Egy év, kb. 160 bejegyzés. A legnépszerűbb az iPhone 2G és 3G összehasonlítás, és a Mass Effect teszt volt. Nincs túl nagy jelentősége a blog első szülinapjának, de mégis köszönöm valamennyi olvasónak, hogy figyelmével megtisztelt.

Rendhagyó módon, a szülinapi posztban azokat a dolgokat fogom sorra venni, amik hervasztják a magamfajta amatőr blogger lelkesedését a blogolással kapcsolatban.

Elég sok "blog a blogról" típusú írást olvastam mostanában amik legtöbbször elég unalmasak (bloggerek blogolnak a blogolásrol a többi bloggernek) .

Lássuk akkor tehát pontokba szedve, hogy engem mi gátol abban, hogy ontsam magamból a napi két jobbnál jobb bejegyzést:

• Klasszikus kifogás a kevés idő, ami nálam inkább a kevés energia. A kreatív/alkotó energiáimat elviszi az építkzés, ami most már a végén jár, ilyenkor minden összejön. Többször eszembe jutott, hogy inkább az építkezést kellett volna végig blogolni, tök jó lett volna, ráadásul biztos sokan okultak volna a hibáimból, illetve vehettek volna jó ötleteket abból amik jól sikerültek. Az ok, hogy nem így történt:
• A blogot nem csak az anoním többség olvassa. Tudomásom van róla, hogy a tágabb környezetemből elég sokan olvassák amiket írok. Ezzel persze nincs baj, de pl. azért vannak olyan ismerőseim akikkel nem szívesen osztanék meg mindent, amit mondjuk az arctalan többséggel simán. A fenti pontban említett építkezős blog, csak akkor tudott volna megvalósulni ha választok egy új nicket, és úgy hogy senkinek sem mondom el belevágok. Persze ideális esetben nem kellene hogy különbség legyen a mondanivalómban attól függően, hogy olvassák e real life contactjaim vagy nem. Persze a valóság nem ilyen fekete-fehér, van olyan téma amiről írtam volna de emiatt az ok miatt végül nem lett belőle poszt. Jó példa, hogy ha leírhatnám hogy X Ft-ot keresek és ennyi a havi rezsim ha csak közeli barátaim és ismeretlenek olvassák, de ez az információ pl. nem tartozik az "ismerős" kategóriára. Egy csomó ehhez hasonló dolog van egyébként, ami miatt folyamatosan szem előtt kell tartani, hogy mit írok le.
• Vannak terjedelmesebb és kimerítő posztok, amikre büszke vagyok, és a statisztikák is azt mutatják, hogy ezek népszerűek (lásd az oldalsáv). Egy ilyen írás összehozás rengeteg idő. A képek összehozása, anyagyűjtés, utána olvasás, guglizás, megírás, javítás, formázás. Több óra. Nehezen veszem rá magam egy ilyen nagyobb lélegzetű írásra. A Gémeskútra is írhatnám sorra a teszteket (Fallout 3, Fable 2 már végeztem mindkettővel), egyszerűen túl sok, pedig a Force Unleashed teszt még az Index címlapjára is kikerült és több ezer klikkelést kapott. Világ életemben nehezen kezdtem hozzá nagyobb lélegzetű írásokba, legtöbbször valami kényszer kellett (pl. határidő). A diplomamunkám elkezdése maga volt a pokol. Tehát pár soros gyorsposztot nem írok mert az milyen gagyi már, hosszút meg nehezen kezdek el. De szerintem a jövőben inkább legyen több gyors, mint semmi.
• A blog.hu admin felület elég béndzsa. Nem jó benne formázni, nehézkes a szerkesztés, a képernyő töredékébe írom a szöveget. Többször előfordult, hogy elvesztek szövegek a blog.hu hibájából, mert nem bírta elmenteni rendesen. Az meg valahogy nem megy, hogy egy üres Word doksiba írjak, aztán majd bemásolom ide. Ez összefügg a következő ponttal...
• Jó lenne ha a blognak lenne valami tök jópofa design-ja. Nem rossz ez a szürke minimál, de azért mégse túl színvonalas a blog.hu egyik beépített sablonját használni. Tök jó lenne valami egyéni arculat, valami jópofa fejléccel. Persze nyilván szakítani kéne a blog.hu-va, és mondjuk www.dewla.hu-n nyomunli, valami wordpress motorral, de a informatika ezen részéhez abszolút nem értek, és layout-ot és logot tervezni sem bírok. Ráadásul ha váltanék félő, hogy egy csomó olvasót vesztenék. Elsőre valószínű elég lenne egy custom kinézetet kreálni ide a blog.hu alá. De ezt sem tudom hogy hogyan kell.
• Az otthoni számítógép asztal kényelmetlen, de ez megoldódik nemsokára (lásd következő poszt)
• A kedvenc blogjaim (pl. Plastik Media) annyira jók, hogy olyan én sose leszek. Persze igazából még lehetek, ők is kezdték valahogy, aztán 4-5 év alatt lett ilyen jó a blogjuk. De mindenestre annyira nagy a távolság, hogy az néha elkeserít. Persze azért nem csinálni valamit, mert a legjobbak nagyon jók, hülyeség. Nem csak NB1-es szinten van értelme sportolni pl.
• A népszerűséggel függ össze, hogy nem igazán szeretek "nyomulni", önreklámozni, népszerűsíteni magam, sem a blogot. Nem járok kelek, kommentelek-trackbackelek mindenhol, csak hogy felfigyeljenek rám és egyre többen olvassanak. Nem toborzok erőszakkal, abban reménykedek, hogy akit nagyon érdekel az úgyis rám talál. Persze ez hiú ábránd, ezen a téren kéne fejlődni.
• Kevés a visszajelzés és a komment. Valahol olvastam, hogy úgy 100 olvasóra jut átlagosan egy komment. Sokkal lelkesebben írna az ember, ha nem 2-3 komment lenne, hanem parázs vita és hozzászólás hegyek lennének az írások nyomán. Elég lenne, ha minden 4. látogató hozzászólna. Persze ha megfordítom akkor nekem is minden 4. blogposzthoz hozzá kéne szólnom amit olvasok amihez kapcsolódik a következő pont:
• Gyakran már az elveszi gép előtt töltött szabadidőt, hogy olvasok, és írásra már nem marad idő. Egy pár napot hanyagolom a dolgokat, és máris 800 fölötti olvasatlan elemet mutat a Googlre Reader. Ez az egész RSS nekem egyszerre áldás és átok. Sokkal de sokkal több és szerteágazóbb oldalt követek, mint az RSS olvasó beizzítása előtt, és sokkal hatékonyabban, de néha az olvasatlan feedek száma nyomasztó szélmalomharcnak tűnik.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok írni, vagy hogy mennyire elegem van, csak így kikívánkoztak ezek, most hogy szinte napra pont egy éve megy ez a blog. Remélem a második szülinap is eljön, még több bejegyzéssel, olvasóval, érdekes témákkal, és konstruktív vitákkal.

Ahhoz képest, hogy tényleg csak egy éve kezdtem, már egy csomó mindent köszönhetek a blog-nak, szóval abszolút megérte a belé fektetett energia. Megismertem új embereket, fejlődött az írás készségem, és sok problémámra érkezett tök jó megoldás kommentben, vagy privát üzenetben. Érdekes kaland volt belekóstolni ebbe a világba, és egyenlőre biztosan tovább folytatom az önkifejezés eme furcsa módját!

Namaste!