest (mondjuk X360 és PSP) feladták a grafikai erőt és durván rámentek az élményszerű játékra. Értem ezalatt a Wii vitathatatlanul innovatív és szórakoztató irányítását, és a DS érintőképernyőjét és mikrofonját. (az milyen már hogy úgy kell leporolni a térképet a Zeldában, hogy ráfújsz...) Mind a DS mind a Wii esetében én azt érzem, hogy ezek miatt egyszerűen jobban részese vagy a játéknak mint a hagyományos címek esetében. Amikor a Zeldában a térképre jegyzetelesz hogy mi hol van, vagy amikor a Metroidban te tekered el a kulcsot a zárban azzal hogy forgatod a Wiimote-ot...Más hozzáállás és be kell valjam, hogy nekem nagyon bejöm. Apám amikor melgátta a DS-t nem értette miért kell nekem 10 éveseknek való cucc.
Lehet lelki állapot függő, lehet az újdonság varázsa hat még rám, de a Mass Effect befejezése óta nem kapcsoltam be a boxot egyáltalán. Egyszerűen elvarázsolt Mario és Zelda, és remélem sokáig kitart még a varázs!
P.S: Sidebar updated
Utolsó kommentek