Tegnap előtt sikerült befejeznem a Mass Effect névre hallgató igen kiválló szerepjátékot. A játékot a korábbi méltán nagyon sikeres Knights of the Old Republic széria alkotói jegyzik. Sok hasonlóság fedezhető fel a játékmenetben a KOTOR szériához, és ez jó, mert mindkét rész remek játék volt. A Mass Effectben Shepherd parancsnokot alakítjuk, a játék legelején meghatározhatjuk a nemét, és az arcát is teljesen egyénileg alakíthatjuk ki. A fenti képen a default male Shepherd látható, én ezzel vittem végig, mert többszöri próbálkozás után sem sikerült olyan arcot kreálnom amit szívesen néznék kb. 30 órán át. A küllem után a kaszt kerül meghatározásra, három fő kaszt van Soldier aki csak lőni tud de azt nagyon, van Adept akinek un. biotic képességeket tud használni magyarul varázsló, és van Engineer aki ilyen tech ember (hacking, decryption stb), de tud gyógyítani valamint a robot ellenfelek összezavarásában is jó. Ezen kívül van még ezen osztályok keveréke pl. Infiltrator: picit Soldier-picit Engineer. AD&D-n nevelkedetteknek multi class :) Ezek persze picit mind a két szakmályukhoz értenek, de egyikhez sem igazán. Többszri újrakezdés után én végül a Soldier kasztot választottam, és nem bántam meg, mert magam mellé egy Biotic és egy Tech spec karaktert választottam a partiba és így megvolt minden, ráadásul a fórumok első végigjátszásnak is ezt ajánlották.

A játék sztori lenyűgöző, teljesen regényszerű. A karakterek mimikája és arcvonásai teljesen realisztikusak, a voice acting telitalálat. Ennek köszönhetően a párbeszédek nem az autómatikus next-next-next reakciót váltják ki az emberből, hanem a figylemes olvasást és a sztori követését. A párbeszédek során természetesen válaszhatunk bizonyos válaszok között amik kihatnak a későbbi játékmenetre. A grafika remek, a biotikus képességek amint repkednek az ellenfelek meg a bútorok nagyon állatul néznek ki. A gép inteligenciája egész jó, és a csapattársaink (akiket a gép irányít) is csak ritkán csinálnak égbekiáltó marhaságokat (álltalában akkor amikor olyan küldetés volt, hogy nem megölni kellett mindenkit, hanem csak leütni pl.). A harcrednszer real-time mint pl. az Oblivionban csak puskákkal, viszont amikro fegyvert vagy képességet váltunk akkor áll. A fejlődési rendszer egyszerű de nagyszerű, ezen a téren is remek a játék.

A játékmenet érdekes abból a szempontból, hogy elég hamar megkapjuk a saját hajónkat és kikerülünk a csillagtérképre ahol szabadon jöhetünk mehetünk, de előre meg van jelölve három helyszín ami a fő sztorihoz kapcsolódik. Kapunk közben mindenhonnan rengeteg mellékküldetést, és számos bolygót és naprendszert fedezhetünk fel. Az érdekes az, hogy gondoltam mielőtt belekzdek a sztoriba gyorsan letudom az épp aktuális mellékküldetésket, aztán egyszercsak vagy 20. szintű voltam már és még a fő sztoriban sehol nem jártam. Ebből adódik az a összesen háromn negaívum amit fel tudok hozni. Az egyik az, hogy úgy éreztem, hogy a szörnyeket mindig az aktuális szintemhez skálázta a program. Azaz nem sokkal könnyebben öltem az ellenfeleket a végén 40. szinten (abban a küldetésben amit már az elején is elkezdhettem volna), mint a játék elején. Ez persze nyilván folyamatos kihívást jelent, másrészről nem adja meg azt az elégtételt, hogy jól feltápoltam magam, és  innentől mindenki 1 lővés. A másik probléma is abból adódik, hogy ugye amiatt hogy teljesen szabadon lehet jönni-menin a fejlesztők nem tudhatták, hogy milyen sorrendben fogjuk csinálni a küldetéseket. Előfordult, hogy egy viszonylag bonyesz küldetés után (politikai machinációk, megfélemlítés, stb), kaptam 500 creditet, mikor a bankszámlámom akkor kb. 1.5 millió volt már. Ezt elfelejtették a fejlesztők felskálázni. A lootrendszer viszont szintén szintfüggő. A tárgyak neve után római számok vannak I-X között. Pl. Az Avenger I az is egy puska és az Avenger VIII az már egy sokkal-sokkal erősebb puska. Namost a lootrendszer úgy van kitalálva, hogy kb. elosztja a program a szintedet 5-el, és nagyjából olyan szintű dolgot fogsz a ládákban találni. Tehát a program elején szinte kizárólag I-est, míg a végén már minden bokorban IX-es cucc van. Ezzel persze nagyon jól el lehet érni, hogymindig egy picit jobb cuccokat találsz, és így a karatker fejlődésével párhuzamosan fejlődnek a cuccok, de viszont elveszik az a fajta élmény amikor mondjuk az Oblivionban mondjuk véletlenül rábukkantam egy eldugott barlangra, belopakodtam a nagy rusna pókok mellett és viszonylat alacsony szinten egy tök powerful cuccal nyomhattam.

Szóval talán az Oblivion szintjét nem éri el, de egy 10/9-et simán adok neki, a végigjátszás úgy hogy gyakorlatilag minden side questet megcsináltam kb. 30 órát vett igénybe.

P.S: Fórumokon vannak olyan fanatikusok és achievement vadászok akik tényleg képesek egy ilyen játékot két-háromszor végigvinni...kipróbálni a jó utat és a gonoszt, az első vigijátszásnál unlockolsz egy olyan dolgot hogy egy képességet odaadhatsz a következő karkterednek. És már azt kombinálják, hogy akkor egy shotgunnal rohangászó adept mekkora király lesz...fanatikusok birkatürelemmel és túl sok idővel. Nem tudom minek kéne történnie, hogy egy játékokt kétszer vigyek végig legyen az bármennyire jó...(Ugye Rigó és a FF VII)