Következő dilemmával szembesülök szinte valamennyi játék játszása közben:
Végigmenni a játékon ahogy jön magától, nyomni a sztorit lightosan, vagy rágyúrni hogy minden secretet, meg előcsalaható dolgot megszerezzek?
A kérdés nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. A kérdés elsősorban a kaland-rpg fronton merül fel, ahol legtöbb esetben a main story line-on kívül számos mellék küldetés és mindenféle egyéb felfedezhető/megtalálható/unlockolható dolog van, de számos akció játék esetében is értelmezhető a kérdés.
A dilemme ott van, hogy ezek remek játékok és élvezet velük játszani, de amikor pl. Final Fantasy-ben az ember ráhajt az Ultimate fegyverekre és 29-edszerre keresztezi a Chocobo-kat és versenyez az szerintem baromi frusztráló és egyáltalán nem élvezetes. Viszont ellenben ha az ember kihagyja a secreteket, akkor meg úgy érzi, hogy kimaradt a játék egy részéből. Az ideális megoldás az lenne, hogy végig kell vinni az adott játékot először ahogy jön úgy, aztán másodszor meg úgy, hogy rágyúrni a fullos secretecre, meg titkokra, megnézni neten a FAQ-t stb. De hát annyi játék van, és nagyon kevés esetben tudom elképzelni, hogy egy játék másodszori végigjátszása jobban érdekeljen, mint egy másik játék elkezdése.
A példa igaz a God of War-ra is ahol miután az ember végigviszi megnyílnak mindenféle marha nehéz minigame-ek és újabb nehézségi fokozatok ahol lehet unlockolni, hogy Kratos nyúlkosztümben legyen (csak példa). Vagy a Resident Evil 4-ben, ami tényleg ott van baromi a szeren, PS2-v végig is vittem, de utánna unlockoltam mindenféle extra content-et, és azt, hogy most már fullos fegyverekkel előröl lehet kezdeni. Tényleg remek játék volt, de inkább a Zeldára szánok most rá mondjk újabb 20 órát, mint a RE 4 2. fullos fegyverrel történő végigvitelére. A God of War szériában és a RE 4-ben is a végigvitelt követően hozzá lehet férni mindenféle minigame szerű cucchoz, érzem, hogy úgy lenne teljes a játék ha azokat is lenyomnám, de nem visz rá a lélek. Munkának érzem. Super Mario esetében ugyen ilyen dolgok vannak ha X boss-t mini Mario-ként nyonok le akkor megnyílik a....de ahhoz hogy ott és azon a pályán legyen mini Mario gombám, ahoz ezt és ezt kell csinálni+végig kell menni egy tök nehéz pályán hibátlanul. Ha nem sikerül, reload és újra az elmúlt 10 perc...
Zeldában (Wii-n), ha akarnám a Magic Armort, akkor gründolnom kéne a pénzt, sok órát bele kéne fektetni hogy meglegyen. Simán végigvihető anélkül is a játék. Ha nem érdekel és nyomom tovább a sztorit az a baj, ha nem haladok a sztorival csak kaszabolom a füvet a réten, hogy hátha találok pénzt mögtte az a baj.
Biztos lehet egyensúly találni, nekem nehezen megy. Persze végül arra jutok, hogy valahol a játék felénél elovlasom a FAQ-ban hogy milyen secretek vannak, és NÉHÁNYAT amihez van kedvem megcsinálok közülük. Magic Armorhoz pl. nincs kedvem. Mass Effectben új karaktert indítan és az előző karakter által unlockolt képességel az ÜBER kombóval újra végigjátszani nincs kedvem. Phanom Hourglass-ban kincskereséssel táp hajót összeeszkábálni van kedvem.
Ti hogy nyomjátok? Sztori vagy szikrit?
Végigmenni a játékon ahogy jön magától, nyomni a sztorit lightosan, vagy rágyúrni hogy minden secretet, meg előcsalaható dolgot megszerezzek?
A kérdés nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. A kérdés elsősorban a kaland-rpg fronton merül fel, ahol legtöbb esetben a main story line-on kívül számos mellék küldetés és mindenféle egyéb felfedezhető/megtalálható/unlockolható dolog van, de számos akció játék esetében is értelmezhető a kérdés.
A dilemme ott van, hogy ezek remek játékok és élvezet velük játszani, de amikor pl. Final Fantasy-ben az ember ráhajt az Ultimate fegyverekre és 29-edszerre keresztezi a Chocobo-kat és versenyez az szerintem baromi frusztráló és egyáltalán nem élvezetes. Viszont ellenben ha az ember kihagyja a secreteket, akkor meg úgy érzi, hogy kimaradt a játék egy részéből. Az ideális megoldás az lenne, hogy végig kell vinni az adott játékot először ahogy jön úgy, aztán másodszor meg úgy, hogy rágyúrni a fullos secretecre, meg titkokra, megnézni neten a FAQ-t stb. De hát annyi játék van, és nagyon kevés esetben tudom elképzelni, hogy egy játék másodszori végigjátszása jobban érdekeljen, mint egy másik játék elkezdése.
A példa igaz a God of War-ra is ahol miután az ember végigviszi megnyílnak mindenféle marha nehéz minigame-ek és újabb nehézségi fokozatok ahol lehet unlockolni, hogy Kratos nyúlkosztümben legyen (csak példa). Vagy a Resident Evil 4-ben, ami tényleg ott van baromi a szeren, PS2-v végig is vittem, de utánna unlockoltam mindenféle extra content-et, és azt, hogy most már fullos fegyverekkel előröl lehet kezdeni. Tényleg remek játék volt, de inkább a Zeldára szánok most rá mondjk újabb 20 órát, mint a RE 4 2. fullos fegyverrel történő végigvitelére. A God of War szériában és a RE 4-ben is a végigvitelt követően hozzá lehet férni mindenféle minigame szerű cucchoz, érzem, hogy úgy lenne teljes a játék ha azokat is lenyomnám, de nem visz rá a lélek. Munkának érzem. Super Mario esetében ugyen ilyen dolgok vannak ha X boss-t mini Mario-ként nyonok le akkor megnyílik a....de ahhoz hogy ott és azon a pályán legyen mini Mario gombám, ahoz ezt és ezt kell csinálni+végig kell menni egy tök nehéz pályán hibátlanul. Ha nem sikerül, reload és újra az elmúlt 10 perc...
Zeldában (Wii-n), ha akarnám a Magic Armort, akkor gründolnom kéne a pénzt, sok órát bele kéne fektetni hogy meglegyen. Simán végigvihető anélkül is a játék. Ha nem érdekel és nyomom tovább a sztorit az a baj, ha nem haladok a sztorival csak kaszabolom a füvet a réten, hogy hátha találok pénzt mögtte az a baj.
Biztos lehet egyensúly találni, nekem nehezen megy. Persze végül arra jutok, hogy valahol a játék felénél elovlasom a FAQ-ban hogy milyen secretek vannak, és NÉHÁNYAT amihez van kedvem megcsinálok közülük. Magic Armorhoz pl. nincs kedvem. Mass Effectben új karaktert indítan és az előző karakter által unlockolt képességel az ÜBER kombóval újra végigjátszani nincs kedvem. Phanom Hourglass-ban kincskereséssel táp hajót összeeszkábálni van kedvem.
Ti hogy nyomjátok? Sztori vagy szikrit?
Utolsó kommentek