Game, Gadget, TV

Egyre közelebb kerül az időpont, amikor rá kell bökni egy TV-re, amit az elkövetkezendő 5 évben nézni fogunk. Miután beismerten sorozat addikt vagyok, valamint mostanra már kizárólag csak konzolon játszok, ezért elég sokat fogom bámulni a választott készüléket, szóval nagyon nem mindegy mire esik a választás. Egyszerűen túl sok a dilemma, túl sok a kérdés, túl sok a bizonytalanság. Tekintsük ezt a posztot egy segélykérő komment vadász segélykiáltásnak, a lassan de biztosan gyarapodó olvasóközönség tapasztalatára ill. tanácsaira lennék kíváncsi.

Lássuk akkor a konkrét dilemmákat.

Plazma vagy LCD?

A plazma tv-knek a kontrasztjuk sokka jobb, csakúgy mint a válaszidejük. Viszont lehet ghosting (szellemkép) probléma, SOKKAL többet fogyaszt és melegszik is. A modern LCD-k már nagyobb méretben is reális alternatívák, sokat javult a kontraszt arányuk, és a 100 Hz-eseknél már a mozgás is finomabb.

Full HD vagy HD Ready?

A kérdésre persze lehet könnyen legyinteni, hogy egy magamfajta tech őrült ha 2008 közepén TV-t vesz, akkor nyilván egyértelmű a Full HD. De gondoljunk csak bele! A Full HD-t ma még nagyon-nagyon nehéz kihasználni. A konzolos játékok 95%-ának a natív felbontása továbbra is 720p (igen, a PS3-és is, mint azt megtudtam, thx Parci mester), tehát a játékokat nem szebbek érdemben ma egy Full HD-s tv-n. A HD-s tv adások már ma is hozzáférhetőek, nem gondolom, hogy a Roland Garros közvetítésben olyan óriási különbség lenne, még ha full HD-ben jön is. 1080-as mkv-k nem igazán mozgatnak, túl sok helyet foglalnak, és a lejátszó hardver is csak újabb probléma forrás. Egyedül a Blu Ray filmeknél használnám ki. Nem nagyon van kedvem újra megvenni az összes alap filmet egy új formátumban. Biztos király a Gyűrük Ura, meg a Star Wars Blu Ray-en 1080p-ben, ezeket valószínűleg meg is venném, de emiatt a pár film miatt kérdéses, hogy nagyságrendileg érdmes e többet költeni Tv-re. A másik oldalon meg persze ott van az, hogy ha az ember nem cseréli le évnte a Tv-jét, akkor 5 év múlva már kint lesz az következő generációs konzol, ami már tuti full 1080p támogatása lesz, lehet 5 év múlva a Blu Ray lemezek is 990 ért fognak menni. A modern paneles jó minőségű tv-ket meg nem is lehet már csak Full HD-s változatban kapni. Talán csak az aranyárban lévő Pioneer Kuro plazmák vannak 720p-s változatban elképesztően drágán.

Márkák

Milyen márkában érdemes gondolkodni? Samsung? Sony? Panasonic? LG? Pionneer? Első körben én ezeket venném számításba, de hát ott van még a Philps, a Sharp, a JVC, és a Toshiba is. Ezek mind igen komolyan jelen vannak a piacon.

Tehát aki bármilyen tanácsot tud adni, az ne tartsa magában!

2008 Június 12. Megjelent a Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots nevű játék.  Az elődök kultikus és kötelező darabok. Kizárólag PS3-ra jött ki. Vannak pletykák, talán majd egyszer lesz más platformon is. Nagyok voltak az elvárások. GTA IV-szinten nagyok. Talán még nagyobbak. Nagyon nehéz ilyen nyomás alatt dolgozni, gyakorlatilag a tökeletesség az elvárt szint. Úgy tűnik sikerült. Ezzel egész egyszerűn játszani kell. Én kivárom amíg lejebb megy a PS3 ára, valamint amíg lesz 1080p-s tv-m. Teljes pompájában akarom élvezni ezt a mesterművel.

Gamespot: 10/10
IGN: 10/10 (11/10-et osztott volna ki szíve szerint...)

Idézet:

"Buy this game. I don't care if the gameplay in the past titles didn't appeal to you, I don't care if long cutscenes scare you, and I don't care if you're broke.

Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots is the best reason to own a PlayStation 3 thus far...This game is emotional, powerful, fun, beautiful, deep, engaging, and just about every other positive adjective you could assign it. Metal Gear Solid 4 pulls you in and doesn't let you go until the final, final credits roll."

Úgy látszik, újabb legenda született, és én egyenlőre kimaradok belőle. De kivárom a sorom.

Angelday nemrég közzétett posztjának köszönhetően feltelepítettem az iMac-re az Xbox Media Center (XBMC) OS X-en futó verzióját. Elsőre nekem picit környezet idegen volt a program, hiszen évekig (!) használtam a szoftvert a sima xboxon szintem valamennyi média tartalom (kép-hang-film) megjelenítésére. Fura volt a jól ismert kezelőfelületet viszont látni a Mac-en. A kezdeti távolságtartást azonnal felváltotta ellenben az az öröm, hogy ugyan azt a prorgamot teljes pompájában látom viszont, ami tényleg mindent lejátszott. A régi Xbox-on ugye a HD tartalmak már nem mentek rendesen, én ezért is nyugdíjaztam egyenlőre a szekrénybe.

Jelenleg a 720p-t tudó, HD Ready de nem full HD televízióm az iMac-re van kötve, mint második monitor. Eddig a pillanatig a VLC-t használtam a filmek és a sorozatok lejátszására. Megtette amit kellett, de nem volt az igazi. Oda kellett ülni a géphez, elindítani a filmet, kiválasztani az angol hangsávot a menüből, kiválasztani, hogy a teljes képernyős megjelenítés eseténe a TV-t használja. Ezt követően lehetett felállni, odamenni a kanapére, és az Apple Remote-on nyomni egy Play-t. Egyedül ez a program tudta azt, hogy kezeli az Apple Remote-ot (legalább Play/Pause szinten), lehet hangsávot váltani, valamint ezt a többmegjelenítős megoldást is támogatja.

De most már nincs így, VLC mehet a levesebe, éljen az XBMC! Az XBMC OS X-es változatának telepítését követően, kb. 5 perc alatt bekonfiguráltam, hogy a TV-n induljon tejes képernyőn a program, kalibráltam a kép széleit, tökéletesen beállítva az overscan mértékét (erre eddig nem volt lehetőség). Ezek után még picit játszottam a felirat színeivel, valamint az audio kimenet finomhangolásával. Hozzáadtam forrásként a gépem megfelelő könyvtárait és kész voltam. Tökéletesen megy, mindent lejátszik. Az egész program vezérelhető az Apple Remote-tal, a menük is, a beállítások is. Tudok hangsávot váltani menet közben a fotelből. A megjelenítendő feliratot is ki tudom jelölni, és tömörített állományból is lejátsza a filmet, nem kell kicsomagolni. Elképesztőne rugalmas, a tökéletesség határát súroló célszoftver, pont arra amire nekem kell. 720p-ig mindent visz tök jól, 1080p-t egyenlőre nem támogat, de mivel jeleneg nincs a háztartásban min. 1920x1080 képpontot tartalmazó megjelenítő, ez most nem is baj. Az Xbox-os verzióhoz hasonlóan mindent visz szó nélkül, gyors, és nálam a képminősége is veri a VLC által produkált képet (biztos ott is lehetett volna finomhangolni, de a VLC beállítások menüje egy rémálom). Ez a program tovább erősítette bennem azt, hogy igenis jó választás a nappaliba mindennapos sorozat és filmnézésre egy Mac Mini. Jó ideig úgyis csak 720p-s anyagokat fogok nézni, a 1080p-s filmeket meg majd Blu Ray-en veszem/kölcsönzöm.

Mégegyszer köszönet Angelday-nek, a mindennapi otthoni media center élményem növeléséért!

Már szinte mindenhol megírták, hogy mi történt az Apple fejlesztő konferencia nyitóbeszédén. Én most a tények hosszas ismertetésétől eltekintenék, akit érdekel pontosan mi történt az itt megtekintheti. Ami itt nyilván a lényeg, és amiért a felhajtás ment, az az új iPhone. Igen bejelentették, lesz benne GPS és 3G. Lehetett volna 32 Gigás is, de akkor már tényleg semmi kiváltság nem maradna az iPod Touch-nak. Az igazi lényeg az, hogy az Apple tovább menetel előre egy világosan vízionált úton. Az iPhone még jobb, még olcsóbb, még több helyen elérhető. Ha igazán belegondolunk azért azt látjuk, hogy ennek a készüléknek kellett volna kijönni egy évvel ezelőtt, már minden adott volt hozzá. De akkor most sokkal nehezebb lenne egy újat eladni. De miután az iPhone felhasználói élmény annyira forradalmi, ezért senki nem haragszik nagyon az Apple-re sőt, örülünk, hogy most végre 3G meg GPS. Az iPhone csak az egyik pillér, nagyon fontos megemlíteni az alkalmazásokat. Szerintem sokan még nem látják ennek az igazi jelentőségét, de azzal, hogy az iPhone nyílt platform lesz, szerintem egy lavina fog elindulni. Erről már írtam itt korábban. Az akkori írásomban lévő gondolataim a mostani keynote hatására mégjobban élnek mert: mostanra 6 millio iPhone-t adtak el. Most jön az új 70 országban, bagóért (200 dollár a 8 gigás). Vásárláskor kell aktiválni, így az a fajta hekkelés ami most megy értelmét veszti, mert nem lehet elhozni a telót anélkül, hogy alá ne írnánk a két évet. A régi iPhone csak a főpróba volt, bemelegítés, intro, most jön a durva. A Tom-Tom már bejelentette, hogy lesz iPhone-ra, az iGo is tuti ki fog jönni. Egyszerűen be fog indulni az applikáció lavina. Az Apple-nek pontos elképzelése és jövőképe van szerintem minimum az elkövetkezendő 10 évre. Világos célkitűzése és víziója van, hogy milyen helyet akar elfoglalni a digitális társadalomban. A zene és zenelejátszó piacot már most uralja, a számítógépek és oprendszerek piacán az intel váltás mérföldkő volt, egyre többen használják, betört a filmek piacára, és a mobitelefon piacon is megkerülhetetlen tényező már ma. És az egész összefügg, egységes rendszert és szinergiát alkot, hiszen az iTunes-ból letöltött zenéket az iPhone-on is hallgatjuk, az új Mobile Me rendszerrel, ha az iPhone-on megváltoztatunk egy ismerősünk telefonszámát, akkor az rögtön az otthoni gépen is automatikusan megváltozik, stb. Integrált, átgondolt, jól működő, szép és remek felhasználói élményt biztosító termékekkel teszi élvezetesebbé az Apple a digitális életünket, miközben elég jelentős mennyiségű pénzt vesz ki a pénztárcánkból. Ne legyenek illúzióink, az Apple sem egy mosolygós nagypapi, hanem egy multi akit a terjeszkedés és a piacszerzés motivál, pont mit a Microsoftot. A különbség az, hogy az Apple esetében kis túlzással az emberek alig várják ill. vágynak rá, hogy az Apple piacához tartozzanak, a Microsoft esetében meg a legtöbben kénytelenek oda tartozni. Az Apple ha így folytatja szerintem megközelítheti a Microsoftot a következő évtized végére. Reméle, hogy addigra sem fog kiveszni az a tökéletességre való törekvés, amiből a Microsoftnak olyan kevés jutott.

A nagy kérdés ami a levegőben van, amíg valamikor az év 3. vagy 4. negyedévében be nem tudunk sétálni egy hazai T-mobile-ba, hogy 40 ezer forint környékén megvegyük az új iPhone-unk, hivatalosan, garanciával:

Feketét vagy Fehéret???

Egy ideje már akartam írni erről a témáról egy bejegyzést, mert végülis a kávéfőző is egy otthoni gadget. A kávé élvezete és a bor élvezete között jó analógiát lehet felállítani. Egyszer abból a szempontból, hogy a bort fogyasztók közt megtalálhatóak olyanok akik nem igénylik különösebben a minőséget, jó nekik a kisfröccs a kannás borból, és van a másik véglet akiknek több száz üveges gyűjteményük van, órákig képesek évjáratokról és fajtákról beszélni, és olyan szavakat használnak közben mint "a szájpadlás felső részén érezhető enyhe áfonyára emlékeztető utóíz". A nagy tömeg persze ezen két véglet között helyezkedik el valahol. A kávézással ugyan ez a helyzet, van akinek elég reggel egy gyors Nescafé, de van aki a kézi karos mechanikus gépével törekszik a tökéletes főzetre, és percekig képes elemezni a kávé tetjén lévő krém textúráját. A bor-kávé párhuzam nemcsak az élvezetére, hanem az alapanyagokra is igaz, bár talán annyi féle kávéból nem választhatunk, mint borból, a különböző kávék között hatalmas különbség lehet. A kávézásnál a borozáshoz képest bejön még egy faktor, mégpedig a gép, ami ráadásul alapvetően határozza meg a kávé minőségét. Azt kijelenteném, hogy az, hogy valakinek nincs igénye a drága/minőségi borra, vagy számára nem bír jelentőséggel a nescafé és egy frissen őrölt kávé közötti különbség azt én nem tartom negatívumnak. Őt ez egyszerűen nem érdekli annyira, mint másokat. Mindenkinek meg vannak azok a területek amik érdeklik és ahol tudja értékelni a minőséget. Legyen szó számítógépekről, autókról, borokról, órákról, bélyegekről, régiségekről. Engem nem tud lázba hozni egy kora barokk bronzszobor, mást meg egy csésze Jamaican Blue Mountain hagy teljesen hidegen. Én a kávét legtöbbször tisztán cukor és tej nélkül iszom. Elképzelhető, hogy ez az oka annak, hogy jobban érzem kávé és kávé közti különbséget. Aki általában felönti a kávéját 2 deci tejjel és rak bele két kockacukrot, annak jóformán mindegy milyen kávét iszik, nem fogja érezni a különbséget.

Miután ebben a bejegyzésben az otthoni kávé készítés különböző lehetőségeit próbálom meg bemutatni.

Talán a legegyszerűbb és már a bevezetőben is említett lehetőség az instant kávék fogyasztása. Nem is kell hozzá gép, csak a kávé és víz vagy tej. Van egy jellegzetes mellékíze ezeknek a kávéknak, a drágább fajták íze meglepően kellemes tud lenni (főleg ha belegondolunk, hogy egy por feloldása vízben mennyire távol van a frissen őrölt és főzött kávétól). Ha kevés forró vízbe tesszük, még krém is varázsolódik a kávé tetéjére, amiért elismerést érdemelnek az élelmiszereket fejlesztő mérnökök. Előnye még, hogy nem kell hozzá semmilyen berendezés, viszont a kávé maga kimondottan drága, valamint nyilván belekerül egy csomó nem természetes anyag.

Az otthoni gépek két nagy csoportra bonthatók, az egyik a bolti kávéval működők, a másik a patronos vagy kapszulás rendszerűek. Kezdjük az elsővel.

Az első és legolcsóbb lehetőség a kedvező árú karos gépek. Itt fontos megjegyezni, hogy a kávé készítésének optimális folyamata az, hogy a 92-96 fokos (tehát még nem forrásban lévő!) vizet  a gép átnyomja a kávén, és ami kifolyik azt isszuk meg. A forró víz a kávén történő átpréselésének a következménye a kávé tetején képződő krém (crema), ami a jó eszpresszó egyik ismérve. A legolcsóbb gépek egyszerűen a forró gőzt préseli át a kávén, ami kicsapódik és abból lesz a kávé. Ezzel az a baj, hogy a gőz túl meleg, és őrölt kávét megégeti ami egy nagyon rossz, keserű ízt ad ezeknek a kávéknak. Éppen ezért a karos gépek közt is nagy a szórás. Létezik gép már pár ezer forinttól felfele egészen több tízezerig. Ami itt közös az, hogy a gépbe darált kávét kell tenni, ráhúzni a kart, és a víztartályban lévő vizet lefőzi a gép. A kávé erejét a karba tett kávé mennyiségével, illetve a tartályba töltött víz mennyiségével tudjuk szabályozni. Ma Magyarországon a legtöbben ilyen géppel rendelkeznek, ennek elsősorban anyagi oka van. A gépek minősége nagyban meghatározó, volt szerencsém olyan karos géphez amiből semmilyen kávéval nem tudtam jó kávét kicsikarni, de pl. a szüleim ilyen rendszerű gépe egész tisztességes kávét készít. A kávé minősége szempontjából vízválasztó tényező, hogy frissen őrölt, vagy előre őrölt kávéból készül e az italunk. Az kávé előre történő őrlése azért nem szerencsés, mert az őrölt kávéban nemkívánatos oxidációs folyamatok indulnak el. Bár a legtöbb őrölt kávét vákumcsomagolásban árulják, a felbontást követően a vákumot nem tudjuk reprodukálni így másnapra-harmadnapra már egy gyengébb minőségű kávé lesz a végeredmény. A 250g-os csomag 30-35 főzetre elegendő, ami akár hetekig is eltarthat. A karos gépek esetében úgy javítható az eredmény, ha veszünk a gépünk mellé egy kávé darálót, és nem őrölt kávét veszünk, hanem a szemes kávét közvetlenül a főzés előtt daráljuk meg. Ez persze elég macerás művelet, de ismerek olyat aki nem lusta ehhez. Egy mondat erejéig meg kell még említenem az un. amerikai vagy filteres kávéfőzőket, amelyek inkább a tengerentúlon, Amerikában hódítanak. Ezek produkálják azt az jellegzetesen íztelen amerikai hosszú kávét amit itthon a Mekiben (nem McCafé!!!) "élvezhetünk". Meg ezzel rohangásznak mindig az amerikai filmekben a pincérnők, alig várva, hogy utántölthessék a bögrét.

A következő nagy csoport az automata gépek világa. Automata gépen én azokat a készülékeket értem, amelyeknek megdarálják, majd automatikusan megfőzik a kávét. Ezek a gépek roppant kényelmesek, bekapcsoljuk, megnyomunk egy gombot, és jön a kávé. Általában gombokkal állíthatjuk be kávé mennyiségét is a legrövidebb presszótól egészen a hosszú kávéig. A gépek árai 60.000 Ft körül kezdődnek, és valahol 3-400.000 környékén vannak a legprofibbak. Lássuk mire figyeljünk ha automata gép vásárlására adjuk a fejünk. Az egyik ismérv a gép által használt nyomás. Ez a nyomás amivel a gép a forró vizet átpréseli a kávén. Minél nagyobb ez a nyomás annál finomabb krémesebb lesz a kávé. 15 bar-tól indulnak a gépek, jobb gépek 18 baros teljesítménnyel rendelkeznek. A másik fontos szempont a daráló kések anyaga. A legtöbb gépben fémkések őrlik a kávét, ami azért nem a legszerencsésebb, mert a frissen őrölt kávé először ezekkel a fém késekkel érintkezve magába szívhatja ezt a fémes ízt, lerontva ezzel a produktum ízét. Ezen kívül mindenki igény szerint számos további extrával felszerelt gépet is választhat. Fontos szempont lehet még, hogy a gép saját maga tisztítsa a belsejét, mert az ilyen automata gépek belsejét nem fogjuk minden kávé után tisztítani, valamint rendelkezzen automatikus vízkőmentesítő programmal is. A vízkő ezeknek a  gépeknek nagy ellensége, ha nem tudjuk hatékonyan vízkőteleníteni, akár tönkre is mehet a gép. Ha a gép tud őrölt kávéból is főzni, az azért jó, mert akkor őröltből tarthatunk otthon koffein menteset, ha este is szeretnénk inni egy kávét.  További kényelmi extra lehet a csészemelegítős, világított tálca, érintőképernyő, digitális kijelző. Aki a tejhabos latte machiatót, vagy cappuccinót szereti, az vásárolhat olyan gépet is, amely a víz és a szemes kávé tartón kívül tejtartóval is rendelkezik, és egyetlen gombnyomásra készíti a tejhabos italokat. Aki a design híve, választhat konyhabútorba épített megoldásokat is. Én csak egy ilyen típusú gépet próbáltam ki egy Delonghi márkájút, de tejhabja elég kiábrándító volt. Inkább meleg buborékos tejnek nevezném.

Számos automata gép kávéját kóstoltam meg, és azt kell, hogy mondjam, nem szabad névtelen terméket venni, borzalmas kávét csinálnak. Nézzünk legalább annak utánna, hogy a gépen belül található főző egységet ki gyártja, hiszen ez a gép lelke. Én hosszas gondolkodás után ezt a Solac gépet vettem magamnak. Azért mertem a háztartási gépeiről igen, de kávéfőzőiről kevésbő ismert cég termékét megvenni, mert a kávéfőző egységet a patinás nevű Bianchi gyártja, és a paraméterei is nagyon jók (18 bar, kerámia kések, érintőképernyő, csészemelegítő). A tejgőzölőjével nem vagyok maradéktalanul elégedett, de épp ma szereztem be a direkt ehhez a géphez kitalált Cappuccinator kiegészítőt, reméljük ez javít a helyzeten. Az itthon is beszerzhető ajánlott márkák közé tartozik elsősorban a Saeco, a Jura, a Krups, és a Gaggia.

Egy teljesen másik iskola a kapszulás-tabláttás gépek piaca. Itt a modell úgy néz ki, hogy veszünk egy gépet relatíve olcsón, amibe általában a gép gyártójától vásárolhatunk kapszulákat, és a gép ezekből a kapszulákból készíti el a kávét. A gép mint említettem relatíve olcsó, de ez azért van, mert a gép megvásárlását követően csak az adott cég kapszuláit tudjuk vásárolni, és mivel ezek a gépek mással nem működnek, ezért kvázi "röghöz vagyunk kötve".  A cégek meg a folyamatos patroneladáson megkeresik a magukét. Ezekhez a készüllékekhez a patron olyan 80-90 Ft/db környékén van, ami az igen kiválló minőségű (pl. Illy) szemes kávék ft/csésze áránál is magasabb (kb. 65 Ft/csésze). Hazánkban a három legnagyobb ilyen rendszer a Nespresso, a Senseo, és a Lavazza. Én már mindhármat próbáltam. A Senseo szerintem felejtős, mert a belevaló patron hasonlít a tea filterhez, ami azt jelenti, hogy a kávé nem vákumban létezik a fogyasztásig. Egy nagy hipermarketben kostóltatták meg velem, és nagyon nem ízlett. A Lavazza-val már jobb a helyzet, itt van olyan konstrukció is, ahol a gép ingyen van, ha valaki vállalja évi x patron megvételét (tisztára, mint a mobilszolgáltatók). A Lavazza patronos kávék elég finomak, bár a választék kissé korlátozott, csak pár fajta kávéjuk van. A számomra legszimpatikusabb ilyen fajta a megoldás az a Nespresso. A gépeik szépek, és bár a patronok nem olcsók (89 Ft) azt kell, hogy mondjam igen kiválló kávét állítanak elő ezek a kis gépek. A titok abban van, hogy légmentesen zártak a patronok, és a gépek 19 bar (!) nyomással pumpálják a kávét. A választék is kellően nagy, 10 fajta patronjuk van, mindegyik más színű. A gépek 30.000 Ft környékén indulnak, de a cappuccino készítős csoda az 100.000 Ft környékén van. Az optimálisnak tűnő választás a képen látható Cube, ára 45.000 Ft. A legolcsóbb modellel ellentétben itt már kiválaszthatjuk, hogy rövid vagy hosszú kávét kívánunk inni, van benne csésze tartó, és a kis tálkát felhajthatjuk így biztosítva helyet a nagyobb csészéknek.

Összességében a probléma ezekkel a patronos rendszerekkel, hogy bár finom kávét készítenek, az áruk drága, és a patronok beszerzése sem annyira mindennapos, mint a szemes vagy őrölt kávé. A gyártó cégtől kell rendelni, x darab után ingyen kiszállítják y munkanapon belül, de macera van vele ahhoz képest, hogy szinte minden élelmiszerboltban van valamilyen kávé. A változatossággal is lehet probléma, hiszen a Nespresso impresszív 10 különböző féle patronja sem veheti fel a versenyt a szemes kávék több százra rúgó választékával. Ezzel együtt nem tartom rossz választásnak a Nespresso gépeket, aki mindig finom kávét akar inni, nincs kedve kísérletezni a különböző kávéfajtákkal, egy kompakt és design-os gépre vágyik, annak ideális választás lehet. Aki picit jobban el akar merülni a különböző kávék rejtelmeiben az jobban teszi ha egy automata gépet szerez be.

A gépek felsorolásában csak addig mentem el, ameddig az én ismereteim terjednek. A kávéivás "auidofiljei" lenézik az automata gépeket, mint a high-end hifisek a  digitális CD-ket. Az a világ számomra ismeretlen, én teljesen boldog vagyok a "good coffee at my fingertips" érzéssel. Fontos a jó kávé reggelente, de ne kelljen külön szertartást elvégezni egy finom csésze feketéért.

Utóiratként íme egy lista azokról a szemes kávékról amelyeket én finomnak talátam eddig: Illy, Farger, Davidoff Grand Cru, szinte valamennyi Starbucksban kapható kávé., az Aréna Plázában lévő Tschibo bolt kávéi

Amikben csalódtam: Lavazza Oro, Café Frei, Douwe Egberts Omnia

Tegnap megtekintettem a Szex és New York c. sorozatból készített egész estés filmet. Bár részben ciki beismerni, nálam a sorozat a "guilty pleasure" kategóriába tartozik (vagyis szeretem, de nem dicsekszem vele). New York-ot nagyon szeretem, könnyed az egész, jó a hangulata a részeknek, és gyakran nagyon vicces tud lenni. Szóval amikor meghívót kaptunk a premier előtti gálavetítésre, bár rosszat sejtettem, gondoltam, "what the hell". Még aznap délelőtt rápillantottam az imdb-re, és döbbentem láttam, hogy 4800 körüli szavazatot követően, 3.8 ponton áll a film a 10-ből, ami nagyjából a minősíthetetlenül gyenge kategória (update: mostanra felkúszott 4.3-ra). Persze közben meg gigantikusan jó nézettséggel nyitott. Ekkor már gondoltam, hogy lehet ebből baj lesz. A gálabemutatón számos magyar celebet bírtunk szpottolni (és szerintem egy csomóról meg egyszerűen nem tudtuk hogy azok). A leginkább Blikkbe kívánkozó jelenet az volt, amikor kb. 2 sorral mögöttünk Dobó Kata üdvözölte Andy Vajnát (puszi-puszi) és a vele lévő kb. 20 éves szőke csinibabát (kényszeredett kézfogás). Azért elég szar lehet nekik az, hogy a nyilvánosság előtt zajlok a magánéletük. Ha mi belefutnánk mondjuk egy ex-be, akkor azon nem csámcsogna 300 ember a moziban. Láttuk még Oroszlány Szonját, Lakatos "stylist" Márkot, és nekem Pokrivcsák "lefogytam megint" Mónika is rémlett, valamint a barátok közt II. Tildáját. Összességében nekem mindig furcsa, hogy mennyire aprók ezek a hírességek ahhoz képest, mint amit a TV alapján gondolnánk. Összességében mindenesetre adott egy furcsa hangulatot az egésznek ez a villogó vakuk és kamerahegyek hangulat. Gondolom az aktív-fókusz-velvet vonalon is megemlékeznek majd az eseményről. A moziban voltak hard-core fanatikusok is, akik a film kulcsjeleneteiben fényképezték a filmet. Ennek egyszerűen nem tudom felfogni az értelmét. Miért jó lefényképezni a filmet???

A hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá a filmre. Röviden a véleményem az, hogy a gyökér pontszám reális, ezt a filmet kár volt megcsinálni. Persze a producereknek akik kb. 1 év alatt megduplázták a befektetett dollármillióikat nyilván más a véleményük. Picit kifejtem mi a baj az egésszel. Az első baj az, hogy ehhez a sorozathoz eleve nem illik egy egész estés film. 94 rész és 6 évadon keresztül tartott, és a fontos események viszonylag lassan hömpölyögtek, a részekben pedig egy-egy téma került viccesen tálalásra. Persze egy normál filmben ilyen lassú történetvezetésre nincs lehetőség. Ami 30-40 percben jó, az egy rendes film hosszúságban unalmassá válhat. Ezért hát az lett az egészből, hogy az elején jól összekuszálták a szálakat, majd a végére jól kibogozták. A filmek szerkezete persze adott (felvezetés-konfliktus-megoldás), de a sorozatokbol készült filmeknél ez azért nehezebb, mert a nézők már ismerik a szereplőket, és a sorozat univerzumában a dolgok menetét. Ha annyi minden történik 90-120 percben, mint a sorozat egy egész évadában az egyszerűen zavaró. Zavaró, ha mondjuk egy Lost filmben gyorsan megmenekülnek a szigetről, majd vissza is kerülnek, mikor a lényeg a lassan kibontakozó rejtély. Miután ez nem egy akciófilm, ezért a szálak összekuszálása és kibogózása is időigényes, valamint arra is kellett idő, hogy akik esetlen nem ismernék a sorozatot, azok is megismerkedjenek a szereplőkkel. Ennek köszönhetően a film két és fél óra. És azért egy ilyen vicces-feelgod-romantikus vígjáték izéből ez mindenképpen sok. A sorozat részei 30 percesek, tehát film olyan, mintha 5 részt akarnának egyben leszuszakolni a torkunkon. Nem unatkoztam így direktben, de azért összességében sok volt. Nekem az volt az érzésem, hogy az íroknak egyszerre volt szűk és tág az időkeret, mert bár nagyon hosszú a film, tele van üresjáratokkal, amik felvezetik a következő történést. Nekem ez a legfőbb érvem a film léte ellen. Ezért mondom azt, hogy meg sem keleltt volna csinálni.

A másik nekem kimondottan zavaró dolog a filmben az a teljesen abszurd mennyiségű product placement vagy termék elhelyezés. Persze a sorozat eleve rejti magában az ilyen fajta reklmámot, hiszen pont a főhős nagy rajongója a drága designer cuccoknak. De amit ebben a filmben megengednek maguknak a készítők az már szerintem sok. Volt jelenet ahol szerintem 1 percen belül tízszer hangzik el a Luis Vuitton szó, közben rengetegszer mutatják a táskát, a dobozt, a logót, stb. Autót is látunk elég sokat (Mercedes S550, és az új GLK osztályt) reklámozva, mobilszolgáltatót, de még költöztető céget is (1-800-STORAGE). Kapunk az arcunkba egy olyan esküvői ruha divatbemutatót ahol minden ruha előtt hangosan megkapjuk az a tervező nevét. Carrie többször villant a Macbook Pro-jával (minek neki, mikor töbsször hangsúlyozzák mennyire nem ért a technikához...), Samatha kezében szinte végig ott az iPhone. Azér egy vicces jelenet is becsúszott, a film egyik drámai csúcspontján Carrie telefonért sikít, Samatha átnyújtja neki az iPhone-t, ezt követően jön egy közeli a bekapcsolt iPhone-ról, majd Carrie visszaadja, hogy ezt nem tudja kezelni! Nem semmi fricska a könnyű kezelhetőségéről híres készüléknek!

Hogy pozitívumot is említsek, sikerült egy két tényleg nagyon vicces és nagyon eltalált dialógust is írni, ahol elnevettem magam, és felrémlett az eredeti sorozat frappáns és provokatív hagneme. De két és fél órára ennyi nagyon-nagyon kevés. 3.5/10

Sorozatfronton nálam jeleneg az alábbi a helyzet:

Új nézős sorozat a Stargate Atlantis, már a negyedik (eddig a legutolsó) évad közepén járunk, nemsokára vége. Rácsúsztunk rögtön az első rész után. Érdekes, humoros, izgalmas. A magam részéről a régi "McGyver"-es Stargate sorozat helyből utálós, valamiért nem tudtam megszeretni, pedig igen nagy fan bázisa van. Az a feketebőrű, plecsnis homlokú fazon halálra idegesített (na nem a bőrszíne, hanem az arckifejezése miatt). A Star Trek-kel is így voltam, így tehát elképzelhető egy bepróbálás valamikor. Lehet itt is hasonló lesz a helyzet, mint a Star Trek-kel. a Voyager a kedvességével és a bájával berántott, aztán már bírtam nézni és élvezni a Next Generation-t is. Anyhoo az SG Atlantis egy nagyon szerethető és jó sorozat ajánlani tudom minden Sci-Fi-re fogékény embernek. Ha befejeztük elképzelhetőnek tartok egy full review-t.

Az általam követett szitkomoknak asszem mindnek megvolt már az idei fináléja. Az idén futók közül néztem a 30 Rock-ot, a How I Met Your Mother-t, a The Big Bang Theory-t, a Scrubs-ot, a My Name is Earl-t, és a Rules of Engagement-et. Ezeket mind nagyon szerettem, és jó volt, hogy mindig volt otthon valamelyikből épp 1-1 új rész. Talán a legjobban a Big Bang Theory tetszik, de ez "szakmai" ártalom, mert baromira bejön a geek-nerd humor. Ha objektíve kéne rangsorolnom, akkor azt mondanám, hogy a 30 Rock hozza a legmagasabb színvonalat. Érdekes módon a sokak által nagyon szeretett Two and a Half Men-t erőltetem-erőletetem, de valahogy nem bírom megszeretni. Egyszerűen gyengének érzem a poénokat, azzal együtt, hogy Charlie Sheen nagyon jó tényleg. Nem elég vicces nekem.

Holnapra már látni fogom a dupla (!) lost finálét, nagyon durva lesz, már előre látom, hogy teljes megőrülés lesz az izgalomtól. Remélem a cliffhanger inkább olyan típusú lesz, amint jól el lehet majd gondolkodni, nem pedig "pont a legizgisebb résznél" lövik le az évadot. Mindenesetre fogok róla írni, ha tényleg akkorát fog ütni, mint sejtem.

Újabb szereplő a sorozathorizontomon a Futurama. A sorozatot a Simpsonst is jegyző Matt Groening jegyzi. Eddig valahogy kimaradt, majd elkaptam egy részt valamelyik magyaron, és kb. 2 perc után láttam, hogy ez zseniális. Rögtön megszereztem mind az 5 évadot, és az iPhone-ra konvertálva nézem kb. 1 rész/nap tempóban. Nehéz szavakban leírni miért jó a sorozat, de talán azért, mert az egész egy végtelenül cinikus görbe tükör, hihetetlenül humoros körítéssel. Olyan szintű alázás megy benne, mint a South Parkban, de sokkal elegánsabban kevésbé vulgárisan. Egy példa: A jövőben ahol a sorozat játszódik a régen élt emberek fejeit újra életre tudják kelteni egy befőttes üvegben. Az egyik részben Richard Nixon feje (!) szerez magának egy robot testet, majd elindul a 3000-edik év elnökválasztásán és meg is nyeri (mert a szép csillogó robot testtel maga mellé tudja állítani a robot szavazókat). Persze az alap szitáció (egy 2000-ben élő ember 3000-be kerül) adja azt a fajta helyzetkomikumot, hogy a XX. században mennyi hülyeség volt, valamint azt, hogy gyakorlatialg ősi történelemként tekintenek vissza napjainkra. Gyakran becsúsznak filmparódiák is (pl. az Armageddon egy a XX. századbeli a földről kilőtt de most visszatérő szemétkupac témáján keresztül figurázták  ki). Nem is akarok több poént lelőni, egyszerűen remek a sorozat, nézni kell! Lehet kedvet kapok a Simpsons-hoz is ezek után, bár az az első évad után nem fogott meg túlságosan. Bár ami 19 évadot ért meg az tudhat valamit.

Battlestar Galacica fronton kivárásra helyezkedtünk az első 3 rész megnézését követően. Olyan iramban startolt el az igen kiváló (én simán merem kultikusnak is nevezni) Sci-Fi sorozat negyedig befejező évada, hogy az nem mindennapi. Éppen emiatt nehezen tudtuk volna tolerálni az 1 rész/hét adagot. Önmegtartóztatás van, és gyűtjögetés, majd ha meglesz egyben az egész akkor nekiugrunk darálni, nem kell minden héten izgulni.

Amazonról a gyenge dollár miatt berendeltem a teljes Firefly és a teljes Black Donellys sorozatot. Lassan úgy érzem itt az ideje egy Firefly újranézésnek. A Black Donelly's a Firefly-hoz hasonlóan egy méltatlanul korán lelőtt sorozat. Öt ír testvérről szól, akik belekeverednek a szervezett alvilágba. Picit Ravasz az agy érzésem volt vele kapcsolatban, de az első rész nagyon megfogott. 16 dollárt megért az elkészült egyetlen évad.

Amiket nézni kéne, de nem haladok vele (talán majd ha az Atlantisz kifutott): Mad Men, Friday Night Lights, Las Vegas utolsó 10 része, Breaking Bad.

Az intenzív gépnyomás közben elkezdtem figyelni a memória használatot az OS X-ben és ráébredtem, hogy kevés nekem a 2 giga, és bizony gyakran emiatt lassul be a rendszer. Persze elsősorban ez akkor fordul elő, ha fut a VMWare Fusion (ablakban a Win XP). Azért azt nem lehet a Mac-től zokon venni, hogy 2 giga rammal egyszerre két oprendszert nem tudott flottul futtatni. A ram most már abszolút nem egy drága dolog, így gondoltam ide nekem 4 gigát, hátha jobb lesz. Nem akarom nagyon rontani az Apple dealerek üzletét, de ezeken a helyeken a ram upgrade kb. kétszer annyiba kerül, mintha "normál" számtech üzletben veszel ramot, és otthon berakod. A mostani intel alapú mac-ek esetében már nem kell tartanunk attól, hogy valami spéci dolog kell. Azért én biztosra mentem, és a Geil cég direk Mac-be szánt moduljait választottam, az árkülönbség a hasonló nem Mac-be szánt ramok között 800 Ft-volt/2Gb. A memóriák egyébként teljesen hagyományos DDR2-667Mhz-es notebook ramok. Az iMac-en csak alul kell kicsavarni egy kis fémlapot, kiszedni a ramokat és betenni az újat. A művelet nagyon egyszerű volt, külön értékeltem azt, hogy a lecsavart fém lapban a csavar úgy van betéve, hogy nem tud kiesni, és elkeveredni. A kiszedett 2x1 giga ramot, a párom régebbin Toshiba laptopja ette magába a benne lévő 2x512 helyett (tudjuk, hogy az XP is mennyivel jobban érzi magát 2 gigán, mint 1-en). Az ő Macbook-jából is kikerült 2x512 még a vásárlás idején, így most 4x512 notebook DDR2 boldog birtokosa vagyok, amivel fogalmam sincs mit lehet kezdeni.

A +2 giga bővítést hatására érezhetően fellélegzett a rendszert, az Exposé simábban váltja az ablakokat, picit pörgősebb lett az egész. A dolog főleg akkor érezhető, amikor fut Windows is ablakban. A 4 gigából már tudok adni a VMWare-nek 1 gigát. Így az XP is sokkal jobban érzi magát, de a maradék 3 gigával az OS X is jobban elvan, mint a korábbi 0.5-1.5 megosztásban. Most megy az Azureus, a Mail, a Twitterrific, Safari (6-8 tab), VLC, MSN, iTunes és meg sem röccen a rendszer. És bőven elegendő sebességgel fut a rendszer még a virutális winxp elindítása után is.

A konkúzió tehát röviden: 4 GIGÁT A NÉPNEK!

Éppen ma fél éve, hogy Mac-re váltottam.

1. Bakker hogy szalad az idő
2. Tényleg semmi, de semmi nincs amiért megbántam volna, egyedül a szükséges RAM mennyiségét néztem be, de  hamarosan érkezik  a bővítés.

Fél éve semmi késztetést nem éreztem, hogy bármit babráljak az OS X kinézetével, mert úgy jó ahogy van. És tényleg, de a Angelday ikonőrületének legutóbbi megnyilvánulása szöget ütött a fejembe, hogy itt az ideje egy ideig valami új kinézetet fabrikálni. Az Iconfactory honlapjáról vettem a cuccokat, az ikonok és a dock gyors és egyszerű átfrabrikálásához pedig a szintén az Iconfactoryról letölthető Candybar nevű jóságot. Egyébként az Iconfactory honlapján a freeware kategóriára kattinva böngészhetők a háttérképek és az ikonok. Nincs sok de az minőségi. Az ikonok részletességét böngészve egyszerűen sírni kell annyira jók. Tényleg nézzétek meg. Pl. ezt a mátrixos icon settet. Ja és a kép csak preview az ikonok full mérete akár 512x512 is lehet. Ha a windowsos változatot töltjük le akkor az így néz ki full size.


Egyszerűen megőrülök a retro pixeles ikonokért annyira bejönnek és emlékeztetnek a régi szép C64-es sprite-os időkre, ahol még a képzeletünk is kellett a játékokhoz, mert a grafika inkább csak stilizálni, mint ábrázolni akart. Persze a mai GTA4-es időknek is megvan a mag a varázsa. Jut is eszembe azt hiszem meg kéne vennem a Super Mario 3-at a Wii Virtual Consol Store-ban. Na de visszakanyarodva, végül így néz ki az OS X desktopomom fél évvel a váltás után. Neat. Kattra nagyobb lesz.

Megjelent egy újabb írásom a Gémeskúton, egy igen kiváló és addiktív logikai/puzzle játékról. A játékról Plastik Józsinak köszönhetően hallotta, ezúton is köszönet neki.

Tegnap az egyik komment hatására eszembe jutott, hogy még ki sem próbáltam a nemrég beszerzett Airport Express vezetéknélküli zenetovábbító funkcióját az Airtunest. Az Airtunes lényege annyi, hogy gyakorlatilag az Airport Express Wifi eskzöz optikai/analóg kimenetét rákötjük a hangfalakra/erősítőre. Ha ez megtörtént, akkor a Wifi körzetben lévő számítógép  (Mac vagy PC) Wifin a hangfalakra Streameli a zenét az iTunes-ból. Az iTunes-ban bal alul lesz egy választó mező, ahol ki lehet választani, hogy a zene a gép beépített hangszóróján szóljon, vagy az Airport Express-re kötött hangfalakon, esetleg egyszerre többön. A gyakorlatban ez elsősorban hordozható gépekkel rendelkezőknek lehet hasznos, pl. hazajönnek, előveszik a laptopot, iTunes-ban elindítják a zenelejátszást, és nem a laptop hangszóróján fog szólni, hanem mondjuk az otthoni házimozin. Mindezt úgy, hogy nem kellett kábelezni.  Persze jelenleg én nem igazán veszem hasznát ennek a remek szolgáltatásnak, mert az Airport Express kb. ugyan annyira van az erősítőtől, mint az iMac, de persez ez a magamfajta gadget-freak-et nem tántorítja el az új és érdekes dolgok kipróbálásától. Nem is igazán értem miért csak most próbáltam ki.

A beállítás az Apple eszközökhöz méltó egyszerűséggel történt, Aiprot Utility behoz, Airtunes szolgáltatás bekapcsol, iTunes indít, és már megy is. A minőségre nem lehet panasz, én nem vettem észre különbséget a kábeles és az Airtunes között. A berendezés amin hallgattam nem egy audiofil cucc (még nincsenek meg a KEF hangfalak), de azért rendes erősítő+hangfalak, tehát ha valami nyilvánvaló probléma lenne a dologgal, akkor az kijött volna. Az ember úgyis mp3-akat hallgat ilyen formában, ott a tökéletes minőségről a legtöbb esetben úgyis lemondunk és beérjük elfogadható minőséggel. Ha kész lesz a nappali akkor aktív használatba is fog kerülni az Airtunes és akkor fogok tudni hosszabb távú tapasztalatokról beszámolni.

Az Airtunes funkció alapból csak az iTunes-sal működik, de az Airfoil nevű alkalmazásnak köszönhetően lehetőség van más alkalmazások hangjait is streamelni (p. VLC). A program próbahasználatot követően fizetős. Szerintem adja magát, hogy iPhone/iPod Touch-ról is lehessen wireless streamelni a zenét a hifinkre, és szerintem ezt meg is fogják csinálni hamarosan.

Annyit olvastam a Twitterről, gondoltam most már én is kipróbálom. Dewla néven lehet megtalálni. Van iPhone kliens is, azt is letesztelem majd. Meglátjuk mennyi türelmem lesz hozzá, és azt is, hogy engem mennyire fog érdekelni hogy mások épp mit csinálnak. Mindenesetre kedves ismert és ismeretlen olvasóim, nyomuljatok fel ti is a twitterre, és merüljünk el a web 2.0 legújabb (ok, annyira azért nem új) őrületébe.

(Aki nem tudja mi a Twitter annak röviden: regisztrálsz, majd pár sorban beírod, hogy épp mit csinálsz. Ezt az ismerőseid akik kiváncsiak rád látják és te is azt, hogy ők épp mit csinálnak. Valahol azt hallottam, hogy a Twitteren van az ami két blogbejegyzés között történik)

A Gémeskúton áradoztam a játékról, viszont egyetlen egy dolog nagyon el lett rontva benne. Ez pedig az utolsó küldetés. Megpróbálok úgy írni róla, hogy ne lőjem le a játék sztoriját. Az egész olyan, mintha nem maradt volna idő és fantázia rá. Túl hosszú, bárhol meghal az ember előről kell kezdeni, kezdődik egy hosszú lövöldözős résszel, majd motoros üldözős, majd helikopteres üldözős. Bárhol elrontjuk az egészet kell előről kezdeni. Viszont van benne egy hiba ami nekem nagyon fájó, FŐLEG a teljes játék makulátlan színvonlát tekintve. A lövöldözős részt követően az üldözendő főgonosz egy motorcsónakban várja, hogy ha Niko egy bizonyos ponthoz ér, akkor elkezd menekülni, nekünk meg motorral kell mennünk utána. Miután megöltük a tesőröket, de még nem értünk olyna közel, hogy elkezdjen menekülni, lehet látni, hogy ő ott ül a motorcsónakban. Távcsöves puska elő, pontos lövés a fejbe, nem hal meg, hanem elkezd menekülni, mintha már közel lennénk. Persze túl nagy az előnye, így elmenekül, küldetés újrakezd. Na gondoltam magamban, most nem bízom a véletlenre, ugyan arról a helyről immár rakétavetővel lőttem meg az apró motorcsónakot. Hatalmas robbanás szerte szét repül a motorcsónak. Megyek közelebb, közel érek, látom, hogy a muksó él és épp úszik a partra. Beleeresztek egy gigantikus sorozatot, nem használ, valamiért sérthetetlen. Ekkor egy pillanatra újra kapom az utasítást, hogy pattanjak fel a motorra, majd rögtön a mission failed-et kapom, mert a motor felrobbant amikor a hajót eltaláltam a rakétavetővel. A főgonosz csávó meg szépen kimászik továbbra is sérthetetlenül. Megint újra kell kezdenem és végigcsinálnom úgy a küldetést napellenzősen ahogy azt a fejlesztők kigondolták, nem kreatívkodva mindenfele.

Azt gondolom, hogy egy ilyen bután és lineárisan szkriptelt befejező küldetés egész egyszerűen nem méltó ehhez a zseniális játékhoz. Számos küldetést zártam rövidre rakétavetővel, holott eredetileg a fejlesztők szerint még egy csomót kellett volna üldöznöm, utána kiszállt volna a kocsiból, még gyalog is kellett volna futnom utána. Ehhez képest a legelején megküldtem a kocsiját egy rakétával és mission accomplished. Ez kimondottan tetszett a játékban, hogy nem erőltetik rám azt amit ők kitaláltak, hanem ha én rájövök valami más módszerre ami működőképes, akkor azt hagyják megcsinálni. És akkor az utolsó küldetést meg ilyen. Érthetelten. Hogy az Angry Video Game Nerd-et idézzem: WHAT WHERE THEY THINKING????

Elkészültem tegnap talán az elmúlt 5 év egyik legjobb játékának a GTA 4-nek a tesztjével, akit érdekel az epikus mű ide klikkeljen :)

Egy ideje már sajnálatos módon eltört a Logitech MX Revolution egerem vevőegysége. Csak amerikából lehetne rendelni, de kishazánk nem szerepel a szállítandó országok listáján. Ha szerepelne se lenne megoldva a helyzet, mert a fórumokat olvasva több ember rendelte már meg amerikában hónapokkal ezelőtt és még nem kapott semmit. Kénytelen voltam hát az iMac-hez adott Mighty Mouse-t használni. A Mighty Mouse szép. Nagyon szép. Igazi Apple design. Viszont azt kell, hogy mondjam botrányosan szar. Az vagány, hogy az egér teljes teste klikkel, meg hogy a jobb klikk úgy van, hogy az egyik újjad felemeled az egérről. Ezzel minden jót el is mondtam róla. Mint egér alig ér valamit. Pontatlan, érzéketlen. Főleg egy felsőkatagóriás Logitech után. Kellett tehát valami. Bentjártamkor az XMS-ben azt mondták, hogy a Razer a tuti, és van direkt Mac-hez való fehér egerük. A fehér egér még rendben volt, de az oldala full kéken világított, aminek segítségével igencsak gagyi hatást keltett, főleg az alu iMac mellett. A másik opció a Razer legújabb hiperszuper lézeres végtelensok dpi-s Lachesis egere volt, mondták, hogy na az aztán. Viszont ahoz nincs még OS X-es driver, de bármelyik pillanatban megjöhet. Hagytam magam rábeszélni, tekintve, hogy a fekete egér+a fehéren világító görgő és embléma nagyon tetszett, sosem volt még Razer egerem és mindenhol halálra dícsérik. Az egér különlegessége, hogy a tetején van két gomb, ahol hardveresen lehet állítani az egér felbontását a nagyon lassú, de iszonyat precíz és a szuperérzékeny között.

Kicsomagolást követően éreztem, hogy ez itt inkább a hard-core pc-s játékosoknak szól, nem letisztultság a dobozon, hanem szörnyek, fragok, fps-ek. A Mac-re rádugva az egér testén lévő Razer logó elkezdett pulzálni. Úgy néz ki, mintha lélegezen az egér. Mac-es támogatás gyakorlatilag nem létezik az egérhez. A két gomb meg a görgőn kívül semmi nem működött. Némi utánaolvasást követően rájötte, hogy az egeret ha PC-n bekonfiugráljuk, akkor az egérben megmaradnak a beállítások. Nosza rádugutam egy Win-es notebookra, firmwaret frissítettem (egy egérben!), bekonfigoltam mindent amit akartam egy egyébként botrányosan gányul kinéző szoftverben. Kikapcsoltam a pulzáló razer logót, mert két hét elteltével már inkább idegesített a tudat, hogy amíg én alszom a szobába a gép meg megy, az egér szépen pulzál egyedül a sötétben de minek. A konfigurálást követően már csak a Steermouse nevű programot kellett felrakni a mac-re, ami lényegébe egy ilyen advanced egérkezelő, és máris minden működött. A Steermouse csak pár napig engedi magát működni, így ha továbbra is kívánjuk élvezni a programozható gombok kínálta lehetőségeket, akkor az 20 dollárunkba fog még fájni.

Az egér fogása és ergonómiája nekem elsőre picit szokatlan volt, nem találtam rajta a rendes fogást, néha tú elöl, néha túl hátul akartam fogni. Ez egy pár nap után elmúlt, megszoktam és szertem is a fogását. Az egér finom matt műanyag borítása nagyon jó. A precizitása és az érzékenysége tényleg nagyon ott van, bár én tuti nem fogom real-time állítgatni az érzékenységet. Miután az oprendszerben is lehet állítani az érzékenységet, valamint a pointer sebességét, és még az egéren lévő kapcsolókon is, picit olyan érzés, mint amikor egy olyan autóban próbáljuk megtalálni az ideális vezetési pozíciót ahol az ülést kismillió irányba dönthetjük. Egyszerűen túl sok a variáció.

Összességében tetszik nem bántam meg, hogy megvettem, de nem vagyok tőle elájulva. Teszi a dolgát, a mighty mouse-nál sokkal-sokkal jobb. Az OS X támogatás hiánya, a picit Windowst idéző barkács megoldás, valamint a túl sok beállítási lehetőség miatt 3.5/5. De legalább nem világít kéken az oldala.

Tegnap a meglévő Asus routerem helyére vásároltam egy Airport Express-t, így tovább nőtt a háztartásban lévő Apple eszközök száma. Az Airport Express nem más, mint egy olyan kompakt vezeték nélküli router, amiből kihagyták az ethernet switchet. Az egés akkor, mint egy Macbook töltő, közvetlenül a konnektorba kell dugni. az aljába be kell dugni a netet és kész. Tudja a 802.11 N-es szabványt, azaz jó gyors. A csomagolással megint levett a lábamról az Apple, amint kinyitja az ember a hihetetlen jó minőségű papírból lévő dobozt, amin ott díszeleg a "Designed by Apple California" logo. Az eszköz maga elképesztően kicsi, és egészen furcsa azt látni, hogy a hosszabítóban a többi trafó között az a fehér valami a router. Összességében tök jó, mert egy dobozzal kevesebb.

A beüzemelés nem tartott túl sokáig, bedug, felismer, firmware frissítés felajánl, Mac address szűrés beállít és kész. Frucsa, hogy más nem árul ilyen kompakt csak vezeték nélküli eszközt. Lefogadom, hogy egy csomóan sose használták még a routerükön az ethernet portokat. Megint más kérdés, hogy egy Aiport Extreme árából simán kijön egy nem Apple mindent tudó router.

Extra szolgáltatásként még olyat tudja az eszköz az Airtunes nevű szolgláltatást, ami arra jó, hogy az Airport Express-en van egy 3.5-es jack/optikai (!) kimenet, amit ráköthetünk az erősítőnkre, vagy közvetlenül hangfalakra. Ha így teszünk, akkor az iTunes-on keresztül lejátszott zenék nem Mac saját hangszóróin, hanem az Airport Express-re kötött hangszórókon szólalnak meg. Ez nyilván olyankor jön jól, ha valaki mondjuk notebookról szeretne zenét hallgatni otthon a rendes hangfalain. Ezzel a megoldással, gyakorlatilag bárhol lehet a notebook a lakásban, elindíthatja róla a zenelejátszást és a rendes Hi-Fi-n fog megszólalni. Nem mondom, hogy ez megváltja a világot, de lehet olyan helyzet amikor nagyon jól tud jönni.

Tegnap láttam ezt a filmet. Műfaját tekintve romantikus vígjáték, amitől én helyből fázok, de az imdb-n 8.0 körül áll és rögtön a két főszereplő (Kristen Bell-Veronica Mars, Jason Segel-How I Met Your Mother) két nagyon kedvenc sorozatomban is főszereplők. Ez nekem elég indok a megtekintésre. A film sztoriját tekintve elég sablon, szakítás, szomorúság, visszaszerzés, beégés, gonosz szőke, kedves barna, konfliktus de végül "boldoganéltekmígmegnemhaltak".

Bár a film sztorija ugye nem túl acélos, egész egyszerűen a remek szövegek végig elviszik a filmet és szórakoztató tud maradni. Néhány helyen azért a film átlépi a jóizlés határát, pl. a férfi főszereplő két jelenetben is anyaszült mesztelenül látható, azaz látszik a khm hímtag, ami azért elég meglepő, hiszen azért a legtöbb kommersz filmben ez a mai napig tabunak számít.

Magyar szinkronnal vetítették abban a moziban ahol láttam. Ez veszélyes lehet, különösen, ha van egy un. nagydumás szereplő, mint itt a brit popsztár aki igazi utcai szlengben ultralazán nyomja. Ilyenkor szoktak borzalmasan gáz szinkronok lenni, de itt most elképesztően jól oldották meg a feladatot. South Park szintű alap dumák hangzanak el a szinkronban, nem tudom ki felelős érte de respect neki. Azért ha hozzáférek majd valahogy tuti megnézem angolul is, mert kiváncsi vagyok a poénokra angolul.

Nem túl tartalmas szórakozás, de a tényleg hatalmas beszólások miatt én adok rá egy 4/5-öt.

További sorozatos érdekesség, hogy feltűnik még a sorozatban a 30 Rockban Kenneth-et alakító Jack MacBrayer, aki egy teljesen hasonló karaktert alakít ebben a filmben is, valamint a Jóbarátokban Phoeby pasiját Mike-ot alakító Paul Rudd is.

Úgy alakult, hogy már most ki kellett nézni és megvenni a majd valamikor nyár végén összeálló új házimozi erősítőt. Az erősítő akárhogy is nézzük a rendszer lelke, központja. Szerencsére már tudom milyen hangfalakat fogok rá csatlakoztatni, ezért az erősítővel szembeni elvárások is nagyon világosak. Miután a hangfalak kicsik, de nagyon precízek és tisztán szólnak, a hibák is nagyon hallatszanak, ezért az erősítőnél a minőség a legfontosabb, míg az erő gyakorlatilag elhanyagolható. Szerencsére a Harman/Kardon most épp leváltani készül a jelenlegi szériáját ezért gigantikus akciókba fogott. Ez nagyon kapóra jött. Az én rendszerem csak 5.1-es lesz, nem lesz 7.1, ezért nekem az újdonságok amiket az új modellek fognak tudni kevésbé fontosak, tökéletesen megfelel a kifutó modell 30%-al alacsonyabb áron. A kiválasztott modell, az AVR-147-es lett, 5x40 Watt, OSD, HDMI. A H/K-k minősége ismert, bár erőben elmaradhat a kategória társaitól, ez most nekem nem probléma. (Bár zárójelben hozzátenném, hogy a H/K máshogy méri az erősítők teljesítményét, nem próbálja mesterségesen tunningolni a számokat)

A design szerintem elsőrangú, remélem jól fog teljesíteni. Picit más a logikája az általam megszokottnál, de összességében a beüzemeléssel sem volt semmi probléma. A KEF hangfalak még nincsenek meg, és jelenleg csak két surround sugárzónak szánt hangfal van rákötve sztereóban, így a házimozi képességeiről egyenlőre nem tudok beszámolni. Majd pár hónap múlva.

Manapság a valamit magára adó gyártó gyárt iPod csatlakozót az erősítőjéhez. A H/K The Bridge fantázianévvel látta el ezt az eszközt. A cucc nem más, mint egy asztali töltőre hasonlító valami, amiből egy kábel megy az erősítő speciálisan erre szolgáló csatlakozójába. Ami tök jó, hogy tölti is az iPod-ot, valamint az erősítő távirányítójával lehet vezérelni ilyenkor a zenelejátszást. A Bridge remekül működik az iPhone-nal is, ilyenkor a számok címei és az előadó neve az erősítő kijelzőjén, illetve igény szerint a TV-n is olvashatóak. Igényes, profi megoldás. Be is került a kosárba.

Ami még egy külön bónusz, hogy az erősítőhoz mellékelnek egy speciális bemérő mikrofont, amit ha a hallgató pozíciójába teszünk, és lefuttatunk egy teszt programot, akkor az erősítő a optimalizálja a belállításokat (késleltetések, frekvenciatartományok, az egyes csatornák hangereje, stb.). Ez már most tudom, hogy nagy segítég lesz a későbbiekben, miután a hátsó hangfalak nem az ideális pozícióban vannak.

Az erősítő vásárlása előtt újra meghallgattuk a KEF KHT-3005-ös hangfalakat. Most több idő volt, és több féle zenével is sikerült letesztelni. Egy megdöbbentő tapasztalás volt. Egy pár igazán finom jazz/bossa nova track után gondoltam megnézzük mit tud a cucc dinamikában. Benyomtam a Santana Supernatural albumát, amit a kocsiban hajlamos vagyok durva hangerőn hallgatni. Elkezdődött, és valahogy tompa volt az egész, nem volt átütő, a részletek hiányoztak, színpadkép alig volt. Egy tompa massza volt. Hívom is a szakembert, hogy na itt valami nem jó. Bejön, kérdezi: Santana, Supernatural? Mondom igen. Erre ő, hát igen az egy nagyon gyenge minőségű cd, a koncert dvd-n is rossz a DTS sáv, csak a dolby digital jó. Egy ilyen rendszeren már nagyon hallatszik, ha a felvétel minőségi hiányosságokkal kűzd. Azt mondta, hogy JBL rendszeren, ami inkább az erőről és a dinamikáról szól azon tök jó lett volna, de ezek a KEF hangfalak olyan precízek, hogy a hibákat is kíméletlenül meghallani. Hoppá. Eddig azt hittem az egy kimondottan jó minőségű album.

A Sorozatjunkien olvastam, hogy az Amazonon egy csomó sorozat dvd akciós, valamint amúgy is most érdemes ugye rendelni kintről, mert gyenge a dollár. Az alábbi tételeket rendeltem meg kintről, melyek meg is érkeztek tegnap.

• Buffy Collectors Set (7 évad, 40 DVD), 99 dollár ~ 16.000 Ft
  
• Angel Complete (5 évad, 30 DVD), 69 dollár ~ 10.000 Ft

Könyvek:

• 4 db Monk regény (7 dollár/db)
• Seven Seasons of Buffy (10 dollár)
  
• Five Seasons of Angel (10 dollár)
  

A Monk regényekről jókat olvastam, a Buffy és Angelről szóló könyvekhez hasonlót már rendeltem ami a Veronica Mars-ról szólt és nagyon bejött. Persze azt azért rendeltem, mert akkor azzal lehetett támogatni a sorozat folytatását.

A Buffy és Angel DVD dobozok elképesztően igényesek, tömve vannak extrákkal. Mindkét dobozban egy levél fogad Josh Whedontól. Rajongóknak kötelező vétel. Valljuk be 12 évadnyi sorozatot és 70 dvd-t kapni díszdobozban összesen 26.000+szállításért ajándék, amikor itthon az Angel első évad 8990. Persze pont most néztem, és a Buffy box mostanra újra 169 dollár, az Angel pedig 104. Figyelni kell, és ki kell fogni az akciókat.

A fenti tételekhez képest még két figurát is rendeltem, amelyek most az íróasztalomat ékesítik.  Egy Kratos és egy Locutus a Borg figurát. Összességében az akcióknak és a gyenge dollárnak köszönhetően nagyon boldog vagyok az új szerzeményeimmel!

Valami oknál fogva csak mostanra sikerült befejezni a kedvenc sorozatgyilkosomról szóló sorozat a Dexter legutóbbi 2. évadát. Nem akarok túlzottan áradozni, de nálam a sorozat egész egyszerűen a zseniális karegóriába tartozik. Humor, filozófia, izgalom, remek karakterek, elképesztően jó szinészi alakítások, jó forgatókönyv, megdöbbentő és szürreális, tragikus, komikus egyszerre. Egész egyszerűen szinte érezni a tv előtt a fülledt Miami atmoszférát. Szinte ott izzadunk a rendőrörsön a szereplők között ezen a hullámvasúton.

 12 rész az egész, nincs túl nyújtva, minden résznek súlya van, mindegyikben történik valami fontos. A töltelék rész ismeretlen fogalom a Dexterben. Darálni nem érdemes a sorozatot, egyszerre 1-2 rész, aztán hagyni ülepedni.

 Nálam a Dexter továbbra is 10/10. Dexter for President!

Elvileg szeptemberben jön a 3. évad. Remélem bírják tartani a színvonalat.