Következzen akkor egy játékról szóló post, mégpedig amivel mostanában a legtöbbet játszom, ez pedig az Eternal Sonata. A játék műfaját tekintve klasszikus JRPG vagy ún. japán típusú szerepjáték. Az alaposztori az, hogy Chopin (igen a zeneszerző) betegen fekszik az ágyban és egy álomvilágot álmodik, és maga a játék ebben az álomvilágban játszódik. A játékban a tulajdonnevek mind valamilyen zenei kifejezések (Polka, Jazz, Andantino, Fugue, Forte, stb.).
Az egyes fejezetek címei egy híres Chopin szerzeményről kapták a nevüket, és a fejezetek között meghallgathatjuk az adott szerzeményt valamint Chopin életéről és a mű keletkezésének körülményeiről tudunk meg érdekes dolgokat. A műfaj kedvelőinek maximálisan tudom ajánlani. Remek sztori, picit filizófikus, nagyon jó hangulat, tündéri karakterek, mély és sokrétű harcrendszer (kedvencem az, hogy a harc egyre bonyolultabb, komplexebb lesz ahogy haladunk a játékban, ez azt az élményt adja, mintha a játékos is "szintet lépne"). A grafika első osztályú, a karekterek és a helyszínek designja és részletessége lélegzetelállító. Olyan mintha egy 3D-s manga rajzfilmmel játszanánk. Negatívumot kettőt tudok felsoroni, az egyik az, hogy az új tárgyak fegyverek nem látszanak a karaktereken, a másik meg hogy ha elhagyunk egy helyszínt és visszamegyünk akkor a szörnyek respawn-olnak, ami időnként elég idegesítő tud lenni.
Szerintem ez az első valamirevaló RPG az X360-ra, remélem még sok hasonlóan minőségi játék követi!
Az egyes fejezetek címei egy híres Chopin szerzeményről kapták a nevüket, és a fejezetek között meghallgathatjuk az adott szerzeményt valamint Chopin életéről és a mű keletkezésének körülményeiről tudunk meg érdekes dolgokat. A műfaj kedvelőinek maximálisan tudom ajánlani. Remek sztori, picit filizófikus, nagyon jó hangulat, tündéri karakterek, mély és sokrétű harcrendszer (kedvencem az, hogy a harc egyre bonyolultabb, komplexebb lesz ahogy haladunk a játékban, ez azt az élményt adja, mintha a játékos is "szintet lépne"). A grafika első osztályú, a karekterek és a helyszínek designja és részletessége lélegzetelállító. Olyan mintha egy 3D-s manga rajzfilmmel játszanánk. Negatívumot kettőt tudok felsoroni, az egyik az, hogy az új tárgyak fegyverek nem látszanak a karaktereken, a másik meg hogy ha elhagyunk egy helyszínt és visszamegyünk akkor a szörnyek respawn-olnak, ami időnként elég idegesítő tud lenni.
Szerintem ez az első valamirevaló RPG az X360-ra, remélem még sok hasonlóan minőségi játék követi!
Itt nem tudom nem beszúrin egyik kedvenc versem ami igencsak kapcsolódik a játék által felvetett kérdésekhez:
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi Álma
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke - mesélte - igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom - folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Utolsó kommentek