Elkezdtem futni. Egyszercsak. Amióta kiköltözünk a városból egyszerűen hív a természet, menni kell. Mostanában alig járok kosarazni, mivel a futás összességében sokkal kevesebb időt vesz el és jobban megmozgat. 7 éves koromban fogtam először kosárlabdát, szóval foglalkoztam a dologgal eleget, most annyira nem hiányzik, hogy naponta 3x autózzak összesen 40 km-t/edzés, fél 8 kor lépek ki otthonról és 11-kor érek haza.
Mivel ugye én erősen technofil vagyok ezért a futási hajlandóságot természetesen javítja, hogy ha kapcsolódik hozzá némi technika és kütyü. Mivel nemrégiben volt egy nagy akció, miszerint néhány Nike boltban 60% kedvezménnyel lehetett vásárolni, így beszereztünk mindkettőnknek futócipőt és a bele való Nike+ chipet. Én egy Nike Air Zoom Trail-t választottam, mivel az kimondottan terepre való, és +-os azaz lehet bele chip-et tenni. Ilyen:
A Nike+ úgy működik, hogy egy pici chip-et bele kell tenni az erre felkészített cipő talpába a betét alá, egy vevő egységet csatlakoztatni az iPod Nano/Touch készülékünkhöz és már mehetünk is. Méri a távolságot, az időt, a sebességet, az égetett kalóriát, közben meg szól a zene. Ami igazán élmény szerű az a dolog magától értetődő kezelése. Semmit nem tudtam a termék működéséről, tehát nekem is egy felfedezés volt. Betettem a chipet, csatlakoztattam a vevőt az iPodhoz ahol megjelent egy új menüpont ahol be lehet állítani, hogy idő, távolság, vagy kalória vagy mi szerint akarunk edzeni. Ezt követően beállítjuk a hallgatni kínált zenét és már mehetünk is. A zene szól, mi futunk, közben egy hang a fülünk mindig szól ha egy újabb km-t nyomtunk le. Tök jó, hogy féltávnál is szól. Én a természetben futok szinte mindig másfele. Nagyon hasznos funkció, hogy tudjam mikor érek az előre eltervezett táv feléhez így tudom kalkulálni az erőmet. Korábban jártam úgy amikor csak alkalmanként futottam, hogy nekiiramodtam és lelkesen mentem előre aztán jól elkalkuláltam magam, nem jól becsültem meg az erőm és a visszaút távolságát majdnem kiköptem a tüdőm mire visszaértem. Szóval sokkal jobban tervezhetővé válik az edzés. A végén gratulál a hang, valamint ha eddigi leghosszabb futásunkat fejezzük be, akkor még egy ismert figura is gratulál a fülhallgatóból.
Tényleg az Apple-höz szokott végtelenségig kimunkált (jobb szó a polished-ra?) és átgondolt termékről van szó. Működik egyszerűen úgy ahogy azt elvárjuk.
Hogy negatívumot is írjak, egyenlőre az iPhone-nal nem kompatibilis a vevőegység. Az új iPod touch-ban már beépített vevő van, de azt pofátlanságnak tartom, hogy az iPod Nano-val tökéletesen működő külső vevőt nem lehet iPhone-hoz csatlakoztatni (lehet, mert a csatlakozó ugyan az, csak kiírja, hogy nem-nem). Nyilván valóan a következő iPhone-ba már be lesz építve. Ez a hozzáállás nálam rossz pont. Még szerencse, hogy két éve Eszter kapott szülinapjára egy Nano-t, mert ha az nem lenne hiába van otthon most már három iPhone nem tudnánk használni az eszközt. Én csak ezért tuti nem vennék egy Nano-t, bár azért azt meg kell hagyni, hogy sokkal jobb egy ici-pici eszközzel futni, mint a viszonylag nagy iPhone-nal.
Egyébként 5-6 km-eket futok, terepen viszonylag nagy szintkülönbségekkel olyan 30 perc körüli időkkel. A legutóbbi 5 futásomat nyomon követhetitek jobb fülül a narancssárga dobozban. A két kutya szinte mindig jön velem (Sanyi és Lüszi), és legnagyobb meglepetésemre simán bírják a távot, pedig Lüszi azért egy kisebb tacskó méreteivel rendelkezik. Íme az állandó kíséretem:
A futásnak számomra három jó része van. A gyönyörű tájak amiket látok a megérkezéskori jól eső fáradtság, és a kutyákkal is (többnyire) mókás futni. Zuhany után elképesztően egészségesnek és ellazultnak érzem magam és fura módon ilyenkor csak könnyű kaját kívánok. Míg ha egész nap mondjuk az Xbox360 előtt tespedek akkor sokkal nagyobb a zabálhatnékom. Öngerjesztő folyamatok ezek!
Remélem nem fogom megunni a futást és sikerül viszonylag rendszeresen eljárni. Mondjuk a természetben való futás után kizártnak tartom, hogy futógépen vagy körpályán bírjak futni. A természet közelségének élménye alapvetővé kezd válni számomra. Tényleg mindenkinek kívánom tapasztalja meg milyen egy hegyoldalban futni és látni az erdőket és mezőket elképesztő színekben. Giccsesen hangzik, de a valóságban egyáltalán nem az.
Utolsó kommentek