Úgy alakult, hogy már most ki kellett nézni és megvenni a majd valamikor nyár végén összeálló új házimozi erősítőt. Az erősítő akárhogy is nézzük a rendszer lelke, központja. Szerencsére már tudom milyen hangfalakat fogok rá csatlakoztatni, ezért az erősítővel szembeni elvárások is nagyon világosak. Miután a hangfalak kicsik, de nagyon precízek és tisztán szólnak, a hibák is nagyon hallatszanak, ezért az erősítőnél a minőség a legfontosabb, míg az erő gyakorlatilag elhanyagolható. Szerencsére a Harman/Kardon most épp leváltani készül a jelenlegi szériáját ezért gigantikus akciókba fogott. Ez nagyon kapóra jött. Az én rendszerem csak 5.1-es lesz, nem lesz 7.1, ezért nekem az újdonságok amiket az új modellek fognak tudni kevésbé fontosak, tökéletesen megfelel a kifutó modell 30%-al alacsonyabb áron. A kiválasztott modell, az AVR-147-es lett, 5x40 Watt, OSD, HDMI. A H/K-k minősége ismert, bár erőben elmaradhat a kategória társaitól, ez most nekem nem probléma. (Bár zárójelben hozzátenném, hogy a H/K máshogy méri az erősítők teljesítményét, nem próbálja mesterségesen tunningolni a számokat)
A design szerintem elsőrangú, remélem jól fog teljesíteni. Picit más a logikája az általam megszokottnál, de összességében a beüzemeléssel sem volt semmi probléma. A KEF hangfalak még nincsenek meg, és jelenleg csak két surround sugárzónak szánt hangfal van rákötve sztereóban, így a házimozi képességeiről egyenlőre nem tudok beszámolni. Majd pár hónap múlva.
Manapság a valamit magára adó gyártó gyárt iPod csatlakozót az erősítőjéhez. A H/K The Bridge fantázianévvel látta el ezt az eszközt. A cucc nem más, mint egy asztali töltőre hasonlító valami, amiből egy kábel megy az erősítő speciálisan erre szolgáló csatlakozójába. Ami tök jó, hogy tölti is az iPod-ot, valamint az erősítő távirányítójával lehet vezérelni ilyenkor a zenelejátszást. A Bridge remekül működik az iPhone-nal is, ilyenkor a számok címei és az előadó neve az erősítő kijelzőjén, illetve igény szerint a TV-n is olvashatóak. Igényes, profi megoldás. Be is került a kosárba.
Ami még egy külön bónusz, hogy az erősítőhoz mellékelnek egy speciális bemérő mikrofont, amit ha a hallgató pozíciójába teszünk, és lefuttatunk egy teszt programot, akkor az erősítő a optimalizálja a belállításokat (késleltetések, frekvenciatartományok, az egyes csatornák hangereje, stb.). Ez már most tudom, hogy nagy segítég lesz a későbbiekben, miután a hátsó hangfalak nem az ideális pozícióban vannak.
Az erősítő vásárlása előtt újra meghallgattuk a KEF KHT-3005-ös hangfalakat. Most több idő volt, és több féle zenével is sikerült letesztelni. Egy megdöbbentő tapasztalás volt. Egy pár igazán finom jazz/bossa nova track után gondoltam megnézzük mit tud a cucc dinamikában. Benyomtam a Santana Supernatural albumát, amit a kocsiban hajlamos vagyok durva hangerőn hallgatni. Elkezdődött, és valahogy tompa volt az egész, nem volt átütő, a részletek hiányoztak, színpadkép alig volt. Egy tompa massza volt. Hívom is a szakembert, hogy na itt valami nem jó. Bejön, kérdezi: Santana, Supernatural? Mondom igen. Erre ő, hát igen az egy nagyon gyenge minőségű cd, a koncert dvd-n is rossz a DTS sáv, csak a dolby digital jó. Egy ilyen rendszeren már nagyon hallatszik, ha a felvétel minőségi hiányosságokkal kűzd. Azt mondta, hogy JBL rendszeren, ami inkább az erőről és a dinamikáról szól azon tök jó lett volna, de ezek a KEF hangfalak olyan precízek, hogy a hibákat is kíméletlenül meghallani. Hoppá. Eddig azt hittem az egy kimondottan jó minőségű album.
A design szerintem elsőrangú, remélem jól fog teljesíteni. Picit más a logikája az általam megszokottnál, de összességében a beüzemeléssel sem volt semmi probléma. A KEF hangfalak még nincsenek meg, és jelenleg csak két surround sugárzónak szánt hangfal van rákötve sztereóban, így a házimozi képességeiről egyenlőre nem tudok beszámolni. Majd pár hónap múlva.
Manapság a valamit magára adó gyártó gyárt iPod csatlakozót az erősítőjéhez. A H/K The Bridge fantázianévvel látta el ezt az eszközt. A cucc nem más, mint egy asztali töltőre hasonlító valami, amiből egy kábel megy az erősítő speciálisan erre szolgáló csatlakozójába. Ami tök jó, hogy tölti is az iPod-ot, valamint az erősítő távirányítójával lehet vezérelni ilyenkor a zenelejátszást. A Bridge remekül működik az iPhone-nal is, ilyenkor a számok címei és az előadó neve az erősítő kijelzőjén, illetve igény szerint a TV-n is olvashatóak. Igényes, profi megoldás. Be is került a kosárba.
Ami még egy külön bónusz, hogy az erősítőhoz mellékelnek egy speciális bemérő mikrofont, amit ha a hallgató pozíciójába teszünk, és lefuttatunk egy teszt programot, akkor az erősítő a optimalizálja a belállításokat (késleltetések, frekvenciatartományok, az egyes csatornák hangereje, stb.). Ez már most tudom, hogy nagy segítég lesz a későbbiekben, miután a hátsó hangfalak nem az ideális pozícióban vannak.
Az erősítő vásárlása előtt újra meghallgattuk a KEF KHT-3005-ös hangfalakat. Most több idő volt, és több féle zenével is sikerült letesztelni. Egy megdöbbentő tapasztalás volt. Egy pár igazán finom jazz/bossa nova track után gondoltam megnézzük mit tud a cucc dinamikában. Benyomtam a Santana Supernatural albumát, amit a kocsiban hajlamos vagyok durva hangerőn hallgatni. Elkezdődött, és valahogy tompa volt az egész, nem volt átütő, a részletek hiányoztak, színpadkép alig volt. Egy tompa massza volt. Hívom is a szakembert, hogy na itt valami nem jó. Bejön, kérdezi: Santana, Supernatural? Mondom igen. Erre ő, hát igen az egy nagyon gyenge minőségű cd, a koncert dvd-n is rossz a DTS sáv, csak a dolby digital jó. Egy ilyen rendszeren már nagyon hallatszik, ha a felvétel minőségi hiányosságokkal kűzd. Azt mondta, hogy JBL rendszeren, ami inkább az erőről és a dinamikáról szól azon tök jó lett volna, de ezek a KEF hangfalak olyan precízek, hogy a hibákat is kíméletlenül meghallani. Hoppá. Eddig azt hittem az egy kimondottan jó minőségű album.
Utolsó kommentek