
Régóta fogalmazódik meg bennem valami elégedetlenség a PC-kkel kapcsolatban. Röviden úgy foglalnám össze, hogy a Mac-es "It just works"-el szemben "It doesnt exactly always work". Mit értek ezalatt és hogy jutottam ide? PC-s karrierem elég régóta kezdődött, és a legelső készen vett 386-os óta (ahol átvertek, mert 40 Mhz volt a házon lévő kijelzőn, közben csak 33-as volt :) ) gyakorlatilag magam rakom össze és fejlesztem tunningolom, bütykölöm a gépeimet. Nagyon jó barátommal Kovballal még tunning olimpiát is nyertünk (166MMX@250 yeah!!). Aztán teltek múltak az évek, mindig ment az upgrade amikor kellett. Olyan még szerintem nekem nem volt, hogy összerakok egy gépet, power gomb és minden jó volt. Régen sakkozni kellett a PCI kártyákkal, IRQ háborúkat kellett vívni, mert az SB Live összeakadt a vid. kártyával. Ma is ez van, melyik vinyó hova, IDE-re SATA-ra, SATA Raid-re, melyikről bootol, mit lát a windows telepítő, stb. Persze ezek a dolgok egyszerűsödnek. Nem tagadom régebben mondjuk úgy egy olyan 2-3 évvel ezelőttig valahol élveztem ezt a dolgot. Valószínűleg rengeteget tanultam ezen keresztül. Viszont az utóbbi időben ez már csak hálátlan teher, bosszantó szívás. Ennek szerintem az az oka, hogy régbebben a PC volt a minden. Azon játszottunk, és minden egyes 3D mark pont növekedés külön öröm volt. Ez mára megváltozott ezt szerintem valahol mindenki érzi, a PC játék szempontból kezd mostohagyerek lenni a konzolokkal szemben. Csak ennyit mondok: HALO3, GTA4, Assasins Creed, Final Fantasy XIII, Metal Gear Solid 4...mondjam még?
Szóval szívtunk a gépekkel, utánna szívtunk a tunningal, napokat töltöttem el mire összeált egy működőképes gépem. Legutóbb amikor Core2Duo-ra váltotam már éreztem, hogy lehet nem jó irányba haladok. A PC-n már csak netezek, sorozatokat tárolok rajta, alig játszok. Ott az X360, ott a PS2, ott a PSP. De a megszokás vitt tovább, hajtott a régi beidegződés, hogy uprgadelni KELL, mert nem fut a crysis majd, kell a modern vid. kártya, mert dx10, meg mittomén. Persze már ez önámítás volt, hiszen azóta már látom, hogy alig játszok PC-n.
Aztán megvettem az új csodagépet, nagy is hangos is, gyári 2.13 Ghz helyett 3.5-ön fut. Van benne Dx10-es vid. kártya. Persze megint sok sok óra szívás mire összeállt, lett jó driver, minden működött. Elkezdtem tesztelni. 3D Mark fele pontot hozta mint kellett volna neki. Szétszed-összerak, bios turkálás stb. Nem segített semmi. Végül egy eldugott fórum utolsó szegletében megtaláltam a megoldást miszerint: A PCI EXPRESS sín feszültségét a default hoz képest 0.25A-al feljebb állítva lehet jobb lesz. És jobb lett. Mármint normálisan működött minden. És ekkor eltörött bennem valami.
Kezdek rájönni, hogy erre nekem egyszerűen semmi szükségem. Azt akarom hogy hazahozom, kibontom, bekapcsolom, legyen szép, gyors, halk, megbízható. Tudjon DVD-t írni, menjen rajta a net, és legyen öröm használni. Azt kezdem látni, hogy azok akik megtértek és Mac-re váltottak elérték ezt az állapotot. Szeretik a gépüket és boldogok vele. Eszükbe nem jut szétszedni, tunningolni. Ma már lehet azt látni, hogy egy Mac nem annyira drága egy hasonló pc-hez képest, különösen ha hozzávesszük, hogy ahhoz kapsz egy oprendszert is. Ma már windows is fut ezeken a gépeket, ha valakinek van valami nagyon spéci windows only app-ja.
Az megvan, hogy ha veszel egy új mac-et akkor installkor összekötheted a régivel és az újra áttesz mindent magától a régiről? Összes beállítást applikációt, és úgy ülsz le az új géped elé, mintha semmi nem történt volna? Kedves PC-s barátaim érzitek az ebből az egy példából áradó különbséget?
Viszont úgy érzem, hogy valami még továbbra is húz vissza a PC-s világ magába és nem enged. Ez valószínűleg azért van, mert értek hozzá. Megtanultam együtt élni a vírusokkal, a 3-6 havi újrainstallokkal, a hardver bütykölésekkel. Tudom mire számíthatok. Ha holnap váltanék Mac-re ott álnék mint egy total rookie. Nem tudnám mivel érdemes filmet lejátszani, mivel kel DVD-t írni, tömöríteni, torrentezni, mik a "mesterfogások". Aztán de mivan ha mégis kijön valami tök jó PC-re amihez ugye egy modern graf. kártya kell...
Nehéz ügy. Készítem fel magam szellemileg, hogy ha eljön a pillanat amikor lehetőségem lesz a jelenlegi gépemet lecserélni, akkor a megfelelő irányba cselekedjek. Pont mint ahogy azt egy híres zen szerzetes tette, aki az alábbi beszélgetést folytatta le önmagával minden reggel:
- Mester, ébren vagy?
- Ébren vagyok.
- Jól figyelsz?
- Jól figyelek.
- Vigyázz, nehogy tévútra kerülj!
- Vigyázni fogok.
- Jól figyelek.
- Vigyázz, nehogy tévútra kerülj!
- Vigyázni fogok.

Utolsó kommentek